Rozsdagyár

THE HELLFREAKS - Lemezbemutató mellé egy kis TIANSEN és VODKA FOR KIDS

2023. október 28. - Chloroform Girl

800_h2.jpg

Sok minden történt a budapesti The Hellfreaks háza táján, mióta pár éve egy videointerjúnkban beszélgettünk velük (ITT); nem csak leigazolta őket a méltán elismert Napalm Records, de a kiadó gondozásában idén megjelent új lemezük, a “Pitch Black Sunset” is, melyet ITT méltattunk - nem alaptalanul. Semmiképp nem szerettem volna tehát lemaradni a lemezbemutató buliról sem.

Nem csinálok belőle nagy titkot, hogy bármikor szívesen megyek a Dürer Kertbe - a Duna-parti szórakozóhely még egy esős októberi estén is nagyon hangulatos; izgalmas fellépőket hoznak, ráadásul nemrég egy nagy koncertteremmel bővültek, így még szélesebb közönség kiszolgálására képes az ikonikus klub.

De a mai koncert nem itt foglalt helyet, a kis termet kellett beugrálnunk. Szerencsére ehhez kiváló felhozatalunk volt - a The Hellfreaks lemezbemutató bulijához a Vodka For Kids és a mostanában szintén nagyon forró Tiansen csatlakozott, így már megint abba a helyzetbe kerültem, hogy nehezen tudtam eldönteni, hogy az előzenekarok vagy a fő attrakció érdekel jobban. Szerencsére az a szép ebben a műfajban, hogy mindegyiket meg tudtam nézni.

800_v2.jpg

A Vodka For Kids bemelegítetlen színpadra érkezett - sosem egyszerű feladat ez, de láttam én már grindcore pogót délutáni napfényben, szóval semmi sem lehetetlen. A srácok szög egyszerű, bulizásra termett dühöngő dalokkal érkeztek - lendületes darálás, üvöltözés, könnyen tapadó dallamok, szóval a zenéjüket a Jóisten is színpadra teremtette. Érzékeny szívem csak egy kis false chordot hiányolt a dalaikból, de hát én már csak ilyen vagyok, a szeretetnyelvemet hamis hangredőkön beszélik.

800_v1.jpg

Az est nyitóbuliján beigazolódott, hogy nincs a Földön félénkebb faj a józan metalarcnál; sajnos az elsőkoncertes betegséget nem sikerült leküzdeni, a hallgatók szórványosan, és inkább a terem hátsó felére koncentrálva élvezték a bulit. A maga módján mókás látvány, ahogy tökik bőrbe-feketébe öltözött arcok zavartan mosolyognak, amikor közelebb invitálják őket a színpadhoz.

800_v3.jpg

Ezzel a problémával a Tiansen zenekarnak már nem kellett megküzdenie: jól bejáratott budapesti közönségük mindig hálás hallgatóságnak bizonyul. Így volt ez most is, bár mint veterán Tiansen koncertre járó, úgy láttam, most ritkásabban voltak az arcok, akik ismerték a dalokat, és inkább a The Hellfreaks-re érkezők töltötték meg a termet - legalábbis én így érzékeltem.

800_t3.jpg

De természetesen megkapták ők is a Tiansen-féle kezelést: a dallamos, energikus darabok még mindig nagyot ütnek élőben; a zenészek profik, azt meg, amit Éden művel a színpadon, egyszerűen nem lehet megunni. Hiperaktív előadásmódját figyelve mindig az jut eszembe, amikor nagyon beleszeretek egy dalba, és egyszerre akarom énekelni az összes szólamot, valamint játszani minden hangszeren, mely megszólal benne.

800_t2.jpg

A háromnegyed órás játékidőt csordultig pakolták a fiúk-lányok; elhangzottak a klasszikus slágerek, az új lemez kedvenc dalai (ITT írtunk róluk részletesebben), de még a Tari Bálint-féle vendégszereplésre is jutott idő, legnagyobb örömömre, hiszen, ahogy már említettem, a lelkemet is eladom egy jóféle hörgésért.

t4.jpg

Egyértelmű volt azonban, hogy az est fő fellépője a The Hellfreaks volt; koncertjükre összejött a tömeg (jómagam is hátraszorultam, mert későn kaptam észbe, hogy kezdődik a buli), a hangzás is itt volt a legprofibb, és kisugárzásukról is érződött: ez most az ő estéjük.

800_h1.jpg

És milyen jól kiérdemelt este! Legújabb lemezükről tényleg csak szuperlatívuszokban lehetett beszélni, a mocskosan zúzó, de mégis lendületesen dallamos dalok megérdemeltek egy igazi jó padlódöngölős koncertet, amit itt a közönség meg is adott.

800_h4.jpg

Színpadi jelenlétüket dicsérve pedig nyitott kapukat döngetek; szerintem senkit nem kell meggyőznöm arról, hogy Radnóti Zsuzsa milyen fenomenális énekes (és az üvöltésben sem kell félteni), vagy Jozzy milyen eszméletlen riffeket képes lefektetni a színpadra.

Az energia olyan szinten kézzel fogható volt, hogy még az instrumentális kitekintés alatt sem éreztem lyukat a színpadon, pedig az énekcentrikus agyamat nagyon nehezen köti le az ilyesmi. A pultoknál feltorlódó tömeget elkerülendő kicsit korábban osontam ki a teremből, mint hogy a koncert véget ért volna, de keresni fogom az alkalmat, hogy repetázzak a The Hellfreaks-ből; és mindenki mást is erre bíztatok!

800_h5.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9918245135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása