Amikor megláttam a 2021-ben megalakult ausztrál heavy metal csapat, az Aardvark "Tough Love" címmel a Dying Victims Productions gondozásában március 15-én megjelent bemutatkozó lemezének borítóját, a számcímeket, valamint belehallgattam az anyagba, egyből Kovenant kollégám jutott eszembe, hogy ő valószínűleg sikítófrászt kapna ettől a csapattól.
Az Aardvark minden bizonnyal leragadt a nyolcvanas években és ott mély gyökeret verve kezdett bele a zenekarépítésbe. Volt miből válogatni, az egyszer biztos, a bandának pedig nem volt más dolga, mint rongyosra hallgatni a korai Iron Maiden-, Judas Priest- és Accept-lemezeket, majd az akkori divatnak megfelelően felöltözve metalkodni egy jót.
Már az elején szeretném leszögezni, hogy a zenei tartalom rendben van, jó dalok sorjáznak az albumon. Ennek ellenére ez az egész entitás egy óriási kliséhalmaz. Mondjuk a lemezborítóra meg más hasonló borzalmakra felesleges is kitérni, mert ezek nélkül is van elég baja a korongnak.
A baj forrása pedig az egyéniség totális hiánya. Ezzel a fajta heavy metal zenével nincs is gond, imádom/imádjuk, de azért egy kis saját, egyéni fűszerezést igazán megérdemelt volna. Legalább annyit, amennyiben annak idején más volt az Iron Maiden és más a Judas Priest vagy éppen az Accept. Itt azonban ennek nyomát sem találni.
A közel háromnegyed órás lemezen szinte minden nóta gyalul, igaz, az amatörizmus árnyékában, de gyalul. Na meg a fentebb említett bandák által irányított csuklómozdulatokkal, az ő totális bűvkörükben, szinte megbabonázva.
Hangi adottság tekintetében az énekes messze elmaradva az ikonoktól, a hangszeresek a példaképeikhez képest kifinomulatlan megoldásaikkal is tudnak azért jó hangulatot teremteni a dalaikkal: a címadó acceptes menetelése, a Dont't Call Me A Liar jófajta zakatolása, a Fight Back kingdiamondos énektémái, a Dream Is Nearly Over című balladisztikus nóta nagyívű dallamai mind-mind kellemes perceket szereznek.
Szóval a srácoknak nagyon megy a dalszerzés, jó érzékkel szólaltatják meg a hangszereiket, tehát semmi más dolguk nincs, mint megtalálni a saját hangjukat, ami nincs. De még lehet. Én reménykedem.
7,5/10
