A fiatal hazai metalbandák egyik legszorgalmasabbika a Nest Of Plagues: rendszeresen jönnek ki az újabb dalaik, a koncertezésben sem aprózzák el a dolgokat, harmadik soralbumuk pedig alig két év után érkezik szeptember 6-án "Hellsolation" címmel (előző lemezük kritikája ITT olvasható).
A kezdetben vegytiszta deathcore-vonalas csapat azonban mára sokkal izgalmasabb produkcióvá vált: a dallamosodás révén pedig szélesebb közönséget is megcélozhatnak, ami érzésem szerint tudatos döntés eredménye.
A 2024-es NOP talán a dallamos death metal / metalcore mezsgyéjén tanyázik, nyakon öntve némi elektronikával, valamint a gyökereket már csak áttételesen jelző deathcore-csapatással és djentes riffeléssel. A banda színes-bohókás megjelenése éles ellentétben áll a zenekar szövegvilágával, mely korántsem vidám: az Akelában korábban négy évet lehúzó énekes-basszusgitáros, Ivanics Dániel évekkel ezelőtt diagnosztizált kényszerbetegségének feldolgozása, következményei, az azzal való megküzdés áll a dalok középpontjában.
A 2022-es "To Kill A God" korongjuk kapcsán kisebb negatívumként jegyeztem meg, hogy túl hosszú lett az anyag, némi felesleg is pakolódott rá. Nos, a "Hellsolation" jóval rövidebb: tizenegy tétel sorakozik itt alig háromnegyed órában és a dalok is válozatosabbak, szóval jóval kompaktabb, végigpörgetősebb lett a végeredmény, ami egyértelműen a dalszerzői koncepció fejlődésére utal.
A rockosabb Blood Marks, a groove-os Suffer Together, az iszonyatosan jól összerakott, tempós, állat riffel támadó All Hail The Rat God, a deathcore-kezdetekre egyértelműen visszautaló Hell Is A Place On Earth, no meg a záró címadó tétel, a kifejezetten komplex és atmoszferikus Hellsolation mind-mind kiváló szerzemények. Ivanics Dániel is bátrabban hozza a tiszta éneket a dalokban, kísérletezősebb az egész megközelítés, ami nagyon jót tesz az egész album újrahallgathatóságának.
Érdekes módon a lemez második felét jóval erősebbnek érzem: a nyitó pár nóta is jó, de azok kevésbé különülnek el, számomra kissé egybefolynak. Azonban ez semmit sem von le a Nest Of Plagues teljesítményéből, mert ezek a tételek alapozzák meg az albumot, vagy ha tetszik, vezetik rá a hallgatót az alaphangulatra.
Nagyon tetszik az is, hogy szinte minden számban találunk olyasmit (akusztikus betét, ambient elektronika), melyek megtörik a darálást és érdemben tesznek hozzá az atmoszférateremtéshez. A nyitó Blackened Sky hallatán nekem többször is beugrott az ezredforduló körüli svéd In Flames: a dallamvilág, a gitármunka mind visszautalt a dallamos death metal forrásvidékére.
Kifejezetten szeretnivaló, változatos, friss és megjegyezhető dalokkal teli anyag lett tehát a "Hellsolation": egyetlen, nüansznyi kifogásom talán az lehetne, hogy szívesen vettem volna több gitárszólót, de ez már lehet, hogy csak amolyan régi beidegződésem. Gyengébb, kevésbé sikerült nótát tényleg nem találni a korongon és ez számomra óriási pluszpont, ugyanis ez valahogy a magyar bandáknál rendre visszatérő probléma.
A csapat a szeptembert az izraeli progresszív metal óriás, az Orphaned Land társaságában turnézza végig Európában, így remélhetőleg tényleg megkapják azt a nyilvánosságot és (remélhetőleg promóciót), melynek révén szélesebb közönség is megismerheti őket. Nagyon ráférne már a hazai szcénára egy fiatal, modern metalt játszó együttes nemzetközi betörése, ami húzhatná magával a többieket, mert valljuk be, itthon bizony elég csehül állunk metalügyileg.
De vissza a pozitiv hozzáálláshoz: a "Hellsolation" (címével és súlyos mondanivalójával ellentétben) kifejezetten előremutató és energiával feltöltő cucc lett, fényévekre az emocionálisan lehúzó extrém metal anyagoktól. Vári Gábor (Miracle Sound) keverése és maszterelése révén bitang módon szól a korong, szóval tényleg minden nagyon rendben van itt. Nincs más hátra, mint szurkolni az NOP-nek, meg szépen megvenni a CD-t és a pólót ITT.
9,5/10
