Valamelyik korábbi cikkemben említettem, hogy nem igazán vagyok oda a depresszív/szuicid black metalért. Számomra ez az alműfaj valamennyire mindig azt hordozza magában, hogy a benne ügyködő arcok (többségében továbbra is egy-két főt számláló projektekről beszélünk) nem elég képzettek ahhoz, hogy…

Szögezzünk le valamit itt rögtön a legelején: a Cannibal Corpse-nál stabilabban senki sem szállít minőséget az egész death metal színtéren. Tudom, hogy most ettől sokan felhördültek, de ez konkrét tény. Ez több dolognak is betudható. Egy: '88 óta léteznek, és ez idő alatt (a jelenlegivel együtt)…

Vannak azok a zenekarok, melyek lehetnek bármennyire undergroundok, jó eséllyel senkinek sem kell bemutatni őket. Ilyen vagy olyan formában már biztosan minden metalkedvelő találkozott velük, legalább név szintjén. Idesorolhatóak az olyan csapatok, mint a Gorgoroth, a Mayhem, az Infant…

Most eltekintenék attól, hogy hosszasan fejtegetem, hogy milyen komoly hatás számomra a svéd Marduk, ezt ugyanis a 2018-as "Viktoria" albumnál már megtettem, úgyhogy azt ITT eltudod olvasni. Inkább arról beszélnék pár szót, hogy mennyire érdekes jelenség, amikor egy több mint harmincesztendős,…

Van ez az új trend, hogy lassan mindennek extrém technikásnak, progresszívnek és atomfizikai szintűnek kell lennie. A zúzós részek legyenek még zúzósabbak, de azért kimértek és technikásak. A dallamos részek még dallamosabbak, és lehetőség szerint sugalják azt, hogy bizony, azt a kitartott három…

Gondolom, nem sokaknak fogok meglepetést okozni azzal, hogy soha az életben semmit nem hallottam még a holland Kongról. Pedig a prog-metalban utazó kvartett meglehetősen veteránnak minősül a műfajban. 1988 óta vannak jelen a zsáner vérkeringésében, első lemezük, a "Mute Poet Vocalizer" pedig…

Amikor az ember huzamosabb időt tölt egy műfajon belül, akkor óhatatlanul is kialakul egy általánosított, átfogóbb kép bennünk a zsánerben uralkodó trendekel kapcsolatban. Ez lehet egyéni preferenciák által kialakított meggyőződés, miszerint a "deathcore örök és halhatatlan és a Lorna Shore új…

Őszintén szólva meglep, hogy a stoner műfaj ekkorát megy mostanában. Legalábbis az undergroundon belül. Emlékszem, mikor én bekerültem a rock/metal világába, akkor még ez a műfaj azoknak a fura arcoknak a zenéje volt, akik minden társaságban egy külön klikket alkottak, és amikor egy ponton elkezdtek…

Amikor létrejött a Kedvencek temetője rovatunk, hirtelen számtalan album ugrott be, melyről érdemes lenne megemlékezni. Hatalmas csapatok elfelejtett lemezei, kisebb csapatok alkotásai, melyek szintén hasonló cipőben járnak, és olyan kis gárdák albumai, melyekről sanszosan szinte soha senki nem…

Jelen cikkünk tárgya szerintem a legtökéletesebb példa arra, hogy egy alapvetően masszívan underground irányzat egyik képviselőjeként hogyan lehet mégis úgy bele-bele kacsintani a mainstreamebb világba, hogy közben végig megőrzi a csapat az identitását.