A Boston-i Final Gasp nagyon érdekes banda. A csapat pusztán pár éves és a mostani debütalbumuk, a "Mourning Moon" már az ötödik kiadványuk. Ők igazából egy már nagyon letűnt stílust igyekeznek feltámasztani, vagy legalábbis requiemet állítani neki, ez pedig a death rock. Akinek ez a műfaji…

Amikor kézhez kaptam a lengyel Dopelord új lemezének sajtópéldányát, akkor két dolog fogalmazódott meg bennem. Az első, hogy talán több időt kéne töltenem a stoner/doom zene társaságában, ugyanis egyre gyakrabban kötnek ki nálam ilyen alkotások, és még ennek ellenére sem tudnám azt mondani, hogy…

Nem olyan régen a kezembe akadt egy dal, melyet még tinikoromban írtam az akkori zenekarom számára. Nem egy túl komplex valami. Igazából egy nagyon egyhangú, gyér angolsággal megáldott, három versszak, négy kör refrén konstrukcióban kiélt, obszcén lázongás a minden ellen is. Volt ott szó Jézus…

Tartozom egy vallomással: annak ellenére, hogy abszolút kedvencem a death metal műfaj, soha nem voltam elkötelezett rajongója a kanadai Cryptopsy-nak. Ez főleg annak tudható be, hogy az első tíz év, nagyjából konzisztens death metalja után az utóbbi albumok sokszor elég semmilyenre sikerültek,…

Mindig izgalmas új zenekarok megismerni. Még akkor is, ha az adott zenekar már harminc éve pályán van, igaz, itt-ott kihagyásokkal. Ilyen példa az amerikai Ringworm is, akik még a '90-es évek elején jöttek a világra és alapvetően thrash metalban utaznak. Egészen eddig semmit nem hallottam róluk, de…

Eljött végre ez a nap is, "Goliath"-cikk a Rozsdagyáron! Kicsit ugyan megkéstünk, de ne tudjátok meg, mennyi mosogatnivaló volt, ráadásul a kéményseprők sem igazán akartak megérkezni. Viccet félretéve, tényleg kicsit megcsúszott a dolog, főleg annak tükrében, hogy a nyár egyik fontosabb…

Nem szeretem a deathcore-t. Ez van. Egy végletekig behatárolt, és túlzottan panelekből építkező stílusnak tartom, melyben minden zenekar majdnem teljesen tökugyanaz. Ez most lehet, hogy sokaknak bicskát nyitott a zsebében, és bosszúszomjas tüzet gyújtott a lelkében, de ízlések és pofonok. 

Ezúttal nem megyek bele túl mélyen az ausztrál Thy Art Is Murder eredettörténetébe. Ennek több oka is van. Egy: ez már sokadik cikk róluk a Rozsdagyár hasábjain. Kettő: az egyik legközismertebb deathcore/death metal gárdáról beszélünk. Három: enélkül is bőven lesz miről beszélni. 

Valamelyik korábbi cikkemben említettem, hogy nem igazán vagyok oda a depresszív/szuicid black metalért. Számomra ez az alműfaj valamennyire mindig azt hordozza magában, hogy a benne ügyködő arcok (többségében továbbra is egy-két főt számláló projektekről beszélünk) nem elég képzettek ahhoz, hogy…

Szögezzünk le valamit itt rögtön a legelején: a Cannibal Corpse-nál stabilabban senki sem szállít minőséget az egész death metal színtéren. Tudom, hogy most ettől sokan felhördültek, de ez konkrét tény. Ez több dolognak is betudható. Egy: '88 óta léteznek, és ez idő alatt (a jelenlegivel együtt)…