Rozsdagyár

MAGOR - Testamentum (2015)

2015. április 06. - Kovenant

magor_borito.jpg

Mostanában a lehető legváratlanabb helyekről tűnnek fel magyar metal zenekarok minőségi produkcióval. Jászberény eddig nem a rock/metal fővárosaként volt ismert, de mostantól talán megváltozik a helyzet, mert a jászkunsági városban működő Magor első nagylemeze alaposan feladta a leckét mindenkinek, aki húzós-zúzós, jó értelemben vett modern metalt akar játszani, mégpedig olyan magyar szövegekkel, melyekre nem lehet nem figyelni, mert szinte az emberbe marnak, és hosszan megmaradnak a fejünkben. Felnőtt emberek játszanak felnőtt hallgatóságnak: a Magor muzsikája és mondanivalója bizony nem tiniknek való.

A hét éve működő Magor több demó elkészítése után a Hammer kiadóhoz tartozó Edge Records gondozásában jelentette meg debütalbumát. A lemez felvételei a Supersize Recording stúdióban készültek, maga a korong pedig a Hammerworld magazin márciusi számának mellékleteként került országos terjesztésre. Bár a videómegosztókon is megtalálható az album, mindenkinek a CD meghallgatását javaslom egy normális hifi-cuccon, mert iszonyatosan megdörren az anyag, szó szerint leveri az embert a lábáról a hangzás.

A lemezkritika elején le kell szögezni, hogy a "Testamentum", csakúgy, mint maga a Magor zenekar, rendkívül megosztó jellegű, és aki nem szívleli az üvöltős/kiabálós metalcore előadásmódot, az bizony nehezen fog megbarátkozni az anyaggal. Speck Roland személyében egy nagyon szuggesztív frontember áll a banda élén, aki szó szerint kiköpi/kifröcsköli magából a szövegeket. Bevallom, én sem szeretem ezt a fajta megközelítést és bizony a metalcore stílussal is hadilábon állok. Többszöri meghallgatás kellett ahhoz, hogy megszokjam, sőt, elfogadjam ezt az énekesi teljesítményt.

A folyamatos, olvadáspont közeli hőfokon izzó előadásmódot két dolog is tompítja. Egyrészt maga Speck Roland meglepő szövegmondása, például a Mind halottak vagyunk című szerzemény elején, de több számban is komplett sorokat vagy beszúrt refréneket szavalnak fel a banda tagjai, tovább erősítve a mondanivalót. A másik feszültségoldó faktor Inges Zoltán basszusgitáros tiszta éneke. Általában csak a refrénekre korlátozódik kifejezetten kellemes orgánumú, ízes éneklése, míg Speck Roland a verzéket nyomja. Természetesen régóta ismert megoldás ez már, de mivel mindketten kifejezetten egyedi torokkal bírnak, nem válik kliséssé az előadás.

A lemezen található számok végig riffvezéreltek, megtámogatva az utóbbi időkben magyar rocklemezen hallható legváltozatosabb szólómunkával. Szó szerint tömve van a lemez gitárszólókkal, méghozzá érdekes, változatos és hangulatos minőségben. Szerencsére a daloknak köze sincs a metalcore stílushoz: sorra fedezhetjük fel a thrash, death, skandináv melo-death hatásokat, a sokszor groove-os riffeket. Az egész egy nagyon súlyos egyveleggé áll össze, de ez korántsem jelenti azt, hogy dirib-darabokból, mozaikszerűen összerakott lenne a korong. A saját stílus kialakítása hallhatóan nagyon fontos volt a Magor számára, és ezt első hallásra is egyértelműen siker koronázta.

A Ragyogj című szerzemény konkrétan slágergyanús, rendkívül ízlésesen vegyülnek a ballada-elemek a súlyossággal. Inges Zoltán ebben a számban nyújtja a legjobb teljesítményt, éneke szó szerint libabőröztető.

Számomra a lemez egyik legborzongatóbb pillanata az Isten, nézd című nóta elején következett be, ahol a szöveg és zene olyan egységgé áll össze, ami tényleg ritka a magyar metal műfajában. Ez a tétel talán a korong egyik legsúlyosabb mondanivalójú és legkeményebb száma is egyben.

A sok pozitívum mellett azonban vannak sajnos akár gyermekbetegségnek is betudható pillanatai az albumnak. Zeneileg semmiben sem tudok belekötni (nem is igen lehetne), azonban a szövegek néha olyannyira túlzóan önsanyargatóak és depresszívek, hogy már-már szinte önparódiába fordulnak, szerzőjük szándéka ellenére. A Nem kértem, illetve a már említett Mind halottak vagyunk bevezető szavalása ilyen. Nekem a Twin Peaks című filmsorozat bevezető epizódjának az a jelenete jutott eszembe erről (David Lynch író/rendező is jelezte ezt interjúiban), amikor is Leland Palmer a hotel recepciójánál értesül lánya haláláról, miközben telefonon beszél feleségével. A rettenetes, a legszörnyűbb érzelmekkel telített jelenet valami félelmetes és észrevehetetlen módon változik át komikussá. Sok emberből - számukra is váratlanul - kifakadt a fékezhetetlen röhögés, csakúgy, mint a filmsorozat másik, híres/hírhedt jeleneténél, Laura Palmer temetésénél, amikor apja fájdalmában rázuhan lánya koporsójára, az automatikus emelőszerkezet pedig fel-le rángatja Leland Palmert. Nos, ezek az epizódok a filmkészítők pontos szándéka szerint történtek, azonban a Magor zenekar az említett szövegbeli túlzásokat minden bizonnyal akaratlanul követte el. Máskor határt kell szabni az érzelmek, illetve a szövegsúlyosság túlcsordulásának, erre érdemes odafigyelni a következő lemez megírásakor.

Mindezekkel együtt a Magor egy kompromisszum nélküli, igazi magyar metal albumot tett le az asztalra, túlzás nélkül világszínvonalú megszólalásban és hangszeres teljesítményben.

magor_band.jpg

8,5/10

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr6510420260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása