Nem szoktunk politizálni itt a Rozsdagyár hasábjain, ahogy bulvárhírekkel sem szívesen foglalkozunk, azonban az amerikai elnök, Donald Trump által bejelentett globális vámtarifák, illetve az a gazdasági káosz, amely ennek hatására kitört a világ tőzsdéin, minket is megihletett.
"Valami véget ért, valami fáj ..." énekli koszorús költőnk, Kovács Ákos és ennél jobban nem is lehetne jellemezni a jelenlegi helyzetet. A következő hetek, hónapok, és sajnos minden bizonnyal évek elég izgalmasnak tűnnek: a világ jelenlegi formájában megszűnik létezni, az eddigi globális szabadkereskedelmi rendszernek vége és újra beköszönt az 1930-as évek óta nem látott védővám-rezsim.
Filozofálhatunk azon, hogy az amerikai vezetés lépései mögött valami zseniális mesterterv húzódik-e meg, melynek hatására az óhatatlanul bekövetkező rövidtávú veszteségek után újabb aranykorba lépünk vagy esetleg minden idők legdilettánsabb gazdasági döntéshozói kerültek-e hatalomra a tengerentúlon, ám ez nem változtat azon, hogy a világ döntő hányada, sőt, talán egésze, a globális Déltől kezdve az Európai Unión, Kínán keresztül magáig az USA-ig bezárólag orbitálisat fog szívni. És itt bizony az átlagemberekre, a mindennapok fogyasztóira gondoljunk, azaz saját magunkra, felebarátaim, mert ez minket fog érinteni a legjobban.
Ennek apropóján összeállítottunk egy kellemes kis listát azon rock- és metalnótákból, melyekre szépen kiőrjönghetjük magunkat, kihegyezve a dolgot az amerikai csapatokra (igaz, kakukktojásként egy kanadai brigád is tiszteletét teszi a listán). Külön érdemes figyelni a dalszövegekre, melyek kísérteties módon körvonalazzák, illetve jelzik előre mindazt, amit a jelenlegi amerikai adminisztráció teljesen kiszámíthatatlan döntéseinek köszönhetünk.
GREEN DAY - American Idiot
Az 1987-ben megalakult amerikai punkbanda, a Green Day a harmadik soralbumával, az 1994-es "Dookie" koronggal robbant be, melyet aztán három lemez követett, melynek során a csapat szépen haladt az eljelentéktelendés felé. Ezért volt óriási meglepetés, amikor 2004-ben kiadták kvázi-rockoperájukat, az "American Idiot" névre keresztelt látleletet. Az album tökéletesen leírja mindazt, ami az ezredforduló utáni Amerikát jellemzi és a kiábrándító körkép tökéletesen ráhúzható a mostani turbulens eseményekre is, ráadásul szépen lefesti azt is, ahogy ma a világ többsége látja a kontinensnyi országot.
MEGADETH - Symphony Of Destruction
A Metallica soraiból korán kitessékelt Dave Mustaine gitáros-énekes-dalszerző vezette amerikai thrash metal brigád, a Megadeth az óriási szakmai és közönségsikert hozó 1990-es "Rust In Peace" albumot követően két évvel hozta ki az igazi nemzetközi áttörést jelentő "Symphony Of Destruction" korongot, rajta a címadó tétellel, mely pusztulat riffjével és remek szólójával azonnal metalslágerré vált. A dal gyönyörűen írja le az amerikai politikai gépezet működését, a pénz és az oligarchák által működtetett hatalomgyárat, ráadásul a dalszöveg is tökéletesen passzol a mai amerikai helyzethez, szóval lehet bólogatni.
SLAYER - South Of Heaven
Minden idők talán legfontosabb thrash metal zenekara, a Slayer már befejezte pályafutását (igaz, monstanában fel-feltűnnek néhány fesztiválfellépés erejéig, amúgy öregurasan), azonban amit a '80-as években lemezfronton letettek az asztalra, annak alig akad párja a metaltörténelemben. Az 1988-as negyedik albumuk, a "South Of Heaven" teljesen más hangulatú lett, mint elődje, a hipergyorsan daráló 1986-as "Reign In Blood": lassú, doomos hangulat, fenyegető atmoszféra, csak alkalmanként megtörve tempósabb tételekkel. A címadó nóta pedig tökéletesen írja le az apokalipszis őrületét, az uralmat átvevő totális káosz és bizalmatlanság korát. Erősen ajánlott, felnőtteknek szóló tartalom.
TOOL - Ænima
A progresszív metal atyaúristenei, a Tool 1996-ban jelentette meg második soralbumát "Ænima" címmel és a címadó tétel olyan gyomorbarúgó keserűséggel és őszinteséggel mutatja be Amerika, ezen belül is a nyugati part sötétebb oldalát, a fogyasztói társadalom hátulütőit, mindezt ráadásul jó harminc évvel ezelőttről, hogy az bizony nem sok jóval kecsegtet 2025-re sem. Az azóta eltelt idő pedig gyaníthatóan csak rontott a helyzeten, ne legyenek kétségeink.
DOPETHRONE - Killdozer
Listánk kakukktojása a kanadai stoner/sludge metal brigád, a Dopethrone. Ötödik nagylemezük, a 2018-as "Transcanadian Anger" sikerült talán a legjobban, rajta minden idők egyik leginkább bekészültebb és legkilátástalanabb metaldalával. A Killdozer valós történetet mesél el: a Colorado állambeli Granby városában élő Marvin Heemeyer többéves gazdasági jellegű vitába keveredett a városvezetéssel, mely anyagilag teljesen ellehetetlenítette, ezért másfél év alatt titokban átalakította buldózerét egyfajta legyőzhetetlen tankká és járművével fékezhetetlen ámokfutásba kezdett, melynek során számtalan házat és üzletet lerombolt. Az őrületnek végül saját öngyilkossága vetett véget.
DOWN - Ghosts Along The Mississippi
A Pantera-, Crowbar- és Corrosion Of Conformity-tagokból felálló amerikai szupergroup, a southern/stoner/sludge metalban utazó Down második soralbuma, a 2002-es "Down II: A Bustle in Your Hedgerow" ugyan nem aratott olyan átütő sikert, mint elődje, azonban ez is bivalyerős anyagra sikeredett. A Ghosts Along The Mississippi a belső démonok leküzdéséről, a mindenáron való túlélésről, a mindennapi harcokról szól, így ezzel a pozitív üzenettel zárjuk listánkat.
