Meglehetősen ritkák azok az esetek, amikor egy számomra teljes mértékben ismeretlen banda lényegében egy darab buli után meg tud győzni arról, hogy akarjak velük foglalkozni mélyrehatóbban is. Pedig a budapesti Dharma pontosan ezt érte el nálam 2017 végén.

Egy ideje már érlelgettem magamban ennek a cikknek az elkészítését. Soha nem voltam kimondott LP-rajongó, sőt, elég erőtejesen elmentek mellettem minden alkalommal, amikor találkoztam velük, amikor meg már mások próbálták megkedveltetni velem, akkor meg már nyakig merültem a death és a black metal…

Emberfeletti felelősség hárul az egyszeri újságíróra, amikor úgy dönt, hogy egy Linkin Park kaliberű zenekar visszatérő lemezéről ír cikket. Egyfelől, a Linkin Parkot szerintem nincs olyan ember, akinek be kéne mutatni, tekintve, hogy már majdnem minden populárisabb stílusban kipróbálták magukat,…

A finn Swallow The Sun nagyon különleges helyet foglal el az életemben. Azon zenekarok között van, melyek úgy alapvetően még hidegen is hagytak volna, de számomra fontos emberek hathatós promózása hatására valahogy mégis rájuk mentem, lényegében elvárások nélkül, pusztán arra hagyatkozva, hogy…

Szerintem bátran leszögezhetjük, hogy aki a grindcore irányzat felé fordítja valami újra kiéhezett tekintetét, az nem feltétlenül a hihetetlen művészi mélységekért vagy a több különböző síkon is értelmezhető mondanivalóért teszi ezt. Amikor az ember gyermeke úgy dönt, hogy neki a grindcore ötven…

Vannak olyan csapatok, akár nemzetközi, akár hazai szinten melyeknél egy-egy új kiadvány előtt elég csak beleszagolni a levegőbe, már kilométerekről érezni lehet, hogy nem tud olyan lapjárás kialakulni, hogy rossz, vagy akár csak átlagos, oké album jelenjen meg. Számomra a Watch My Dying pont…

Vannak olyan stílusházasítások, melyeket egyszerűen képtelen vagyok megszeretni. Ezek zöme a különböző black metal fúziók. A black metalnak nagyon sajátos világa van, úgy zeneileg, mint hangulatilag. Teljesen mindegy, hogy melyik alstílus, de a fojtogató, nyomasztó, sötét összkép adott. Innentől…

Az amerikai Gatecreeper neve nem volt teljesen ismeretlen számomra, amikor megkaptam a májusban megjelent albumuk promóanyagát. Itt-ott már feltűnt a nevük előttem, általában mint turnék előzenekara, meg egy-egy fesztivál programjának része. Viszont ezidáig soha egyetlen egy dalt sem hallottam…

12 év. Ennyi ideje vártunk a Wintersun időközben kultikussá vált "Time I" lemezének a folytatására. De mit is jelent ez a 12 esztendő? Ezidő alatt egy gyerek megszületik, letudja a komplett óvodát, és már iskolaszinten is meglehetősen előrehaladott állapotba kerül. Én ezidő alatt leérettségiztem, és…

Az olasz Fleshgod Apocalypse azon kevés csapatok között van, melyeknek minden új megjelenését gyermeki lelkesedéssel tudom várni. Ez egyfelől a megalapozottan magas elvárásoknak köszönhető (lényegében egy rossz albumuk nincs, és még az általam leggyengébbnek tartott 2013-as "Labyrinth" is egy bőven…