Pár hete jelent meg a brit-ausztrál hard rock csapat, az AC/DC vadonatúj albuma "Power Up" címmel (kritikánk ITT olvasható) és a banda keményen meg is promózza a lemezt: sorra jelennek meg a különböző interjúk rádió- és podcast-szereplések nyomán. Most a Raised On Radio állomás készített riportot Brian Johnsonnal, a banda frontemberével.
Nos, az alábbiak miatt viselek állandóan sapkát. Amikor otthon vagyok Floridában, akkor csak egyike vagyok a helyi srácoknak, úszkálok és ugrálok a medencében és jól érzem magam. Ez a sapka-dolog - sosem fogom elfelejteni - akkor kezdődött, amikor Északkelet-Anglia munkáskocsmáiban játszottunk és komolyan mondom, a bandánk rendesen zúzott!
Egy király kis banda volt ez, úgy hívták, hogy Geordie és átkozottul izzadtam mindig a bulikon, mert semmilyen légkondi nem volt akkoriban a klubokban. Télen különösen így volt ez, mert a kocsmában teltház volt és fullra felnyomták a fűtést, mert odakint jéghideg volt.
És ilyenkor izzadtam, mint a ló és a hatalmas hajam meg az izzadtság mindig a szemembe ment és piszkosul szúrt meg fájt az egész. A bátyám, Maurice egy este lejött a buliba, ott ült a színpad előtt. Akkoriban vett magának egy sportkocsit és - Isten áldja meg - vett egy ilyen autós sapkát is, ezt a kisebb fajtát.
Szóval már a koncert felénél jártunk és leültem vele meginni egy sört, amikor azt mondja: "Tisztára vörösek a szemeid!" Mire mondtam, hogy "Tudom, tiszta izzadtság." "Tényleg? Akkor vedd ezt fel!" Mondom: oké, megpróbálom. Fel is vettem, mert Észak-Angliában mindenki kalapot vagy sapkát viselt a háború után, a Newcastle és Yorkshire környékiek mindenképp.
Felvettem és mondtam is rögtön, hogy ez nagyon király, remekül beválik, azonnal veszek is egyet. Mire a bátyám mondta, hogy nyugodtan megtarthatom a sapkát, mert azt az átizzadt vackot ő már nem veszi fel többet. Szóval hordtam is tovább a bulikon és az emberek már kezdtek meg is jegyezni maguknak: "Ó, jó kis banda ez, az énekesük pedig mindig sapkát visel!" És onnantól kezdve azonnal felismertek minket és megjegyeztek maguknak.
Lettek koncertjeink, bulijaink, az emberek pedig azt mondták: "Azt a bandát akarjuk, hogy is hívják őket? Tudod, amelyikben az énekes sapkát hord!" "Ja persze, a Geordie!" Szóval így maradt a dolog. És ma már a részemmé vált az egész. Amikor nem akarom, hogy felismerjenek, akkor leveszem a sapkámat. "Ön tag itt nálunk, uram?" Mire felveszem a sapkát és jön is a duma: "Ó, helló, Brian! Hogy vagy ma?"
