Rozsdagyár

BLOOD RED THRONE - Union Of Flesh And Machine (2016)

2016. július 06. - Kovenant

bloodredthrone_cover.jpg

A norvég Blood Red Throne az egyik olyan death metal csapat a színtéren, amely mindig kiszámíthatóan színvonalas lemezekkel áll elő, de valahogy az átütő siker (még underground mércével mérve is) valahogy mindig elkerülte őket. Ez számomra egyszerűen megfejthetetlen: számtalan olyan banda épít fel akár évtizedes karriert is a metal fronton, melyekre köröket vernek a norvégok. A zenekar nyolcadik albuma "Union Of Flesh And Machine" címmel július 15-én érkezik a Spinefarm Records gondozásában és pontosan azt kapjuk, amit várhatunk az immár tizennyolc éves veteránoktól: feszes, húzós, brutális, rifforientált death metalt.

Megszokhattuk már, hogy az egész norvég metal színtér egy átjáróházhoz hasonlít, ahol már mindenki játszott mindenkivel a legkülönbözőbb felállásokban. Az 1998-ban Død (Daniel Olaisen) és Terje "Tchort" Vik Schei gitárosok, no meg Freddy Bolsø dobzseni által alapított Blood Red Throne tagsága megjárta az Emperor, a Satyricon és a Scariot csapatokat, így amolyan metalválogatott jelleget öltött a banda. Aztán persze az évek folyamán alaposan kicserélődött a tagság: az alapítók közül ma már csak Død és Bolsø maradt (igaz, a dobos egy jókora kihagyás, azaz tizenhárom év után tért vissza), mert 2010-11 táján az egész legénység kicserélődött.

Ekkor érkezett Yngve "Bolt" Christiansen énekes is, aki szintén ki-be járt a forgóajtón, sokáig nem is volt biztos, hogy ő fog szerepelni a friss albumon. De szépen rendeződött minden és a nagy változásokat követő 2013-as, simán "Blood Red Throne" névre keresztelt, kicsit útkereső album után most teljes erejében tért vissza a brigád.

A norvégok zenéje semmit sem változott, csak egyszerűen még jobb lett minden: a frontember teljesítményét azonnal ki kell emelnünk, mert ilyen változatos produkciót ritkán hallunk death metal csapatoknál. Brutális, mély hörgés, szinte metalcore-os üvöltés, no meg némi (általam igen kevéssé tolerált) disznóvisítás is található a dalokban, így egy percig sem válik unalmassá az "Union Of Flesh And Machine".

  

Természetesen, ahogy már megszokhattuk, a hangszeresek tökéletes teljesítményt nyújtanak: egy olajozott, precíz hadigépezetként rohan végig rajtunk a csapat, a hangzás pedig annyira tömény (különösen a gitárok), hogy szó szerint letaglózó az összhatás.

Azonban ami a Blood Red Throne zenéjét kiemeli a színtérből, az az azonnali bólogatásra késztető, szinte groove-os riffek tömkelege. Elég ehhez meghallgatni a Homicidal Ecstasy alaptémáját: ha eltávolítanánk róla a stíluskellékeket, akkor ez egy Pantera-riff is lehetne, ez pedig, azt hiszem, bárki számára dicséretet jelent. De végig iszonyatos húzással sorjáznak elő a tételek: a Martyrized mániákus gitárnyúzása szinte már-már indusztriális jelleget ölt, de egyetlen nótát sem találunk, ami nem rejtene valami olyan finomságot, zenei megoldást, melynek hatására automatikusan beindul a lábunk a ritmusra.

A Legacy Of Greed a pusztító tempójával, a Primal Recoil pedig a könyörtelen, kíméletlen középtempós döngölésével sodorja el a hallgató esetleges ellenvetéseit: alig tudunk levegőt venni, csak érkeznek sorban a gyaluló, brutális szerzemények. Egyetlen ellenvetésem van csak, az pedig régi mániám, a gitárszólók. Indokolatlanul kevésnek érzem a felbukkanásukat: a ritmusgitározásra, a riffekre vannak kihegyezve a dalok, de jól esett volna ennél sokkal több, külön hangulatot idevarázsoló szóló.

Gyanítom, hogy az utolsó két tétel, a Judas Priest Leather Rebel című klasszikusának feldolgozása, valamint a norvégok bemutatkozó albumáról a Mary Whispers Of Death tételnek az újra felvett verziója csak bónusznóták, mert enélkül is kerek egész a kilenc számos, negyvenperces korong. A két záró darab nem ad sokat hozzá a lemezhez, igaz, csöppet sem ront rajta, hanem inkább tovább hangsúlyozza a groove-os megközelítést.

Nagyon remélem, hogy a "Union Of Flesh And Machine" meghozza a Blood Red Throne számára azt az elismerést és státuszt, ami már nagyon régen kijárna nekik: ennyire súlyosan, agresszív módon, de mégis minden metalrajongó számára befogadhatóan és szórakoztatóan nagyon kevesen játsszák ezt a fajta zenét.

9/10

blodd_red_throne_ban.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr7010417450

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása