Sok mindent láttunk és hallottunk már a rockzene idestova több mint hetven éve tartó folyamában, de olyat, mint amilyet a Spirit Adrift főnöke, Nate Garrett által megálmodott, majd kivitelezett Neon Nightmare nevű projektje debütalbumán, szerintem még nem.

Emberünk nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy az egyik hatalmas kedvencének, a Type O Negative-nak a szellemiségében összehoz egy lemezt úgy, hogy lemásolja a banda hangzását, fogásait, lemezborítóik tipográfiai elemeit, egyszóval mindent, ami a TON jellegzetessége.

Nate eleinte totális titokzatossággal, arcát elhomályosítva kezdte el promózni az albumot, még jobban összezavarva ezzel a rockrajongókat, akik - ebből kifolyólag nem alaptalanul - a Type O Negative zenészeit sejtették a projekt mögött. Az előzetesként kihozott Lost Silver című dalban például egy Peter Steele-kópiát hallhattunk, ami aztán még több kérdőjelet állított fel az albummal kapcsolatban.

Végül aztán Nate felfedte kilétét és elmondta, hogy hatalmas TON-rajongó, a Neon Nightmare pedig egyfajta főhajtás a csapat előtt. Ha ennek nem lesz folytatása, akkor azt kell, hogy mondjam, ennél tökéletesebb emléklemezt nem is kaphattunk volna.

A 20 Buck Spin gondozásában november 11-én megjelent "Faded Dream" című korong összesen hét szerzeményt foglal magába és ahogy a TON is tette egykoron, úgy Nate is teletűzdelte az anyagot különböző hangmintákkal, melynek egy szelete rögtön a lemez elején le is csekkolható a Higher Calling című tételben.

Majd felcsendül a fentebb már említett Lost Silver, melyben Nate szinte egy az egyben hozza Peter Steele egyéni hangfekvését. Nem mondom, először kissé furcsának tartottam a dolgot, de aztán szép lassan megadtam magam a dalnak. Érdekes, hogy a szinti meg a gitárok is ugyanúgy szólalnak meg, mint a TON esetében. Hátborzongató!

A dal egyébként piszok jó lett, pontosan azt hozza, melyet a Type O is annak idején. Sosem voltam valami nagy rajongója Peter Steele csapatának, mondjuk úgy, hogy csak egyes dalokra kattantam rá, a Neon Nightmare albuma azonban maradéktalanul megtetszett, Nate olyan számokat írt, amelyek a legjobb Type O-klasszikusokkal versengenek.

Az It's All Over (For You) egészen hasonló tempóban és atmoszférában fogant, mint a nyitótétel, ezt a sémát a LATW2TG töri meg, melyben egy kissé pörgősebb, sabbathos gitártéma brillíroz. Kellemesen zakatol a They Look Like Shadows és így tovább.

Mindenki azt gondol a Neon Nightmare-ről, amit akar, de az kétségtelen, hogy Nate Garrett piszok jó dalszerző (mekkora már az a sabbathos riff a záró Promethean Gift című számban, te Atyaúristen!), ráadásul az egész albumot egymaga játszotta fel. Ez bizony egy kerek tízes.

10/10