A tavaly ősz óta trióvá vált budapesti CLUE egy háromszámos EP-vel jelentkezett, amely a jövőre tervezett újabb nagylemez előfutárának tenkintendő, amiről a zenekar mesélt nekünk bővebben.
Az elmúlt egy évben megírtunk egy teljes lemezanyagot. Öt év, két EP és a 2016-os "SunCult" album után nekünk is szoknunk kellett a hármas felállást, habár a Clue zenéjében sosem volt igazán indokolt a két gitár jelenléte. Kihasználván a friss lendületet inkább az új számok írásába fektettük az energiát mint a régi számok áthangszerelésébe, hisz ötlet volt bőven, nem visszafelé akartunk dolgozni.
Zeneileg és hangzásilag továbbra is a kilencvenes évek hangulata dominál. Az eddig is jellemző grunge leginkább a dallamvilágban tettenérhető, az alapokat tekintve legegyszerűbb lenne azt mondani hogy stoner, de ez mára már annyira semmitmondó kifejezés lett, hogy mi szívesebben használjuk a doom-ot, amennyiben olyan bandákra gondolunk mint a Cathedral, a Trouble vagy a Spiritual Beggars. A pszichedelia pedig leginkább a háttérben munkálkodó sampler által érezhető. Lírikus szempontból továbbra is a tartalmasabb, magasabb röptű témákat preferáljuk, sok filozófikus gondolatot rejtenek a dalszövegek.
A trio felállásnak is köszönhetően sokkal tökösebb, direktebb, természetesebb, ugyanakkor mégis izgalmassabb lemez van készülőben. Stílszerűen május 1-jén, a munka ünnepén kezdtük a felvételeket a dobokkal, és a nyári események között időpontokat találva fejeztük be júliusban. Horváth István (ex-Blind Myself, Strength Of Will, stb.) keverte és masterelte a "Triptychon" címre keresztelt kislemez három dalát:
1. Fate-blues:
Adott volt egy, a többihez képest jóval nihilistább, negatívabb szöveg, s mivel ilyenekből nincs hiány a keményzenék világában, szerettük volna megfejelni valami pikantériával. Már a cím által kap egy kis humort a történet, hiszen távol áll tőlünk a blues, és ilyen banális számcímet nem is lehet komolyan venni... Van itt csordavokáltól kezdve hörgésig minden, gondoltuk üde kezdés lehet ez az alapvetően doomos dal.
Szövegileg röviden az elmúlás témaköre van fekete humorba ágyazva:
"We're a dash between numbers"
2. A New Magician:
Ezt a dalt már egy ideje játsszuk koncerteken. Engem zeneileg és szövegileg is a The Fool c. nótánkra emlékeztet. 4/4 és 6/8 váltakozik érdekes samplerekkel kiegészítve. Ha van valami laza koncepció a három dal között, akkor az előző dal materialista szövegéhez mérten itt már megszületik az elvágyódás igénye, és egy spirituális menekülőút keresése:
"Can we see behind the curtain?
Is it fate or my decision?
We must escape this magic slumber
Become a New Magician"
3. Tremendum:
Zeneileg és szerkezetileg ezt tartjuk a legeredményesebbnek. Harapós riffek és pszichedelikus lebegések váltakoznak. Transzcendens szöveg - filozófikus kérdésekkel, de itt már megfigyelhető egyfajta bizonyosság is a szövegben...:
"Who cast us into this world?
Whose dreams are we?
There must be air somewhere
if i thirst to breathe!"
LEMEZBEMUTATÓ:
A lemezbemutató koncert szeptember 21-én pénteken a Dürer-kertben lesz az általunk szervezett Undergrunge fesztivál keretében, ahol fellép még a Trident és a Que Pasa Mijo. Az estét az Alone in the Moon frontembere (Adrian von Castlebridge) nyitja meg egy exkluzív akusztikus műsorral. Mindenkit szeretettel várunk! (Facebook esemény)
TAGOK:
Kiss Péter - gitár, ének, billentyű
Nedoluha György - basszusgitár
Erdei Attila - dob, programok
