Hosszabb pihenő után ismét aktív a Watch My Dying. Az idén megalapításának huszadik évfordulóját ünneplő extrém metal zenekar a mai napon egy új, 3. fejezet, avagy a valótlan város című szerzeménnyel jelentkezett, melyben a korai idők komplex, öntörvényű zenei világa ötvöződik a csapat érett korszakának dalközpontúbb megközelítésével.
Az énekes, Veres Gábor a következőket mondta el a pihenő okairól és új dal megszületésének körülményeiről:
A "4.2" után alaposan besűrűsödött mindannyiunk élete. Úgy voltunk vele, hogy sokkal egyenesebb és tisztább dolog, ha addig nem állunk színpadra, amíg tudunk mutatni valami újat, mert semmi kedvünk nem volt ugyanazt a műsort nyolcvannegyedszer is lejátszani. Volt egy olyan tervünk, hogy ebben az időszakban folyamatosan írunk majd, de végül azzal kellett szembesülnünk, hogy ha inaktívak maradunk, attól a körülményeink még nem változnak meg. Ősszel határoztuk el, hogy inkább csináljuk ezt az egészet úgy, hogy egyáltalán nincs rá időnk, mint hogy egyáltalán ne csináljunk semmit, mert úgysincs rá időnk. Addigra már egy-két dalnak összeállt a zenei alapja, és bár sosem volt ránk jellemző a rendszeres próbálás, most mégis így dolgoztunk, mert kíváncsiak voltunk, mi történik, ha kipróbáljuk. A most debütáló szám részben onnan kapta a címét, hogy Sanyi - Bori Sándor gitáros - ezt a dalkezdeményt számozta be harmadiknak, szóval teljesen ésszerű volt, hogy ezzel fogunk kezdeni.
A zenekar ezúttal kicsit más felfogásban dolgozott, mint az utóbbi idők anyagain. Bori Sándor gitáros, a Watch My Dying fő zeneszerzője így mutatta be a most debütáló szerzeményt:
A 3. fejezetnek az az érdekessége, hogy nincs hagyományos szerkezete. Ez az ötlet spontán módon jött, és aztán ez lett a vezérelv az új anyag írásakor. A Watch My Dying kezdeti időszakában, a "Rendszerhiba" és a "Húsmágnes" idején gyakran előfordult ilyesmi, de a "Klausztrofónia" után, részben az én hatásomra elkezdtünk klasszikusabb felépítésű dalokban gondolkodni. A friss témák közül talán még ez a leginkább dalszerű, de ez abszolút nem tudatosan alakult így. Két-három szám után kezdett formálódni a koncepció, amikor Gáborral elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mit szólna ahhoz, ha ezúttal úgy írná a szövegeket, hogy nincsenek refrének, nincsenek versszakok, és az esetlegesen ismétlődő részek is mindig máshogy térnek vissza.
Meglehetősen riffpazarló módon írunk most, és olyan az összkép, mintha az ember egy könyvet olvasna, vagy egy filmet nézne. Ezért is hívjuk őket fejezeteknek, hiszen az új dalok valamilyen szinten kapcsolódnak is egymáshoz. Lesznek jellegzetes hangközök, lehet, hogy teljes riffek is, amelyek visszatérnek majd más környezetben. Nem tudjuk még teljesen pontosan, hogy merre megyünk, de ez a zeneírási mód nagyon nagy szabadságot ad, mi is élvezzük, hogy bármikor bármi megtörténhet, és azt gondolom, jól is áll nekünk ez a megközelítés.
A dal szövege sem hétköznapi módon született, erről az énekes így nyilatkozott:
A hosszú szünet után mindenképpen szerettünk volna valami mást csinálni. Ugyanakkor van egy ránk jellemző szövegvilág, ami abból adódik, hogy nem tudok másképpen írni. Természetesen ezúttal is a feléneklés előtti utolsó estén írtam meg a szöveget, amitől a zenekar megint idegbajt kapott. A koncepció viszont teljesen más, mint az eddig megszokott.
Fiatalon az ember mindenféle feszültségeit különböző problémák felvetésében vezeti le. A közösségi médiában is szinte kizárólag megoldási szándék nélküli problémafelvetésekkel találkozik az ember, és eleve a metalos retorikában gyakran tetten érhető egyfajta messiás-szerep, hogy most jól felnyitjuk az emberek szemét, és elmondjuk, hogy nekik miért rossz. Ettől mindenképpen szerettünk volna eltávolodni. Most már eltelt a zenekar alapításától számítva jó húsz év, és úgy voltunk vele, hogy aki negyvenen túl is még mindig itt tart, az nem igazán jutott egyről a kettőre, szóval ildomos volna most már valami konklúzióval is szolgálni.
Első körben írtam egy olyan szöveget, ami konkrét végkövetkeztetést adott bizonyos problémákra, de nem működött. Versként teljesen jól megállta a helyét, de ebben a környezetben inkább komikus volt, mert ilyesfajta gondolatokat általában nem üvöltve szoktunk közölni. Hiába próbáltam érthetően fogalmazni, végül lett egy tiszta, de nagyon rossz rockszövegünk. A megvilágosodás az utolsó jött el, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen a felvétel okozta stressz szüli meg a WMD-szövegeket. Ezzel párhuzamosan eszembe jutott Sanyi ötlete, hogy gondolkodjunk olyan dalok sorozatában, amelyek egymás után hallgatva fejezetekként követik egymást. Elszabadult az adrenalin, és eszembe jutott, hogy régen minden reggel leírtam, mit álmodtam, ezek az álomnaplók pedig valamelyik szekrény mélyén még mindig megvannak. Néhány ott leírt sort fel is használtam kiindulási alapként, ennek köszönhetően most nem szürreálisak, hanem inkább szimbolikusak a dalok.
A Watch My Dying a tervek szerint idén több új fejezettel jelentkezik majd és jóval többször állnak majd színpadra, mint a tavalyi évben. A most bemutatott új dal élő premierje január 11-én lesz, a Dürer Kertben megrendezett Stagediving Fesztiválon. A felvétel a BMC Stúdióban készült, a hangmérnök a zenekar gitárosa, Szabó Viktor volt. A szöveges videó Veres Gábor munkája.
Fotó: Uzseka Norbert
