Az Our Last Drop már egy jó néhány éve működő zenekar, azonban néhány tagcserén és egy meghatározó névcserén vannak túl. Tavaly ősz óta mondható állandónak a zenekar, akik többek közt olyan neves előadókkal koncerteztek, mint például Deák Bill Gyula. Mivel végre sikerült elérnie a csapatnak, hogy kialakuljon a stabil felállás, adta magát a helyzet, hogy saját dalokon dolgozzanak, melyeket idén ősszel meg is jelentettek egy kislemez formájában. Így született meg a "Houston, gond van" EP, mellyel kapcsolatban beszélgettünk a zenekar tagjaival.

Ha megkérdezném, mit játszotok, hogy tudnátok megfogalmazni a stílust?

Nehezen tudnánk pontos stílust behatárolni, és nem is biztos hogy érdemes, mert kicsit minden dalunk más. Inkább úgy mondanám hogy a dalok írásakor az old school rocktól kezdve a punkos témákon keresztül egészen a metalig sokféle stílus fellelhető a dalainkban. Sőt azt kell mondjuk, hogy a dalok alapját a dallamos, helyenként funkys, bluesos basszus, és a kellően feszes dob adja.  Erre jönnek rá a helyenként egyszerű, punk rockot idéző, de néhol pedig rockos riffek, megspékelve egy metalosabb hangzással.

Honnan jött az Our Last Drop név? Ugye eleinte más néven futott a zenekar, de amikor kivált az énekes/basszusgitáros, akkor új nevet és irányt vettetek.

A név jelentése "Utolsó Cseppünk". Az ihlet onnan jött, hogy mint ahogy említetted, volt egy korábbi basszeros - énekes, akinek a magatartása nem igazán volt megfelelő sem a színpadon, sem a magánéletben. Az akkori felállás megszűnését egy kisebb vita okozta végül. Ez volt akkor az utolsó csepp a pohárban nálunk. Így lettünk mi végül Our Last Drop. Az új irány az abból jött, hogy az akkori dalok alapköveit az említett úriember tette le. Ez ma már máshogy van. Általában véve Patriknak és Zolinak szoktak bekattani azok a dallamok, riffek, olykor dal szerkezeti elemek, melyekből szoktunk kiindulni. Ebbe mindenki beleteszi a saját hangszeres tudását, stílusát, elképzelését, amiket összekovácsolva megkapjuk ezeket a dalokat.

Az évek alatt bármi változott, a zenekar alapmagja, azaz a két gitár és dob mindig állandó volt. Hogyan és mikor találkoztatok? Ez már kívülről is inkább tűnik egy nagy barátságnak, mint csak szimpla zenész-zenész viszonynak. Jól látom?

Igen ezt nagyon jól látod. Nagyon jó barátok lettünk mind az öten. Napi kapcsolatban állunk egymással. Sokszor érezzük azt, ha valamelyikünknek éppen rossz napja van, de ha valami jó történik a másikkal, arra is ráérzünk. Egy próba sem abból áll nálunk, mint egy átlagos zenekarnál. Nyilván a zene a fő, de hagyunk időt egymásra. Tök jó dolognak tartjuk azt is, hogy képesek vagyunk leülni beszélgetni nemcsak zenekari témákról, hanem csajokról, családról, buliról, vagy csak megosztjuk egymással valami régi sztorinkat.

Eleinte kifejezetten az át- és feldolgozások voltak a banda profilja. Mikor döntöttétek el, hogy ti inkább saját dalokban gondolkoztok?

Az alapvető cél mindig az volt, hogy egyszer saját dalokban teljesedhessünk ki. Ahhoz viszont, hogy összeszokjunk, szükség volt ismert feldolgozások játszására is. Pár dal még mindig megvan az eredeti repertoárból, melyekről úgy véltük, hogy a közönség is szereti. Hiszen elsősorban nekik játszunk, másodsorban magunknak. Azáltal, hogy a közönség bulizik a zenénkre, mi rengeteg energiát tudunk meríteni. Ez az előadásra lesz pozitív visszahatással, ami aztán a közönségre. Ez a kettő eddigi tapasztalataink alapján gerjeszti egymást.

Idén ősszel megjelent a „Houston, gond van” EP. Hol vettétek fel a dalokat? Könnyen ment a munka vagy ütköztetek nehézségekbe? Esetleg megosztotok velünk egy viccesebb vagy érdekesebb emléket ezzel kapcsolatban?

A felvételek igazából Dávid házi stúdiójában készültek. Még korábban nem csináltunk ekkora kaliberű munkát, szóval azt hiszem, mondhatjuk, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket akkor. Az volt a jó, és egyben nem jó dolog, hogy nem voltunk időhöz kötve, így sokszor nem siettük el a dolgokat és volt, hogy leültünk a TV elé játszani, vagy meginni egy idegnyugtató sört. Szóval volt egyfajta csapatépítő jellege is az egésznek, amellett, hogy rengeteg feszengéssel járt a munka. De egymást nyugtatva, biztatva össze tudtuk hozni.

Játszottatok már Deák Bill Gyulával, legutóbb Győrben. Milyen érzés volt egy ekkora legendával egy színpadra lépni? Sikerült beszélnetek is Bill Kapitánnyal? Esetleg mondott bármit a koncertetekről?

Hatalmas élmény! Röviden így lehetne ezt elmondani. Nagy megtiszteltetés volt már maga az is, hogy a Kapitány és zenekara előtt játszhatunk, de az meg végképp, hogy annyira közvetlenek voltak, hogy még a backstagben is osztoztak velünk. Így viszonylag sokat tudtunk velük beszélgetni. Az egyik koncerten készült egy, mondhatni lesifotó. A Kapitány nézett minket a backstage ajtajából, és csak egy apró kis mosolyt láttunk az arcán. Ebből mi azt szűrtük le, hogy tetszik neki a zenénk. Eszméletlenül büszkék voltunk. Másik dolog, hogy amikor először játszottunk vele, szinte el sem hittük, hogy ez a valóság. Hisz gyerekkorunkban még a Kőbánya Blues-t mutogatták nekünk a szüleink. Ekkor még nem is járt ilyen a fejünkben, hogy mi leszünk egyszer a Kapitány előzenekara. Azóta egyébként mondhatni kapcsolatban maradtunk. Remélhetőleg még idén lesz vele legalább egyszer közös bulink. 

Mik a tervek a jövőre nézve? Esetleg valamelyik dalhoz terveztek videoklipet?

Videoklip jelenleg a lemez címadó dalához készül. Ennek megjelenése novemberben várható. Ami egészen biztos, hogy abban a hónapban újra stúdióba vonulunk. Nemrégiben megnyertük a WhiteFül Tehetségkutatót, ahol a nyereményünk az volt, hogy megcsinálhatjuk stúdióban a legújabb, "Éppen hogy " című dalunkat.

Mikor és hol láthatunk még idén titeket?

Október 4-én indult a "Houston gond van… " turné az óbudai KVLT-ben. Ezt folytattuk az S8-ban, de október 26-án megyünk Pápára, majd Komáromban csinálunk egy Halloween-bulit. Novemberben biztosan visszatérünk még Budapestre az Analog Music Cafféba, valamint Győrben is fogunk még idén legalább egyszer játszani.