Nincsenek szavak...illetve muszáj, hogy legyenek, mert akkor nem tudnék nektek beszámolót írni a 2018 óta üzemelő győri Bipølaris zenekar (Németh Attila /Soma/ - ének, Kis Ádám - basszusgitár, Szűcs Dávid - dobok, Gede Adrián - gitár) első nagylemezéről, mely a "Sagittarius A*" címet viseli. A formáció a hardcore/progresszív metalcore vonalon mozog, a szóban forgó produktum pedig minden tekintetben kimagasló, még keresgélem az államat, az az igazság.

Ritka, amikor egy hazai zenekar ennyire magához láncol: már vagy tízszer meghallgattam az albumot, de folyton azon kapom magam, hogy újra és újra elindítom, mert egész egyszerűen nem tudok betelni vele. Elsőre mondjuk túlságosan nyomasztónak találtam, ezért szép fokozatosan engedtem egyre közelebb magamhoz. Elsősorban a dalszövegek zsenialitása és mindezek elsöprő erejű előadásmódja emeli ki őket a hasonszőrű zenekarok közül, de a hangszeres játék is elképesztő profizmusról árulkodik.

A címadó tétel hol dallamos, hol pedig kíméletlen metalcore-bombákkal operál, melyben az egykori kőszegi dark/indusztriális banda, a SNOT szelleme is felsejlik (1:34-től): "égi testem fekete bánat borítja, ez a realitás meghasadása, univerzum zuhatagba szakadva, elemi énem maghasadása" - hangzik a dalszöveg, mindez egy éjfekete dallamfoszlány kíséretében. Hasonló zenét játszott anno a SNOT is, de igazából csak ez a betét volt az, mely emlékeztetett rájuk.

Az Operencia alatt a dallamok kerülnek túlsúlyba, az Ács című tétel pedig egy iszonyú húzós HC-riffelésel zúzza le az ember agyát. Az Averzió depresszív, lélekvesztő húrokat penget, melyben hatalmas az a Liberal Youth-ot megidéző rész, amikor a gitár pokolian súlyoz és megy rá a következő dalszöveg: "minden megdől, minden meddő". Na meg a szaggatott riffek és az énekes hisztérikus bömbölése egymásba fűzve, apám!

A Szerotonin mezők egy rap/metal betéttel indít, melyet a mosonmagyaróvári Beerzebub vezényel le, majd visszakapcsolnak hardcore-üzemmódba. Érkezik a Lidércfény: "mé-rik ki-ter-jesz-tett ke-zek-kel ki-ter-jesz-tett vi-lág-gal…" - szól a dalszöveg, miközben ugyanebben a szaggatott stílusban zúz a gitár. Zseniális! A Szélrózsa is eszement súlyos, a szövege pedig politikai témákat feszeget. Nem szóltam még arról, hogy több dalban is vendégeskedik a Téveszme énekese, Nagy Viktor.

Összesen tizenhárom szerzeményt tartalmaz a bő háromnegyed órás nagylemez, mely 2021. május 5-én látta meg a napvilágot. Annak ellenére, hogy pokolian súlyos a korong úgy összességében, mind zeneileg, mind pedig dalszövegek tekintetében, nem érzem sem hosszúnak, sem pedig fárasztónak. Elejétől végéig lebilincselő, egy másodpercig sem untatja a hallgatót.

Végigmehetnék az összes dalon, de nem sok értelmét látom a dolognak. Aki ennyiből nem vette a lapot, hogy ez a lemez a hazai metalszíntér egyik legkiemelkedőbb teljesítménye, annak én hiába beszélek. Bérelt helye van az év végi toplistákon, az egyszer biztos. Kell még valamit mondanom, Ildikó?

10/10