Ha volt dolog, amit szerintem senki nem látott jönni 2015-ben, az az, hogy Phil Anselmo arcba megy egy death/black csapattal, melynek a tagjai ráadásul olyan bandákból jöttek, mint a Cattle Decapitation, a Misery Index vagy a Pig Destroyer. Pedig ez megtörtént, ráadásul a végeredmény nemhogy nem lett rossz, de az egyik legigényesebb extrém metal projekt lett, melyez az elmúlt tíz évben hallottam.

Eddig összesen három EP-t szabadítottak a világra ("Grey"- 2016, "Red"- 2017, "Black" - 2020) és egyik jobb volt, mint a másik. 2025-re meg eljött a nagy pillanat, hogy megjelenjen az első tényleges stúdióalbum, a "Gold". Emberek, az a lemez egy hatalmas, diadalmas, példaértékű, ragyogó, több karátos....oké. 

Aki nagyjából vágja, hogy miben utazik Anselmo halálos ötösfogata, annak nagy meglepetés nem lesz, ami a "Gold"-on várja. Aki annyira nincs képben, annak röviden annyit, hogy egy embertelenül kompromisszummentes, agresszív, adrenalinnal túlfűtött, sokszor nyugtalanító atmoszférával megáldott extrém metal egyveleg. Van benne black, death, grindcore, és nagyon igényesen vannak tálalva az egyébként nyúlfarknyi dalok (ami a Scournál négy perc, az az Opeth-nél majdnem tizenötnek felel meg). 

Kicsit nehéz okosakat mondani erről a lemezről. Ez főleg annak köszönhető, hogy - stílusából adódóan - a dalok nagyon hasonlítanak egymásra. Ez a defekt gondolom Anselmoéknak is feltűnt, úgyhogy itt azért igyekeztek egymástól elkülöníthető nótákkal előállni. 

A nyitó Cross zsigeri indítás és hiánytalanul bemutatja, hogy mi lesz a következő kicsit több mint fél órában. A Blades ennek továbbvitele. Egy kimondottan fogós, inkább headbanger zúzda. Az Infusorium már egy testesebb darab a maga már-már hosszúnak mondható majdnem négy percével. Itt is megvan a zsigeriség, de egy jóval kimértebb formában, bizonyos pontokon meg olyan Marduk-érzés árad belőle, hogy nem tudom nem imádni.

Az Ornaments hangulatos átkötés zongorával, statikus környezeti zajokkal és nyugtalanító, eltorzított beszéddel. Ezt megint egy hosszabb dal követi, a Coin. Először itt villan meg a zene black metal aspektusa. Kicsit mintha egy kompaktabb Watain-tételt hallanék. Az Evil nagyon beszédes című dal, és úgy nagyjából hozza is, amit a szó ígér. És közvetlen utána jön is a párja, tetvére, élettársa, igazából mindegy, a lényeg, hogy Devil a nóta címe, és nagyban hasonlít az Evilre. A Contaminated egy újabb sampleres, instrumentális átkötés, és ha lehet, ez még nyugtalanítóbb, mint az Ornaments volt (vagy csak én olvasok túl sok Warhammer 40.000-et és túl sok borzasztó labor meg ipari jelenetet tudok beleképzelni ebbe az audio-körítésbe).

Ha már volt gonosz, meg ördög is, akkor miért pont a pokol maradjon ki, ugye? A Hell egy inkább death metal alapokon fekvő aprítás és mint olyan, egyébként kifejezetten erős. Közvetlenül utána az Invoke is, melynek olyan ordas Cattle Decapitation vibe-ja van, hogy nem igaz. 

A címadó Gold nagyon masszívan norvég black metal beütésű pusztítás, és mint olyan, egyébként a lemez legjobbja. Az Angels szintén egyfajta átkötés, ami kicsit a '90-es évek horrorjait idézi, emiatt egyébként kifejezetten közel áll a szívemhez. A záró Serve meglepően grandiózus és összetett dal. Alapjaiban nem különbözik az eddig hallottaktól, viszont sokkal többnek érződik, sőt, helyenként már-már dallamosnak is. 

Az elmondottak alapján ez egy kiszámítható, de jó lemez. Az igazság valahol tényleg itt van, és ezen a ponton igazából több is lehetne a "Gold", mint egy masszív oké, viszont a gond is itt van. Kiszámítható, túlzottan is. Tudom, hogy ezen nem kéne meglepődnöm, de kifejezetten hálátlan feladat úgy beszélni egy albumról, hogy "heh, hát, hangos, zúzós, gyors dalok vannak rajta, igazából mind az". Lényegében csak azért nem mondom, hogy minden dal teljesen tökugyanaz, mert ahogy említettem is már korábban, megkülönböztethetőek egymástól, mindegyiknek saját karaktere van. Emiatt egy kicsit könnyebben elfogadható a monotonitás. 

Ami a leginkább probléma ezzel a lemezzel, az pont ebből fakad. A Scour EP-i átlag tizenöt perc hosszúak. Ez ebből a fajta zenéből kimondottan optimális hossz, viszont majdnem tripla olyan hosszúra nyújtva egyszerűen nem tart ki végig a puskapor. A dalok a végén is tök jók, de elég könnyen belefárad az ember füle ebbe a majdnem folyamatos aprításba. Ebből egyfajta fellélegzést jelentenek a különböző átkötések, viszont azt is megértem, ha ez valakinek tömény lesz. Tényleg elég hatásosak. 

Összességében a "Gold" tök jó album lett. Zsigeri, kompromisszummentes, agresszív és brutális. Aki elképzelni sem tudja másmilyennek a metalzenét, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani minden percét. Ellenkező esetben is tudom ajánlani, mert egy teljesen jó extrém metal körkép, viszont teljesen el tudom fogadni, hogyha azoknak viszont ez így ebben a formában túl tömény és túl monoton. 

7,5/10