A Nightwish egykori énekesnője Singing In My Blood címmel jelenteti meg novemberben önéletrajzi könyvét, amely kiadvány Tarja pici korától napjainkig vezeti végig az olvasót - természetesen sok-sok fotóval illusztrálva.

Néhány nappal ezelőtt az énekesnő egy internetes magazinnak adott interjút, amelyben felfedte: 2018 őszén stroke-on esett át, célja pedig nem titkoltan a figyelemfelhívás volt, hiszen ez a betegség a közhiedelemmel ellentétben nem csak az idősebb korosztályt fenyegeti.

Akkor tértem haza egy amerikai turnéról, mely elég megterhelő volt, és úgy éreztem, teljesen kimerültem. Általában kimerült vagyok a turnék után - szükségem van néhány napra, hogy regenerálódjak. De már nem vagyok 20 éves, és ez bizony változásokkal jár. Mindig vigyáztam a testemre, és úgy érzem, hogy jó állapotban vagyok, ezért soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet velem, és mégis megtörtént.

Az akkor 41 éves Tarjának hatalmas szerencséje volt, hiszen a szélütés otthonában érte, férje, Marcelo Cabuli pedig azonnal mentőt hívott. 

Egy szeptemberi reggelen lettem rosszul, összeestem a konyhában, egy bögre kiesett a kezemből. Marcelo ott talált rám, az arcom bal fele ernyedt volt és képtelen voltam összefüggő mondatokat alkotni. Hatalmas sokk volt számomra az agyvérzés. 

- elevenítette fel történetét az énekesnő, aki a gyors kórházi ellátásnak köszönhetően nem szenvedett maradandó egészségkárosodást. 

"Vérrögoldó kezelést kaptam, melyre jól reagált a szervezetem, és három nap után elhagyhattam a kórházat. Azt mondtam, kijelentkezem, hiszen 22 koncertem lesz Európában. Az orvosom határozottan ellenezte az ötletet, de én megmakacsoltam magam. És ott voltam.

Később egy életvezetési tanácsadóhoz fordult Tarja, a mély beszélgetések pedig megértették vele: igenis, néha lassítani kell a tempón. A szélütést követően még egy évbe telt, mire lelkileg túltette magát a dolgon - rettegett, hogy megismétlődik a szörnyűség.

Most már nyíltan merek beszélni erről, és elmondhatom, hogy igen, ez velem is megtörtént. Túl vagyok a halálfélelmen, és már nem gondolok minden egyes nap erre.