A napokban jelent meg a hazai szimfonikus metal csapat, a Meteora harmadik nagylemezének első előfutára, melyet a nemrég Magyarországon, az Iron Maidennel turnézó Lord of the Lostból ismert Chris Harms vendégénekével rögzítettek (a zenekar 2017-es debütalbumáról ITT írtunk kritikát). 

A dal - habár a cím és a klip képi világa alapján elsőre nem biztos hogy erre gondolnánk - az élet körforgásáról szól, valamint arról, hogy minden ciklus végén, függetlenül attól ki volt az ember életében, a végkimenetel ugyanaz. Ez az egyik első szám, melyet az új albumról megírtam, és két célom volt vele. Az egyik, hogy legyen egy gót keringő hangulatú szerzeményünk, mert más együttesek hasonló számait nagyon szoktam szeretni. A másik pedig, hogy Chris Harms vendégénekeljen benne. Utóbbi inkább csak a merjünk nagyot álmodni kategóriába esett, de miután megkörnyékeztük, óriási örömmel vettük, hogy szeretett volna velünk dolgozni a dalon.

Noémivel egyszerre hallgattuk meg a felvételeit még januárban, és mindketten majdnem elsírtuk magunkat, hogy ez tényleg megtörténik. Számomra övé az egyik legjobb hang a metal berkeiben, és még mindig hihetetlen, hogy egy Meteora-számban énekel. Ebben a számban mutatkozik meg először Kurucz Ádám is, aki vendégként az albumon a gitárszólókért felel, és megígérhetjük, hogy sokat fogtok még vele találkozni a lemez hallgatásakor. Magát a videót a Dronicon Films készítette, akik olyan előadókkal dolgoztak korábban, mint a Katatonia és a Swallow The Sun. Amikor megláttam egy munkájukat, rögtön úgy éreztem, hogy remekül passzolna a Danse-hoz, és ebben a többiekkel is egyhangú egyetértés volt.