A budapesti szimfonikus / opera metalos Meteora bemutatkozó lemeze június 18-án jelent meg. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptak főleg a külföldi rádiók és magazinoktól. Itthon maga a stílus nem túl elterjedt, azaz nagyon kevés hasonló zenekar található az országban sajnos. Most nézzük milyen is lett a csapat első nagylemeze, mely kizárólag angol nyelvű tételeket tartalmaz, szám szerint 10 darabot.

Az első dal rögtön a Chained, ami egy gyönyörű epikus intróval kezdődik, majd beindul a zúzás és mellé társul Fülöp Máté hörgése. Nehéz tagadni, hogy a csapat régebben egy Epica tribute volt, ugyanis ez a dal szerkezetileg és hangzásilag is arra emlékeztet, de nem rossz értelemben. Itt az Epica hatás egyértelműen építő jellegű, mert nem másolni akarták a hollandokat, csak ők is ezt a zenét szeretnék játszani és saját dalokat írni a stílusban.

Második a sorban a már jól ismert After the Civil War, ugyanis ez a dal már 2016 októberében megjelent szöveges videoklip formájában. Ismét váltakozik a tiszta női ének és a hörgés. Ez a két szélsőség már alapból érdekessé teszi az egész korongot és magának a számnak is ad egy érdekes lendületet és lüktetést.

Az előzőekkel szemben a Mind Sanctuary egy sokkal lassabb és balladisztikusabb billentyű és ének duóval indul, ám mire elhinnénk, hogy ilyen lesz az egész dal, először a tempón emelnek, majd a keménységen is és bejön egy metalos riff, amit még hörgésekkel is teletűzdelnek. Végül a billentyű foglalja keretbe a dalt és visszalassul a tempó az outróra. A Scavengers of Vanity számomra egy elvontabb szerzemény volt. Mondhatjuk úgy, hogy ez egy nehezebben befogadható tétel lett a többihez képest, de semmiképpen sem rossz. Csak kimozdít a komfortzónából.

A Scarlet Moon egy zongorával felvezetett tempós húzós szimfo metal dal. Ez egy tipikus koncerten is hatalmasat ütő "sláger" lesz szerintem, hiszen lehet rá tombolni és headbangelni. A következőre szintén igaz minden amit az előző mondatomban elmondtam, annyival megfűszerezve, hogy a kezdeti gitár riff egy súlyos metalosabb téma, amit már pont kezdtem hiányolni a lemezről, így a megfelelő időben lecsapott.

Imádom azokat a dalokat, melyek tartalmaznak zongora kiállást, vagy azzal indulnak. Az Aversum így az egyik kedvencem az albumról, mert egy gyönyörű zongora, ének párossal kezdődik. És ha emlékeztek, hogy a lemez elején azt hittük, hogy jön egy ballada, akkor most mindenki örülhet, mert itt a várva várt lassú dal. Az album egyik fénypontja számomra!

Lassan a lemez végére érünk, hiszen a nyolcadik tétel jön, melyet 2014-ben már kiadott a csapat, de ez most egy újravett, újragondolt változata a Heritagenek. Több ilyen volt egyébként  lemezen, amit régebben már felvettek, de most újragondolták és felrakták az albumra. Ez is egy lendületes metalosabb dallamos szerzemény, mint az utolsó előtti End of Eternity. A végére pedig a címadó került, azaz az Our Paradise. Itt még egy lapáttal rátesznek és eszeveszett duplázással és lendülettel indul a záró tétel.

Ha összegeznem kellene a Meteora bemutatkozását, akkor mindenképp pozitívra értékelem. Ez egy nagyon jó zenekar, főleg annak függvényében, hogy már évek óta ismerem a csapatot, még a tributos korszakból és azóta jó néhány tagcserén estek át, ami mindig emelt a zenekar által nyújtott színvonalon. Mára egy profi szintet sikerült elérni, amit remélem, hogy sikerül tartani és ennél már csak feljebb van nekik. Az "Our Paradise" itthon egy hiánypótló kiadvány és biztos vagyok benne, hogy felveszi a versenyt külföldi társaival.

8/10