Van, hogy egy zenekar annyira új vagy éppen oly mértékben underground, hogy egyetlen mondatba bele lehet sűríteni a róluk összegereblyézett információkat. Ilyen például a 2021-ben megalakított német stoner-doom-sludge metal formáció, az Epic Down (Steffen Mitzschke - gitár/basszus, Fabian Weiddehaase - dobok/ének).

Szeptember 27-én jelent meg a csapat bemutatkozó nagylemeze, a "Days Of Oblivion" az Argonauta Records gondozásában. Mivel nincs a birtokomban promóanyag, így a tagok előéletéről sem tudok semmit, és arról sem, hogy cukorral vagy anélkül isszák-e a kávét.

Maradnak hát a szép magyar szavak, melyekkel megpróbálkozom körülírni, milyen zenét játszanak a promófotókon kényszeredett mosolyra fakadó teuton doomszterek. Aki esetleg a pozitívumot sugárzó zenészektől kapott impulzusok hatására velük együtt mosolyog, arról rögvest lehámozza a jókedv arcmimikáit az az apokaliptikus riffáradat, mely a "Days Of Oblivion" vázát összefogja.

Nem egy habkönnyű muzsika, na. Fentebb már elhangzott a stílusbesorolás, melyből már eleve erre lehetett következtetni. Valami olyasmi ez, mintha Scott Weinrich, a Pentagram és a Sleep a világvége előtt pár héttel bevonulna a stúdióba egy közös lemezt felvenni. Mondjuk, nem minden egyes lefogott hang próbálja megidézni az apokalipszist, van amelyik egyszerűen csak úgy nyakon tolja a hallgatót, hogy az arról koldul.

A lemezt nyitó Twisted Perceptions lassan, sötéten és ünnepélyesen gördül be, pont úgy, mint ahogy a gonosz bevonul és átveszi a hatalmat egy leigázott nép felett egy képzeletbeli forgatókönyv szerint. A folytatás azonban valamivel kedélyesebb, nem járja át minden másodpercét a félelem bénító érzése.

Ránéztetek közben a lemezborítóra? Meglehetősen ocsmány és zord, szerencsére azonban ez a banda zenéjére csak részben érvényes. Na de visszakanyarodva a dalokra: érkezik a Leave Banger, mely a klasszikus doom keserédes melódiáit Sleep-ízű stonermocsokkal szórja meg. Jóóó! A Faded Legacies monoton, repetitív íve szépen összecseng a lemezborítón elénk táruló látvány lelkivilágunkra gyakorolt megsemmisítő érzésével.

A hipnotizáló erejű doom monstrumot a címadó nóta követi, melynek alkotóelemei szintén transzba vágják az embert. Az egyébként nem túl fantáziadús énekhang eddig ebben a tételben a legjobban kivitelezett. De hát ilyen ez a doomszakma: nem itt kell keresni a ronniejamesdiokat vagy éppen brucedickinsonokat.

Átugorva három nótát, illetve azok kielemzését (meghallgatását természetesen nem) megírom hát a végszót: a "Days Of Oblivion" bemutatkozásnak tökéletes, élvezni minden egyes momentumát. Nem kell jóra hallhatni, ugyanis ezt az albumot egyszer már jóra játszották.

9/10