Az általam (is) sokszor mantrázott kinyilatkoztatás, miszerint a black metal az egyik legsokszínűbb és legéletképesebb szegmense a fémzenének, lehet, hogy egy true blackmetalosnak nem annyira szimpatikus, ugyanis pont az eredeti koncepciójából veszít azzal a szcéna, hogy egy átfogó, kompromisszumokkal bélelt struktúra szerint építkeznek egyesek.

Persze akinek a füle szelektálja a progresszív megközelítést, annak még mindig ott vannak azok a bandák, akiknek eszük ágában sincs kísérletezni, megreformálni a black metalt. Közéjük tartozik például a 2015-ben megalakult lengyel duó, a Devilpriest is. A csapatnak november 12-én jelent meg a második nagylemeze az Odium Recods jóvoltából "In Repugnant Adoration" címmel.

Az okkultista feketefém zászlóvivői nem hinném, hogy csalódást okoznak a régi iskola híveinek, itt ugyanis harmincnyolc percen keresztül ömlik a hangfalakból a mocskos, szúrós, ördögi death/black metal, nincsenek simogató melódiák, szimfonikus betétek, sem pedig dallamos ének.

És persze fontos megjegyezni, hogy nem ész nélkül reszelnek a gitárokon és csapkodják összevissza a dobokat, hanem képzett zenészek alkotják a csapat motorját. Okosan felépített szerzeményekről van tehát szó, melyekben a komplexitás ugyanúgy végigkíséri a dalokat, mint a szélvészgyors, egyszerűbb zúzdák.

Templomi orgonaszó szökik az éterbe az Adoration/Shem-Ham-Forash című nyitótétel elején, mely köré ördögi hangfoszlányok tekerednek, majd pedig a húrok közé csap a lengyel horda: egy Bolt Thrower-szerű doomos témából váltanak át pusztító feketefémbe. A The Black Milk Of Lilith már szinte végig a extremitás nyomvonalát tapossa, kegyetlen jó gitárszólóval, fenyegető atmoszférával.

Nehéz lenne a többi dalt is egyenként kielemezni, ugyanis a koncepció mindvégig egységes, nincsenek kilengések semmilyen irányba. Inkább a jóféle, tekerős gitárszólókra térnék ki, melyekből jó sokat elpufogtat a hathúrost kezelő úriember. Ezek nagyot dobnak az összképen, na nem mintha a riffek vagy éppen a dobtémák gyengén szerepelnének.

A héttételes, egy Black Crucifixion-átdogozást (Flowing Downwards) is magában foglaló "In Repugnant Adoration" közel hibátlan alkotás, kiváló iskolapéldája annak, hogy a minőségi feketefém progresszivitás nélkül is időtlen, illetve elpusztíthatatlan. Ördög és pokol!

9/10

Fotó: Devilpriest/Facebook