Rozsdagyár

SYMPHONY X - Underworld (2015)

2015. július 29. - Kovenant

symphony-x-underworld.jpg

A rock/metal zenén belül az egyik kedvenc műfajom a progresszív, igaz, én még a régi iskolán nevelkedtem: Yes, Genesis, Jethro Tull, Pink Floyd, az újabbak közül pedig a Dream Theater és a Marillion. A Symphony X valahogy mindig elkerülte a figyelmemet: néhány lemezüket, számukat ismerem, tudtam, hogy súlyosabbak a hagyományos progresszív muzsikától, de sosem nyűgöztek le, maradandó nyomot nem hagytak bennem. A mostani korongjuk azonban azonnal betalált és minden bizonnyal az év egyik kiemelkedő metal kiadványaként fog megmaradni, a műfaj kedvelőinek pedig kötelező.

Négy év után jelentkezett újra a progresszív metal egyik zászlóvivője: a Nuclear Blast kiadó július 24-én jelentette meg a csapat kilencedik korongját "Underworld" címmel és az utolsó két lemezen megjelenő keményedés tovább folytatódik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy felhagytak volna a kivételesen jó dallamok megírásával vagy a hosszú hangszeres szólókkal, de mindenképpen érződik, hogy hallgatják a mai muzsikákat, a feltörekvő csapatokat, melyek jó része bizony a metal szélére pozicionálja magát. Majd' húsz éve ismertek már a Symphony X receptjének összetevői: Dream Theatert idéző énektémák és ízek, Malmsteen-szerű neoklasszikus gitártekerések, valamint a fenti bekezdésben idézett, veretes '70-es évekbeli hagyományok felelevenítése. Persze senki se várjon Periphery-stílusú djentes, lehangolt, metalcore üvöltésekkel teli zenét, ez a Symphony X.

A kétperces instrumentális, nagyzenekari bevezetőt követően máris beindul a gőzhenger a Nevermore képében. Minden itt van: dallamos refrén, bivalyerős riff és a svéd gitármester iskoláját követő szóló. A címadó Underworld című tételt viszont legszívesebben elküldeném Dave Mustaine mester részére: érdemes lenne meghallgatnia, talán még nem késő, hogy felrázza egy kicsit. Valahogy így kellene szólnia egy mai, modern Megadeth számnak: gyilkos tempójú thrash-riff, mégis dallamos, fantasztikus gitármunka.

A Without You az a szám, melyre a legtöbb zenehallgató asszociálna a progresszív rock hallatán, így kicsit ki is lóg az albumról. Itt jönnek elő leginkább a régi nagyok hatásai és Russel Allen énekes hangja is itt fut vissza az időben a legészrevehetőbb mértékben. Allent egyébként is érdemes kiemelni: fantasztikusan tud játszani a hangszíneivel, hangulataival, mégis azonnal felismerhető orgánummal bír. Távol állnak tőle a sok prog-rock banda gyenge pontjaként funkcionáló frontemberi manírok: kemény, igazi metal hangja van, ezt az Adrenaline Mob korongjain is bizonyította már.

A To Hell And Back a kötelező jellegű Dream Theater tiszteletadás és közel tíz percében a lemez legepikusabb darabja, nagyon jó ének- és gitártémákkal. Középtájon ez is bedurvul rendesen, Michael Romeo gitáros eszement tempót diktál. Minden hangszerest fel lehetne sorolni, de a Symphony X szintjén ez már teljesen felesleges: a stílusból adódóan a hallgató természetesnek veszi a kiemelkedő zenei tudást.

Ha már a hangszeres képzettségnél járunk: a prog-metal csapatok másik gyengesége szokott lenni a céltalan, felesleges magamutogatás, olyan végtelenül hosszú instrumentális részek beszúrása, melyeket legszívesebben átugranánk, mert semmivel sem járulnak hozzá az adott nóta dinamikájához, felépítéséhez. Itt erről nincs szó: még a To Hell And Back is végig érdekes, feszültséggel teljes marad, viszi magával a zenehallgatót.

Bő egy óra a korong játékideje, de a rendkívül jól és izgalmasan megírt daloknak köszönhetően itt nincs üresjárat. Próbáltam kifejezetten keresni olyan dolgokat az albumon, melyeket felszínesnek, érdektelennek találok, de egyszerűen nem ment: nincs világmegváltás, nem írják újra a Symphony X tagjai a rockzene nagykönyvét, hanem egyszerűen csak kihoztak egy olyan lemezt, amit bármikor meg lehet hallgatni: baráti sörözéshez-bulizáshoz, otthon egyedül vagy egy fesztivál üres, koncert nélküli óráiban is szólhat. Ha valaki talál rajta fogást, írja meg, én nem találtam.

symphony_x_band.jpg

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2710419752

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása