A globalizáció furcsa konstellációkat hoz létre. Ma, amikor a Spotify-on vagy a Youtube-on teljes stílusok (nemcsak zenekarok) komplett diszkográfiája érhető el egyetlen kattintással, egészen meglepő párosításokkal találkozhatunk. A legváratlanabb helyről származó vagy kulturális körbe tartozó zenekarok vágnak bele egy-egy olyan műfajba, mely a lehető legtávolabb esik a sajátjuktól. Teszik ezt úgy, hogy egy az egyben próbálják átvenni a példának tekintett stílus külső jellegzetességeit. Ez a legritkább esetben sikerül, általában rossz vért szül és gyakran egészen mulatságos eredményekre vezet. Olyan ez, mintha kínai nagyvárosi banktisztviselők próbálnának matyó népviseletben lakodalmast énekelni és járni ... nos, én ezt nem szeretném megérni. Ilyen prekoncepciókkal közelítettem a baszk Incursed tavaly decemberben szerzői kiadásban megjelent lemezéhez is, aztán jól meg is lepődtem.

A stílus neve viking/pagan metal, a spanyol Baszkföld pedig nem kimondottan szülőhazája az ógermán/skandináv mitológiai ihletettségű muzsikáknak. Bár olyan számcímekkel és nevekkel találkozhatunk az albumon, mint a Jötnar, az Yggdrasil vagy a Wyvern, a zene szerencsére nem sok közös vonást mutat az északi népzenét magukba olvasztó olyan bandákkal, mint az Enslaved vagy az Einherjer. Tulajdonképpen csak a szövegvilág ugyanaz, a zene - az adott stílus határai között - már önálló jegyekkel bír.

A korongot többször meghallgatva egészen megdöbbentő, hogy a baszk csapatra még nem csapott le semmilyen nagyobb nyugat-európai metal kiadó. A hangszeres játék kifejezetten virtuóz, a gitár- és billentyűsmunka nagyon hangulatos és színes, a black/death gyökerű hörgős-rikácsolós, valamint a tiszta, továbbá  a több számban is felbukkanó csodálatos női énekhang rendkívül jól kiegészíti egymást. Külön érdemes kiemelni a produkció hangzását, mely kiegyensúlyozott, kristálytiszta és sokkal jobban szól számos általam mostanában hallott nagykiadós lemeznél.

Az Incursed persze nem kezdő banda, 2007-ben indultak és az "Elderslied" már a harmadik albumuk. Ami egyértelműen kiemeli a csapatot a hasonszőrű próbálkozók tengeréből, az nagyon erős dallamérzékük és dalszerzői képességük. Elég meghallgatni ehhez a Beer Bloodbath című tételt, mely szinte slágeres és üdítően pozitív felütésű.

A nóták hangvétele kifejezetten epikus, sokszor már-már heroikus, ami természetesen a szövegek témájához remekül illik. Érdekes, hogy a baszk brigád szinte ösztönösen képes kikerülni a giccs szirénénekkel csábító csapdáit és jó érzékkel három-négy lépéssel korábban mindig megáll attól a ponttól, ahonnan továbbmenve a dagályosság szirupmocsarába süllyedne a zene. Ez leginkább a korong számomra legsikerültebb számában (Jötnar) érhető tetten. Olyan dal ez, amelyért a Nightwish, de leginkább Tuomas Holopainen mostanában a fél karját odaadná és amilyet már valószínűleg nem is várhatunk tőle a jövőben.

A lemez nem rövid, körülbelül 70 perc, de egy cseppet sem válik unalmassá. Nagyon jó, fogós dallamokkal van telepakolva a korong, és bár a baszk csapat természetesen nem találta fel a spanyolviaszt (hogy egy kis képzavarral éljünk), de kifejezetten szórakoztató az album, változatos hangulatú dalokkal teli. Mindazonáltal mindenképpen azt ajánlanám az Incursed tagjainak, hogy vetkőzzék le végleg a skandináv viking/folk metal iránti rajongásuk áthúzódó hatásait és tessék végre megszabadulni ettől a számukra teljesen idegen ógermán mitológiai környezettől. Kutassák fel a baszk mítoszokat, népmondákat, hazájuk népzenei hatásait építsék be a muzsikájukba, mert azt csak ők tudják hitelesen bemutatni a világnak. Az "Elderslied" lemezen bizonyították, hogy minden adottságuk megvan ehhez.

9/10