A Canens Leap 2016 márciusában alakult egy Tolna megyei kis faluban, Ladományban. Azonban jelenlegi formáját és nevét 2018 elején nyerte el. A zenekar alapja egy testvérpár és egy barát, akik kisgyermekkoruk óta együtt zenélnek, hozzájuk csatlakozott utolsóként az énekes így nyerte el végleges formáját a csapat. A kezdeti hard rock és punk alapú feldolgozásokat és kezdetleges saját számokat egyre inkább felváltották az összetettebb, érzelmesebb, metalhoz közelebb álló tételek. Most első dalukkal jelentkeznek, mely egyben a névadó tétel is.
Üdvözöllek titeket a Rozsdagyáron. Az első ami a legjobban foglalkoztat, hogy bár már bejárattatok egy nevet, mégis most ugyanazzal a tagsággal, de új név alatt folytatjátok a munkát. Ennek kizárólag a stílusváltás az oka vagy egyébként sem éreztétek magatokénak a 'No CFC' nevet?
Helló! A No CFC-t tekinthetjük egyfajta tanulófázisnak is. Beletanultunk a színpadon való viselkedésbe és zenélésbe, a dalírásba, a közönséggel való mindennemű kommunikációba, és természetesen elkövettünk hibákat, amelyeket egy kezdő zenekarnak el kell követni. Így most kvázi tiszta lappal szeretnénk kezdeni. Új dalok, új irány a régi emberekkel. Kicsit komolyabban és eltökéltebben vetjük bele magunkat most a dolgok sűrűjébe.
Ha a belegondolsz, a No CFC nevet is nehezen lehetett komolyan venni sajnos, mondj még egy zenekart, mely a freonmentes hűtőkről kapta a nevét.
Mi vezetett ahhoz, hogy a hard rock illetve Metallica féle muzsikából a modern metal felé vettétek inkább az irányt?
Megváltozott a zenei stílusunk, elkezdtük talán érezni, hogy mi az a közös út, amit mindenki magáénak érez. Kezdetben a srácok punk-rockos dolgokat hallgattak, én pedig éppen csak kezdtem belekóstolni a metal világába, most pedig már mindenki elég elvetemült zenéket hallgat.
Viccet félretéve, az elejétől kezdve volt egy elképzelés, hogy körülbelül mit szeretnénk kiváltani az emberekből. Egy olyan muzsika létrehozása volt a cél, mely egyszerre dallamos és érzelmes, ugyanakkor benne van annyi harag és agresszió, hogy kellemesen odapörköljön mindenkinek, ugyanakkor a nem kemény zenén nevelkedett emberek számára is befogadható legyen. Nem is tudnám magunkat bekategorizálni a zsáner egyik alfajába sem, de ha meg kellene határozni egy irányt, akkor a mi stílusunk a brit Black Peaks és a Gojira közt lenne valahol félúton.
A ma megjelenő friss dalotok címe egyben az új név is. Eddig főleg magyarul dolgoztatok, nehéz volt a váltás az angol dalszövegre? Nem félő, hogy így majd kevesebben értik a mondanivalót?
Eddig is két számot leszámítva próbálkoztunk angol dalszöveget írni több-kevesebb sikerrel. Valamint úgy is éreztük, hogy a magyar szöveg valahogy nem illik a zenére, amit játszunk. Most talán már jobban megy a szövegírás, mint eddig, persze még messze nem tökéletes, de mind nyelvezetében, mind lírikus komplexitásában jobb ez a dal, mint az előző próbálkozások.
Természetesen mindig bennem van a félsz, hogy pont az a gondolat nem jut el a közönséghez, amire én gondolok. Bár azért mindig remélem, hogy maguk a dallamok sugallják a mondandó alap hangulatát.
Mit jelent nektek ez a dal? Ez jelzi hivatalosan is az új kezdetet? Mi az, amit ti akartok mondani a szám szövegével?
A Canens Leap számunkra egyfajta zenei hitvallás, azt üzeni, hogy egyáltalán nem mi, hanem a dal a lényeges. Ehhez kapcsolódva a szöveg egy római mitológiai történetet dolgoz fel és helyezi át a mai világba. Canens egy nimfa, aki beleszeret egy királyba. Azonban a királyt megkörnyékezi Circie, a boszorkány és mivel nem enged a kísértésének, a boszorkány harkállyá változtatja. Ezt nem tudva Canens végtelenül szomorú lesz és egy dalt énekel, melyet azóta is az erdők hangjaként ismernek. Ez lenne a lényeg, valódi érzelmeket, szomorúságot, haragot, boldogságot énekelni a zenébe.
És igen, ez az új kezdet, ezért is szántuk a névadó dalt legelső megjelenésnek. Ez a csapás, melyet szeretnénk követni.
