A koronavírus kikészítette a teljes könnyűzenei ipart, de ezen belül legjobban talán az olyan szubkulturális szintre süllyedt stílusokat csapta agyon, mint például  a metalt. Az amerikai Mastodonra általában úgy szoktunk gondolni, mint a jelenleg legsikeresebb kortárs metalbandák egyikére (zseniális 2017-es lemezükről ITT írtunk), de Bill Kelliher gitáros a Metalsucks online magazin podcastjában sajnos nagyon kijózanító dolgokat osztott meg a hallgatósággal.

Ha nem lenne a feleségem, akinek az elmúlt 20 évben stabil állása volt, akkor fogalmam sincs, hogy húztam volna ki idáig. Szerencsések voltunk és okosak is, nem pazaroltuk el a bevételeinket: házakat vásároltunk belőle a közelben és kiadjuk az ingatlanokat. De ez egy teljesen másik meló: a napjaim felét azzal töltöm, hogy füvet nyírok a bérlőim kertjében, megjavítom a lyukas tetőt, no meg a vécékből próbálom kipurgálni a gyanús szagok meg az eltömődés eredőjét. Ez a valóság, haver. De ezt mindig is megcsináltam, szóval ez nem újdonság a számomra. Mindig úgy voltam vele, hogy ez az, amivel az emberek foglalkoznak és muszáj, hogy legyenek befektetéseim. Mindig is hallgattam a nálam idősebb emberekre és sokat tanultam tőlük, főleg, hogy pénzügyekről volt szó. 

Mert bizony az életem végéig nem fogom tudni a Mastodont nyomni és ezt már elég korán megértettem. Valószínűleg ez valamikor ki fog fulladni, valami biztos, hogy történni fog. Remélhetőleg addig toljuk ezt, amíg csak képesek leszünk rá, de már több, mint egy éve nem csináltunk semmit. Nincs semmi bevételünk. Nem jönnek havonta a jogdíjcsekkek. És ez az igazság, mert az emberek nem fizetnek a zenéért. Csurran-cseppen persze valami a kiadói dolgokból, de ez lótúró. Semmi. Negyedévente érkezik egy-kétezer dollár, ha szerencsések vagyunk. És persze ez mind adóköteles bevétel, mint bárki más esetében. 

Csak gondolj bele, hogy nem dolgozhatsz több mint egy évig. Jelenleg munkanélküli segélyen vagyok. Mert van néhány vállalkozásunk. A Mastodon zenekar egy üzleti vállalkozás és alkalmazottaink is vannak. De most nem tudunk dolgozni. És szerencsére munkanélküli segélyért folyamodhattunk, mivel a társasági adón keresztül ezt korábban közteherként befizettük. ha ez nem lenne, akkor SEMMILYEN bevételem nem lenne. 

Kelliher arról is beszélt még, hogy milyen pénzügyi nehézségeik lesznek a bandáknak még akkor is, ha a turnézás lehetősége valamennyire ismét visszatér. 

Nem adunk el lemezeket, nem koncertezünk. Pedig innen jön minden bevétel: minden nap felkelünk, felmegyünk a színpadra, játszunk egy órát és ez megy végestelen-végig mindenhol a világban, amerre csak megfordulunk. Ezt most nem tudjuk megtenni és fogalmam sincs, hogy valaha újra képesek leszünk-e újra ezt rendszeresen csinálni. Valahogy csak fogunk koncertezni, de ha még a promóterek, a koncertszervezők, a helyszínek és mindenki össze is kapja magát, ez még jó két év múlva lesz csak. És ha még ez meg is történik, hogy fogják a klubok a rezsi- meg bérleti költséget kifizetni a leállás alatt? Ha egyetlen vendég sem megy oda egy évig, két évig... nézd, ezeknek a kluboknak rengeteg költségük van. Nem a promóter vagy akárki a tulajdonos, ez egy teljes iparági hálózat. 

Ha még a koronavírust kezelni is fogjuk tudni (reméljük, hogy így lesz), a promótereknek még akkor is előre ki kell fizetniük a bandákat. De ezt nem fogják tudni megtenni, legalább 50%-ban sem (ennyit szoktunk kérni, hogy előre garantálhassuk a fellépésünket), és akkor a maradék 50%-ról még nem is beszéltünk. Ez a mindennapok valósága: addig nem tudod kifizetni egy banda második részletét, amíg nem jön egy másik, amivel megkeresed ezt, szóval ez a helyzet az egészet kicsinálja és egy csomó király bulihely le fogja húzni a rolót. Még a legnagyobb nevek is, mint például a Live Nation, megszenvedik ezt. Akkor gondolj bele, hogy mi van a kicsikkel, azok egyszerűen megdöglenek. 

És már látom is, hogy ha majd újra turnézhatunk, akkor a Live Nation (aki maga is megszenvedte ezt az egészet), azt mondja majd nekünk, hogy sajnos nem tudjuk nektek kifizetni a normál fellépődíjatokat. Mivel anyagilag össze kell szednünk magunkat. És akkor most mit csináljunk? Mindannyiunknak össze kell szednünk magunkat anyagilag. Mindannyian munkanélküliek voltunk. Mindannyian megszenvedtük ezt. Mindannyian ebből élünk, rengeteg ember függ tőlünk.