A rossz idő, és a napi ezer fölötti új koronavírus fertőzésszám beálltával az esős októberi estéket a YouTube előtt ülve töltöm, és koncertfelvételeket nézve nosztalgiázok egy boldogabb korról, amikor még nyugodt szívvel tömörülhettem be egy koncertterembe többszázad magammal.

A legrosszabb dolog, ami történhetett velem, az az volt, hogy valaki rámizzad vagy orrba fejel. Így került elém nemrégiben a System Of A Down 2015-ös jereváni kétórás gigakoncertje, és ahogy pokrócba csavarva, kézműves sört szürcsölve bólogattam a jól ismert dalokra, azon gondolkoztam, hogy miért van az, hogy a System Of A Down ennyire jó? Ettől a kérdéstől megihletődve döntöttem úgy, hogy megpróbálom belesűríteni a lehetséges érveimet egy tízes listába. Mert ha bármilyen kérdésed van az életben, egy tízes lista mindent megválaszol.

Az Y-generáció tagjaként ízlésem kialakulásában jelentős szerepe volt a SOAD-nak a kétezres évek elején: gyakorlatilag az első metalbanda voltak, akiket megszerettem, akiknek kívülről fújtam minden szövegét, és akiknek a mai napig szerepe van abban, hogy milyen zenét szeretek. Annyit hallgattam őket tinédzserként, hogy az szerintem boncolással kimutatható lenne a szervezetemben. És azóta is bárkivel beszéltem, legyen az bőrszerkós folk metalos, kötött pulcsis indie rock rajongó, farmermellényes keménylegény vagy hörcsögdaráló trancecore-t hallgató különc, egy dologban egyetértettünk: a System Of A Down zseniális. Nézzük, hogy miért lehet ez így!

1. Univerzális, kortalan zenét játszanak

A SOAD-ot mindig is nehéz volt besorolni valamelyik alműfajba; a kétezres években népszerű nu metal kifejezés gyakorlatilag lepattan róluk, a többi skatulya még csak nem is hasonlít, talán az alternatív metal nagyon bő kategóriájába lehet őket beterelgetni. Sok kortársukkal ellentétben zenéjük a mai napig ugyanúgy élvezhető, nincs nosztalgikus, kínos vagy vicces felhangja, és bár a zenei színtér mára már majdnem mindent látott, valahogy a SOAD hangzása még mindig egyedi.

2. Hangzásuk bár örökzöld, mégis alapjaiban határozta meg a kétezres évek metalzenéjét

Aki fogékony volt a kemény műfajokra az ezredfordulón, az óhatatlanul találkozott a Systemmel; az éra megkerülhetetlen részét képezték. Nem elég, hogy hatásukat eltávolíthatatlanul beleégették a korszakba, a legkülönbözőbb kollaborációkban vettek részt a Wu-Tang Clantól kezdve a Snoton keresztül a Dog Fashion Disco-ig. Ráadásul Serj kiadója, a Serjical Strike olyan tehetségeket vett szárnyai alá, mint a Fair To Midland, a szintén örmény-amerikai Viza vagy a Death By Stereo.

3. A népzene tökéletes fúziója a metallal

Anélkül ötvözték a népzenei elemeket a metallal, hogy az átmenjen abba az enyhén kínos, parasztinges-csűrdöngölős (vagy akármit is döngölnek Örményországban) irányba, melybe a folk metal java része tart. Kevés ilyen mesteri fúzió létezik, hirtelen csak a Thy Catafalque-ot tudnám megemlíteni, ők azonban közel nem játszanak olyan tömegek számára emészthető zenét, mint a System.

4. Teljesen póztalanok 

Serj olyan béna cipzáros kötött kardigánban lép színpadra, amilyet meggyőződésem, hogy a legtöbb férfi kizárólag az anyja utasítására hajlandó felvenni. Daron bő tíz éve folyamatosan úgy néz ki, mint az a fajta hajléktalan, aki a Boráros téren üvöltözik a galambokkal. John-on a hajhosszán kívül semmi sem változott az együttes alapítása óta. Shavo-n még az sem. És mégis milyen halálosan menők.

5. Ez a póztalanság a zenéjükre is érvényes

Bár az általános rocktörténelem részei, és a kétezres évek legjobb metalszámai írhatóak a számlájukra, mindezt virtuózkodás, felvágás, zenei magamutogatás nélkül érik el. A SOAD basszustémáiban azért nem kell megszakadni, és Daront sem mostanában fogják az év gitárosának választani, gyakorlatilag ivós játékot lehetne arra alapozni, hányszor nyúl mellé a színpadon, arról nem is beszélve, hogy ha húsz percnél hosszabb ideig kell őt énekelni hallgatnom, ujjal kell visszanyomkodnom a kialakuló agyi aneurizmámat a helyére, de mégis együtt négyen valami varázslatos, felemelő, elsöprő zenei jelenséget képesek létrehozni.

6. Változatlan, ikonikus felállásban zenélnek alakulásuk óta

Bár voltak a tagok között kisebb villongások, sőt, lánykorukban még verekedés is, de a mai napig támogatják egymást, és, ha azt a bizonyos albumot már nem is fogják kiadni, még mindig együtt zenélnek.

7. Nem félnek a politikai állásfoglalástól

Nem csak olyan múltbéli történelmi igazságtalanságokra hívják fel a figyelmet, mint a bő száz évvel ezelőtt történt örmény népirtás, de folyamatosan állást foglalnak az aktuálpolitikában, és követőtáborukat kihasználva fényt vetnek olyan, a nemzetközi média által kevésbé tárgyalt eseményekre, mint például a jelenlegi örmény-azeri konfliktus. Dalaikban ennél sokkal általánosabb, globális problémák ellen is felszólaltak, legyen az rendőrségi brutalitás, drogpolitika, vagy háború.

8. A rock/metal klisék elvetése

A rockzene alapból a lázadásra épült, de idővel pont ez a lázadás vált szabályrendszerré. A SOAD gyakorlatilag lázadás a lázadáson belül. Mosolygós promófotók, a rocksztár-, és grupie-kultusz támadása, az amerikai álom és Hollywood kulisszáinak lebontása jellemzi őket reflektorfényben sütkérezés és arcoskodás helyett.

9. Nem avanzsáltak pólóárussá

Az elmúlt évtizedek során teljesen átalakult a zenei piac, a lemezeladások háttérbe szorulásával nagyon sok együttes átnyergelt a merchandise iparra. Kezdő, alig ismert együttesektől a stadionokat megtöltő óriásokig mindenki ontja magából a hirdetéseket: póló, pulóver, sapka, alsónadrág, uzsonnás doboz, óvszer, és egyéb szexuális segédeszközök; senkinek nem kell bemutatni a ránk zúduló merch-áradatot. Hogyha úgy döntenénk, hogy mostantól csak együtteses logós ingóságokat veszünk, szinte semelyik használati tárgyunkról nem kellene lemondanunk. Viszont SOAD merchandise-t akkor láttam utoljára, amikor pár éve kíváncsiságból rákerestem, hogy amúgy van-e nekik, mert annyira nem reklámozzák. Persze, míg a kis zenekaroknak tényleg szükségük van a pólóeladásokból befolyó összegekre, egy olyan, stabil helyzetű óriás, mint a System, nem ebből fogja venni a reggeli pirítós mellé a kakaós tejet, de ettől még üdítő ez a hozzáállás.

10. És végül, de nem utolsó sorban...

Hosszasan sorolhatnánk még az örmény-amerikai kvartett erényeit, ehelyett álljon az utolsó helyen a legnyomósabb érv a SOAD mellett: FUCK THIS PLACE UP!