Pár hónapja – az események szövevényes összefonódása miatt – egy este Eindhoven egyik hamburgerezőjében egy amerikai zenekar, a Stellar Circuits társaságában találtam magam, holland sört kortyolgatva, és a banda énekesének sültkrumplijával szemezgetve. Ekkor szegezte nekem a kérdést a csapat basszerosa: na, és milyen a magyar metalszcéna? Amire én hirtelen nem is tudtam mit mondani. Hiszen valójában tényleg milyen? Mit lehet erre válaszolni? Mi ír le minket a legjobban? Milyen zenekart ajánlanék valakinek, aki nem hogy a magyar metalszcénáról, de az országról sem nagyon hallott eddig?

Úgyhogy a duty free-s holland karamellás ostyán kívül ezt a kérdést is hazahoztam magammal, és – az ostyával ellentétben – azóta is rágódom rajta. Számomra a legmagyarabb zene mindig az alter marad – szerintem ez a szövegközpontú, kicsit szenvedős, kicsit mulatós, dallamos-rockos katyvasz az, amiben a legjobbak vagyunk, de sosem ajánlanék egy külföldi ismerősömnek Kispált vagy 30Y-t. A magyar nyelv, kultúra és közélet ismerete nélkül ugyanis kevés izgalom marad ezekben a zenékben.

Meg amúgy is, maradjunk már a rock/metal vonalon, hiszen ez volt az eredeti felvetés. Szerintem nagyon nehéz homogén mintát venni a hazai szcénából, hiszen egyszerre vékonyka, és mégis sokszínű. Összeválogattam tehát tíz olyan zenekart, melyeket büszkén mutogatnék bármelyik külföldi metalos ismerősömnek. A lista rendkívül szubjektív és impulzív, így ha valaki nem került rá, az nem a zenekar, hanem a csapódó gondolataim hibája.

Fő szempontjaim a következők voltak: általános preferenciámmal ellentétben lehetőleg ne magyarul énekeljenek (bár ahogy látni fogjátok, lesznek kivételek). Ne egy nagy külföldi zenekar magyar megfelelői legyenek, hanem vigyenek magukkal némi egyediséget, legyen bennük valami saját szájíz. Hozzák azt a bizonyos minőséget, amit kicsit csúnyán úgy szoktunk jellemezni, hogy mintha nem is magyar lenne. És a legfontosabb: szeressem a zenekart, hiszen mégis csak nekem lett feltéve az eredeti kérdés. Ahogy már mondtam: szubjektív lista következik. A számozással se nagyon foglalkozzatok.

10. HEEDLESS ELEGANCE

A zenekart a januári StageDiving fesztiválon volt szerencsém először látni (ITT meséltem róla), és egészen padlóhoz szegezett a produkciójuk. Belehallgattam azóta nem koncertkörülmények között is, és a budapesti metalcore banda fülhallgatón át sem kevésbé lenyűgöző, mint élőben. Nagynevű külföldi együttműködők a legutóbbi lemezükön, nemzetközi bandákat megszégyenítő show a színpadon: a Heedless Elegance mindenképp megérdemel egy hipotetikus kiajánlást a hipotetikus külföldi barátaimnak.

9. ANTARES

Pár hete egy last minute döntés hatására ugrottam el az A38-ra megnézni az Antares koncertjét, és ez talán az egyik legjobb elhatározás volt, melyet mostanában meghoztam. Bár korábban egy dalukat sem ismertem (ez mondjuk engem minősít), az a minden irányba tartó, technikás, néha popos, néha odaverős, de végig nagyon dallamos prog buli, amit nyomtak, ismétlésért kiáltott. Ha lennének külföldi progmetalos ismerőseim, biztos elcipelném őket egy Antares koncerre.

8. LAZARVS

Áron András éjsötét triója már nagyon régóta képezi a magyar metalfolklór részét. Az egykoron még Apey & The Pea néven futó stoner/sludge/grunge banda Orfűtől Camdenig mindenhol megfordult már, ezen a listán is mindenképpen szerepelniük kell.

7. TIANSEN

Ha már külföldi színpad, nem maradhat le a gourmet minőségű progmetalt játszó, tavaly a Wackent is megjáró Tiansen zenekar, hiszen mind dalszerzésben, mind hangszeres,- és énektudásban, mind élő produkciójuk híresen magas energiájával megérdemlik a határon túli színpadokat – még ha ez most csak egy képzeletbeli lejátszási lista egyik helyezését is jelenti. Legutóbbi albumukat ITT szemléztük.

6. THE HELLFREAKS

Radnóti Zsuzsiék zenekarát már talán annyira nem is kell bemutatni külföldön, hiszen meglehetősen sokat turnéztak országon kívül. A psychobilly-ként induló, de ma már sokkal súlyosabb vonalon mozgó csapat legutóbbi, Napalm Records gondozásában megjelentetett albumáról csak jót tudtunk mondani, ITT tudjátok visszaolvasni a kritikát.

5. NEST OF PLAGUES

Ismét egy nemzetközi színpadokon is ismert zenekarról van szó; a Nest Of Plagues már számos országban megmutatta magát, és van is mit prezentálni: nem csak mindenkit érintő, fontos témákat feszegetnek dalaikban, de mindezt minőségi deathcore köntösben, és neonszínű alsóneműben teszik. Kihagyhatatlan élmény!

4. OMEGA DIATRIBE

Az Omega Diatribe neve szintén nem csak magyar füleknek csenghet ismerősen, a srácok már elég sok országba elvitték extrém groove metalos produkciójukat. A cikk elején kikötöttem, hogy nem fogok külföldi zenekarok magyar megfelelőit szerepeltetni a listán, és bár hallottam már az Omega Diatribe-ot a magyar Meshuggah-ként emlegetni, azért a srácok mára a saját útjukat járják zenéjükkel (mint ahogy legutóbbi albumukon is hallatszik, ITT írtunk róla), még ha hasonló helyről is indultak, mint a svéd óriások.

3. AWS

Megérkeztünk a dobogós helyekre, ezzel egyben a kivételekhez is. Bár kifejezetten angol nyelvű produkciókat kerestem ehhez a listához, az alapvető felütés mégiscsak az, hogy mintát adjunk a magyar metalszcénából, és azt nem lehet egy olyan legendás, a mai fiatalok és fiatal felnőttek (és számos kortárs zenekar) ízlését meghatározó zenekar említése nélkül, mint az AWS. A zenekar énekesi pozícióján bő egy éve Stefán Tomival a banda töretlenül hozza a minőségi magyar modern metalt – legújabb lemezük májusban jelent meg „Innen szép nyerni” címmel.

2. WATCH MY DYING

Ami a magyar modern metalnak az AWS, az a magyar extrém metalnak a Watch My Dying, így Veres Gáborék csapata sem maradhatott le a listáról. Szülők-gyerekek együtt bólogatnak a koncertjeiken, húsz éve adják ki a jobbnál jobb lemezeket – a legújabbra ősszel számíthatunk.

1. THY CATAFALQUE

Semmi nem áll távolabb tőlem, mint a folk metal, és szerencsére semmi nem áll távolabb a folk metaltól, mint a Thy Catafalque. Oké, ez erős sarkítás – a második fele legalábbis – de számomra a Thy Catafalque mindig az aranymintája volt annak, hogyan kell vegyíteni a népi elemeket a metallal anélkül, hogy valami kellemetlen csűrdöngölő rock, vagy komolyan vehetetlen sörlóbálós népdalfeldolgozás legyen a végeredmény. Ironikusan a (számomra) legjelentősebb magyar zenekart bő tíz évvel ezelőtt egy nemzetközi avantgárd metal gyűjteményben találtam, és úgy szerettem bele, hogy első hallásra fel sem tűnt, hogy az anyanyelvemen énekelnek. Ha egyetlen esélyem lenne megmutatni a magyar metalzenét, biztosan egy Thy Catafalque-albumot túrnék elő (például a legutóbbit, amiről ITT írtunk).

Ezzel el is érkeztünk listám végéhez – és mint látjátok, egyes szám első személyben fogalmazok, mert ez az én listám; biztos vagyok benne, hogy mindenki máshogy állna neki egy ilyen feladatnak. Mint ahogy mindenki más étterembe vinné, más kocsmába ültetné be, más turistalátványosságokat mutatna meg, más rövidet kérne külföldi ismerőseinek, biztos vagyok benne, hogy a magyar metal is mindenkinek mást jelent – ha van javaslatotok, ne tartsátok magatokban, írjátok le bátran a kommentekben!