A Sleeppel kultikus státuszt kanyarító amcsi gitáros-énekes, Matt Pike 1998-ban hívta életre a doom, a stoner és a sludge keverékeként aposztrofálható High On Fire nevű bandáját, mely idén április 19-én jelentette meg sorban a kilencedik nagylemezét "Cometh The Storm" címmel az MNRK Heavy gondozásában.

A mindig is hármas felállásban működő csapatban mára Matt maradt az egyedüli az alapítók közül, viszont nem árulok el nagy titkot azzal, ha azt mondom, hogy a High On Fire igazából mindig is az ő bandája volt, és valószínűleg lesz is. Természetesen ezzel nem leminősíteni akarom a korábbi, vagy éppen a jelenleg mellette zenélő arcokat, hiszen ők is komolyan odapakolták a maguk részét.

A High On Fire egyfelől minden lemezén hozza az őserejű, zsigeri, mocskos és morózus metalját, másfelől viszont teszi ezt a változatosság elvén, amely nélkül bizonyára nem jutottak volna el oda, ahol ma tartanak: 2019-ben például Grammy-díjat nyertek a Legjobb metal előadó kategóriában.

Hat év telt el a legutóbbi HOF-lemez óta (erről és az ezt megelőzőről ITT és ITT írtunk), viszont ezek az évek sem teltek eseménytelenül, legalábbis Matt részéről: 2022-ben szólóalbumot adott ki Pike Vs The Automaton név alatt (kritikánk ITT olvasható). Idén pedig visszatért az ereje teljében lévő High On Fire a "Cometh The Storm" lemezzel.

Az utóbbi időben kissé letisztultabb stúdióhangzással operáló csapat az új anyagon is hozza ezt a balanszosabb megszólalást: kevesebb a dög, a mocsok, ám a zene ugyanolyan falat rengetően súlyos, mint korábban. De van itt más is, például Matt török népzene iránti vonzódása, ami már rögtön a nyitótételben (Lambsbread) tetten érhető. Vagy itt van a Karabnlik Yol, mely torzított gitároktól mentes, minden ízében török folkmuzsika (nem mellesleg az album egyik ékköve).

De nem kell megijedni, a letaglózó erejű sludge metal továbbra is a banda cégére, elég csak elindítani az anyagot, és már jönnek is szembe a vaskos Pike-riffek. A Burning Down egy hipnotizáló gityótémára építkezik, a Trismegistus zúzósabb, földközelibb, a címadó pedig nyomasztóan sötét és súlyos, apokaliptikus hangulatú. Nagyon jók amúgy a gitárszólók, ha összehasonlítjuk a korai érával, hatalmas fejlődés mutatkozik e téren.

Kissé kilóg a sorból a d-beat alapú hardcore punk szám, a The Beating, de mint mondottam volt, a csapat szereti a változatosságot és ez így van jól. A Tough Guy a húzós, súlyos riffek oltárán áldoz, a Hunting Shadows című dalt pedig harmonikus gitártémák és a szokásosnál dallamosabb ének szegélyezi. A lemezt a tízperces doom monstrum, a Darker Fleece zárja.

A tradicionális török népzenei motívumokat őserejű riffekkel és elemi erejű dobolással vegyítő korong minden ízében tökéletes, bérelt helye van az év végi listánkon.

9,5/10