Nagyon sok ismerősöm beragad a saját véleménybuborékjába a közösségi média algoritmusai következtében. Olyan emberek fanatizálódnak, akik egykoron még képesek voltak objektíven vitázni, józanul érvelni, a közösségi média sajnos ezt a fajta aspektust teljesen megszüntette és én ezt személyes tragédiaként élem meg. Úgy gondoljuk, hogy a világot csak a kritikus gondolkodás és az egészséges önreflexió viheti előre.
A szám a tavalyi amerikai elnök választáskor íródott és azt a szorongó érzést próbálja megragadni, amikor elképedve látod, hogy milyen lehetőségeid vannak, de leges-legbelül tudod, hogy nincs jó választás. Lehet ignorálni más emberek véleményét a végtelenségig, de tavaly Amerikába kétszer is bekopogott a valóság és mindegyik oldal elképedve nézte, hogy bizony a társadalmi feszültségek már olyan mértékűek, hogy több tízmillió embert érint kontra-pro. Meglátásom szerint a teljes ignorálás és a normális párbeszéd hiánya idézte elő ezt a szomorú helyzetet. A klip lényegében erről szól és Devoidosan, naturalista módon fejezi ki a történéseket, nem nehéz felismerni a használt szimbólumokat…
