Mikor e sorokat írom, a Tankcsapda már javában melegít a bécsi koncertjére. Tegnap, azaz február 24-én pedig Bonyhádon játszottak a Vörösmarty Mihály Művelődési Központban, ahol jómagam is tiszteletemet tettem.

A debreceni rockzenekar harmincnégy éves pályafutása során először lépett fel a Tolna és Baranya vármegyét határoló kisvárosban, szóval volt öröm rendesen. Gondolom, elsősorban a bonyhádiak, közülük is azok, akik első ízben látták élőben Lukácsékat, süvegelték meg leginkább a szervező ötletét, hogy a három rohadék rockcsempészt most már el kell hívni a városukba.

Sokat gondolkodtam azon, vajon mennyire autentikus, hogy pont én írok egy Tankcsapda-buliról beszámolót, utoljára ugyanis a kilencvenes években hallgattam őket rendszeresen, legutóbb pedig 2007-ben voltam TCS-koncerten. De talán pontosan ezért tetszett jobban a fellépésük, mint amire számítottam, hiszen az elmúlt évtizedekben egyre inkább populárisabbra vett figura (legalábbis, ami a fősodorbeli médiumokban számomra lecsapódott) egy picikét talán elvett abból a lelkesedésemből, melyet még a kilencvenes években támasztottam feléjük.

A helyszín színház/mozi jellegéből adódóan maga a koncert eléggé szürreális köntösbe bújt, hiszen a nézőtéren székeken ülve bámultuk a rockcsempészeket. Ahogy Lukács Laci is mondta: néztünk, mint Jenő a moziban. De azt is megjegyezte, örülnek, hogy végre eljutottak Bonyhádra, és a különleges helyszínnek is, ugyanis ritkán játszanak ilyen terepen.

Az előzenekar (Alcohol) műsorát lekéstem, szóval ezúton is elnézést a csapattól! Amolyan best-of jellegű műsort állítottak össze a Tankok erre a péntek estére: szinte minden korszakból jött egy-egy dal, de még így sok minden kimaradt, ami nem csoda, hiszen bőven van muníciójuk. Érdekes, hogy az általam leginkább várt nóta (Jönnek a férgek) jött át a legkevésbé, na meg a legelső lemezről a Baj van!. Az utóbbit szerintem már rég kinőtte a banda, egyszerűen nem áll jól nekik.

A központi figura egyértelműen a gitáros, Sidi volt: a színpadi megjelenése kiköpött Zakk Wylde, a terpeszben riffelése vagy a szólózása is a BLS főnökét idézi. Laci a felkonfjaival és/vagy átkötő szövegeivel vonta magára a figyelmet, Fejes Tomi pedig leginkább a feszes játékával éreztette jelenlétét.

Volt még 3 grácia, Gyűrd össze a lepedőt, Legyen az ördögé, Legjobb méreg, Lopott könyvek, Egyszerű dal, Kicsikét, Ez az a ház, Mennyország tourist, Adjon az ég, Nem kell semmi, stb. A koncert vége felé a publikum egy része már a székekből felállva ünnepelte a zenekart, szóval rendesen beindította az embereket a Tankcsapda mocskos rock and rollja.

Nyilván egy releváns helyszín még forróbb hangulatot eredményezett volna, de még így sem lehetett panasz a rajongók lelkesedésére. Arról pedig sem a zenekar, sem pedig a szervező nem tehet, hogy Bonyhádon nincs megfelelő helyszín egy rockkoncert megrendezéséhez. Sajnos a szomszéd városban, Szekszárdon meg már szinte egyáltalán nincsenek koncertek, kivéve az ingyenes szabadtéri fesztiválokat. Legközelebb talán ott látjuk viszont a zenekart, lenne rá igény...