Húsvét délelőtt van, és orgonaszót hallok? Ez bármelyik másik évben nem kellene, hogy meglepetésként érjen, de idén tavasszal a templomok ajtajai zárva maradtak, és ez a dallam amúgy is túl borongós ahhoz, hogy Jézus Krisztus feltámadását ünnepelje. Nem, ez egy chilei metalbanda bemutatkozó…

A svéd doom metal királyok sokban hasonlítanak az egyik legnagyobb példaképükként számon tartott formációra, a Black Sabbath-ra. A Candlemass számos tagcserét megélt, különböző énekesekkel korszakokra bontott pályafutása során az alapító basszusgitáros, Leif Edling is mindvégig kitartott a zenekara…

Érdekes, hogy a heavy metalt sokan afféle gyűjtőfogalomként használják a metal kifejezés helyett, holott ez is csak az egyik ága a műfajnak. A másik furcsaság számomra pedig az, hogy a többség a Black Sabbath-ot tartja a stílus szülőatyjának. Nem áll szándékomban átdefiniálni bizonyos dolgokat, de…

Széles vigyor és fényesen csillogó szemek. A legbiztosabb jelei annak, ha valami számomra tetsző muzsikát hallgatok. Amikor a római srácok harmadik megjelenése elindult a lejátszóban, nem tudtam hová lenni az ámulattól, a gyönyörtől, attól a kivételes érzéstől, mely egyre ritkábban tölti el az…

A francia Benightedet nagyjából hat éve fedeztem fel, a "Carnivore Sublime" környékén. Elsőre nem mondanám, hogy különösebben megfogott volna, jópofa volt, de semmi olyan, amit az előtt ne hallottam volna. Meghallgattam, tudomásul vettem, nem foglalkoztam vele tovább. Aztán kijött 2018-ban a…

Programozott zene kockáktól kockáknak: a szokásos 600-700 szavas beszámolóm helyett ez a nyúlfarknyi mondat is elég lenne, hogy leírjam a Master Boot Record hetedik, „Floppy Disc Overdrive” névvel napvilágot látott legújabb korongját. A Metal Blade Records gondozásában kiadott lemezre mondhatnánk,…

Mindannyian, kik ezen kritika olvasatán egy pontban találkoztunk, érkeztünk valahonnan és tartunk valamerre, úgy illik tehát, hogy a dán énekesnő harmadik nagylemezének adjunk egy esélyt, még akkor is, ha ezúttal nem az Ulver vagy a Mayhem tagjai segítették ki a stúdióban, hanem valamennyi hangszer…

Egyes zenekarok folyamatosan azon agyalnak, hogyan is tudnának létrehozni valami igazán egyedit, forradalmit, olyat, ami még senkinek sem jutott eszébe eddig, különböző stílusirányzatokból összegyúrva valami újat. Aztán vannak, akik nem keverik a műfajokat és nem is akarnak mindenáron újítani.

A 2003-ban létrejött angol formáció, a Pure Reason Revolution (Jon Courtney - ének/gitár/szintetizátor, Chloë Alper - ének, basszusgitár, szintetizátor) a prog-rock, az electro és az alternatív stílusirányzat elemeit gyúrja egybe úgy, hogy tulajdonképpen a három jelző közül egyik sem igazán illik…

Talán nem jelen sorok írója a világ legnagyobb Testament-rajongója, nem is pályázom erre a megtisztelő címre, ennek ellenére jobbnak látom, ha tisztázzuk már az elején, ez egy meglehetősen szubjektív recenzió lesz! Nem is lehet másképp, hiszen szeretem őket. Engem 1992-ben, a máig vitákat kavaró "…