Programozott zene kockáktól kockáknak: a szokásos 600-700 szavas beszámolóm helyett ez a nyúlfarknyi mondat is elég lenne, hogy leírjam a Master Boot Record hetedik, „Floppy Disc Overdrive” névvel napvilágot látott legújabb korongját. A Metal Blade Records gondozásában kiadott lemezre mondhatnánk, hogy tisztán instrumentális, de ezzel nem jellemeznénk pontosan az albumot, ugyanis azon egy fia hangszer nem sok, annyi sem szólal meg. Ugyanis minden, amit hallunk, első hangtól az utolsóig programozott.
A videojátékok élvezete egy olyan külön világ, melynek létezését bár meg soha nem értettem, de mindig elismertem. A gamerekre nem vagyok hajlandó úgy tekinteni, mint maguktól az élet élvezetét eldobó, monitor előtt hízó penészvirágokra, ugyanis egy jó videojátékban semmivel nincs kevesebb energia, kreativitás vagy művészeti érték, mint egy mozifilmben, egy könyvben, vagy egy festményben. Mindezek tudatában azonban továbbra is azt gondolom, hogy ez a kultúra vagy tetszik, vagy nem; vagy érted, vagy nem, nincs középút.
Én pedig mindig a nem értem felébe tartoztam a halmaznak. Mindig jobban szerettem a valódi, színes-szagos, tökéletlen dolgokat mind a környezetemet, mind a zenét tekintve. Szeretem az el-elcsukló énekhangot, a zörgős dobokat, a gitárhúron végighúzott ujj surrogó hangját. Szeretem, ahogy zenészek egységbe forrva válnak egy egészen új individuummá. A mesterséges kontra természetes dolgok tekintetében még a szintetizátorral sem sikerült soha megbékülnöm, bár praktikuma elvitathatatlan, a zongorabillentyűk dinamikáját, tapintását, a fatest mélyén megszólaló húrok egyedi tónusát nem képes visszaadni.
Ezek fényében nem titok, hogy a nulláról kezdtem a barátkozást ezzel a műfajjal, amikor meghallgattam a „Floppy Disc Overdrive”-ot. A projekt mögött álló Victor Love azonban nem ma kezdte az ipart, komoly referenciát halmozott fel szintetikus zeneszerzés terén. Az olasz művész először videojátékokat készített, és amikor ezekhez komponált zenét, akkor kezdett el a chiptune és a metal keverésével kísérletezni. Ez a kísérlet végül annyira jól sült el, hogy gyors egymásutánban, 2016 és 2019 között hat albumot is kiadott.
Legújabb, hetedik stúdióalbuma, egyben az első, mely a Metal Blade Records égisze alatt látott napvilágot, továbbra is magán hordozza a rajongók által megszokott és szeretett elemeket, de egyben előremutató, eddigi hangzásához képest fejlődést mutat. Mint valaki, akinek ekkora rutinja van videojátékok zenéinek komponálásában, Victor nagyon ért a tökéletes kísérőzene megkomponálásához. A „Floppy Disc Overdrive” pont akkora szeletét veszi igénybe az agyadnak, amit nem használsz másra. Ha akarod, háttérzene, ha akarod, csak erre figyelsz, mindenhogy működik.
A Commodore 64 játékok hangzásába thrash metal, szintetikus gitárszólók, sőt, barokk elemek is keverednek. Mindezt úgy, hogy valódi hangszer nem szólal meg a lemezen. De ez nem tartja vissza a zenét attól, hogy a legkülönbözőbb stílusokat barangolja be az album során. Kapunk itt centrifugát idéző lábdob imitációval megküldött zúzást, chiptune gitárszólót, és a növendék-hangversenyeim zongoradarabjait idéző barokk dallamokat.
Hiába nem valódi hangszereken szólalnak meg, a melódiák magukkal ragadóak, a harmóniák akkor is harmóniák, ha csembaló, gitár vagy ének helyett elektronikus pittyegésben manifesztálódnak. Az album dinamikáját mintha patikamérlegen számolták volna ki, nem ül le, nem pörög túl, mindig változik, olyan tökéletesen működik, mintha programozva lenne.
Talán túl tökéletesen is. Nem tudtam levetkőzni magamról azt az érzést a lemez hallgatása közben, hogy egy amúgy nagyon fantáziadús zenemű digitális tervrajzát hallgatom, nem pedig a kész művet. Hiányoltam az életet, a tökéletlenséget, a kiszámíthatatlanságot a hangzásból. A gyorsuló-lassuló tempóváltásoknál nem azt éreztem, hogy most négy-öt zenész együtt mozog, és érzik egymás dinamikáját, hanem azt, hogy valaki egy potmétert csavargat.
Az album kiadását követően beígért turnéra azonban hús-vér dobos és gitáros fogja kísérni a projektet, ami bizonyára egészen új színezetet ad a daloknak. Kár, hogy, ahogyan bármilyen rendezvényé világszerte, per pillanat ennek a turnénak a sorsa is bizonytalan.
7,5/10
