A svéd Christian "Spice" Sjöstrand olyan régi motoros a szakmában, hogy talán nem is illendő bemutatni őt, de azok kedvéért, akik nem a rockzenei hírek és történések bogarászásával töltötték az elmúlt húsz évet, csak illik megemlíteni, hogy a Spice becenévre hallgató úriember a retro-rock/stoner Spiritual Beggars (Michael Amott bandája) első és legsikeresebb időszakában (1993-2001) volt a zenekar énekese és basszusgitárosa négy nagylemez erejéig, majd távozását követően a Kayser nevű thrash bandában zúzta a zúznivalót. De a stoner vonalat sem adta fel, Spice and the RJ Band néven két korongot is kiadott a 2000-es években. A Band Of Spice tulajdonképpen ennek a zenekarának a kicsit újragondolt és felfrissített verziója, az április 14-én a Scarlet Records gondozásában megjelenő "Economic Dancers" album pedig már a második e néven.
Spice a lemezpromóciós interjúk során azt nyilatkozta, hogy az utóbbi időben rendkívül sok muzsikát hallgatott a hetvenes évek vége/nyolcvanas évek eleje környékéről, sőt a lemezanyag írása közben is. Nos, hát igen. Ha gonosz lennék, akkor azt mondanám, hogy itt tulajdonképpen be is fejezhetném a jelen lemezkritikámat, mert ez a megjegyzés tökéletesen jellemzi az "Economic Dancers" hangulatát és zenei mondanivalóját. A korong hallgatása során olyan bandanevek ugrottak ne, mint a Rainbow, a Blue Öyster Cult, a Bachman-Turner Overdrive vagy a jó tíz évvel korábbi korszakból a Creedence Clearwater Revival. Természetesen Spice nem tudja megtagadni önmagát, ahol ő énekel és még Hammond-orgona is zúg a gitárok mellett, az bizony mindig úgy fog valahogy hangzani, mintha a Spiritual Beggars "Mantra III" lemeze szólna. Ez mindenképpen dicsérni való, mert az egy bivalyerős anyag és korszak volt, olyannyira, hogy én Spice kiválása után tulajdonképpen be is fejeztem a Spiritual Beggars-témát.
Az "Economic Dancers" is kiválóan sikerült, az utóbbi idők egyik legdinamikusabb hard rock albuma lett. Ami a Band Of Spice csapatát megkülönbözteti az ezernyi hasonló, retro-rock bandától, az bizony a hitelesség és a dinamizmus. Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezeket az újgenerációs, ondolált hajú hard rock csapatokat egyszerűen nem tudom komolyan venni. A dalaikban körülbelül annyi átütő erő van, mint egy gimnáziumi rockzenekar első tornatermi fellépésében. Hamisan, erőtlenül cseng a dolog, ha keményebben akarnék fogalmazni: ócska kópia az egész. Ha egy riffre nem indul be a lábam, ha egy számnak nincs húzása, akkor bizony hiába hozza a reményteli énekes a legfantasztikusabb Robert Plant/Ozzy/Dio (a nevek tetszés szerint beilleszthetők) manírokat, az érdeklődésemnek akkor és ott vége szakad.
Persze az áthallásokból ezen a lemezen sincs hiány. A második nóta, a True Will szerkezete, megoldásai, felépítése egy az egyben megfeleltethető a Rainbow Since You've Been Gone című megaslágerének, csak más hangnemben. A You Will Call tétel pedig erősen feleleveníti bennem a Blue Öyster Cult The Reeper című szerzeményét. De mint említettem, ezek szerencsére csak áthallások. A csapat első kislemezének a You Can't Stop dalát hozta ki, mely leginkább emlékeztet a Spiritual Beggars hangulatára és amely egyben az album egyik legpörgősebb száma is.
Annyi erős, bólogatást beindító nóta van az albumon, hogy tulajdonképpen lehetetlen kiemelni egyet is. Ha mindenképpen kellene, akkor én azt az egyet említeném, mely számomra teljesen kilógott a korongról, és Spice helyében le is hagytam volna, ez pedig a Fly Away, ami egész egyszerűen színvonalában nem üti meg a kellő mértéket. Kedvenceim pedig a záró Down By The Liquor Store meg a You Know My Name párosa, melyek tökéletesen hibátlan nóták.
Senkit se tévesszen meg azonban Spice zenei előélete no meg a retro-trendi (amúgy fantasztikusan sikerült) borító. Az "Economic Dancers" nem stoner album, nem is metal, hanem igazi, hamisítatlan hard rock, a stílus minden rezdülését a zsigereikben érző zenészek boszorkánykonyhájából. Nagyon ajánlott!
8,5/10
