Július 10-én jelenteti meg a Massacre Records a német Debauchery új albumát "Fuck Humanity" címmel. Ember legyen a talpán, aki követni tudja a Debauchery és a főnöke, Thomas Gurrath köré kiépített komplett zenei és járulékos, játékokból, könyvekből és testvérzenekarokból álló világot. A Debauchery mindig is törekedett arra, hogy a death metal zenére és a horror-világra kiéhezett rajongókat egy teljes szolgáltatási csomaggal beszippantsa és ne engedje ki többé a banda vonzásköréből. A lassan tizenötéves pályafutás ennek sikerét bizonyítja: természetesen nem lett belőlük egy Arch Enemy, Cannibal Corpse vagy Carcass szintű zenekar, de az utóbbi albumuk, a "Kings Of Carnage" a teljes német lemezeladási lista 62. helyén nyitott, ami bizony még mindig több tízezres eladott példányszámot jelent.
Nos, Thomas Gurrath nem aprózta el a muzsikálást: a Debauchery név mögött igazából három zenekar dolgozik az ő vezényletével. Itt van először is maga a Debauchery, mely a kilencedik lemezénél jár és angol nyelvű groove-alapú death metalt nyom amolyan Six Feet Under stílusban, Gurrath Barnes hangjához egészen hasonló orgánumával. A második csapat a Balgeroth, mely német nyelven dolgozik, gyakran a Debauchery számait játssza, de heavy metalos felfogásban, a harmadik pedig a Blood God, mely a hard rock és a heavy metal határmezsgyéjén alkot és három teljes albumot adott már ki saját jogán. A jelen Debauchery album első bónuszcédéje a Balgeroth, a második pedig a Blood God aktuális korongja, így aki a speciális kiadást veszi meg, annak tényleg fel kell kötnie a felkötnivalót.
Mindenképpen érdemes a zene mellett megemlíteni az együttest körülölelő fantasy-világot is. Szövegeik koherens egésszé, egyetlen narratívává állnak össze, főleg a Warhammer 40,000 és a World Of Carnage játékuniverzumok alapján. Két könyv és egy táblás játék is a kínálat része, nem lepődnék meg, ha a közeljövőben képregény és film is kiegészíteni ezt a csomagot.
Természetesen az egész nem érne semmit, ha a Debauchery zenéje tucatmuzsika lenne, de szerencsére egyáltalán nincs erről szó. A groove alapú death metalt vagy death'n roll stílust a leginkább úgy lehetne elképzelni, hogy bitang erős, kicsit bekeményített, klasszikus heavy metal riffek zakatolnak a nóták alatt, általában középtempóban, előtérben Thomas Gurrath tényleg brutális, pincemély hörgésével, melyről nehéz megmondani, hogy természetes adottság vagy a stúdiótechnika eredménye.
A German Warmachine című szám például egészen a nyolcvanas évek elejéig/közepéig nyúl vissza egy AC/DC-Accept ízű riffig, de sorolhatnánk tovább a hatásokat. A King Of The Killing Zone például egy Judas Priest albumra is simán ráfért volna, talán a "Ram It Down - Painkiller" korszakból. Egészen bulizós hangulata van a nótáknak, a modern felvételi eljárásoknak köszönhetően iszonyatos súllyal szólal meg az egész korong. Az intrót leszámítva tizenegy tételben darálják végig a németek a háborús, zombis horrorsztorikat. A záró To Hell pedig megmutatja, hogy milyen is a Debauchery, ha egy U.D.O.-féle metalballadát játszik a saját stílusában (jó).
Igazi, klasszikus death metal szerzeményeket nagyítóval kell keresnünk a lemezen, talán a Murderbrute Minotaurs, a The Horror Of The Forest, valamint a Zombie Extermination Crusader tételeket lehetne megemlíteni, melyek közül az utolsó a kétlábdobos őrületével tényleg elmegy a falig. A Debauchery egyébként amolyan death metal Motörheadként működik, a végletekig lecsupaszított, ha tetszik, kiérlelt stílusukba nem fér bele semmilyen cifrázás: itt ne keressünk gitárszólókat, fifikás átkötéseket. Minden nóta egy pofonegyszerű, de iszonyatosan húzós riffre, a betonkemény ritmusszekció munkájára, no meg Gurrath eszement vokalizálására és az ismétlés erejére épül. A végeredmény: ha régi vágású metalrajongó vagy, aki semmilyen mögöttes mondanivalóra vagy dzsessziskolás zenei megoldásra sem kíváncsi, hanem egyszerűen csak egy bitang erős zúzást akar végignyomni, akkor ne keress tovább!
8,5/10
