Az Inverse Records még április végén jelentette meg a szintén finn Whorion bemutatkozó albumát és bár nagyon sok ígéretes, kezdő, nemzetközi szinten teljesen ismeretlen csapat érkezik északi rokonainktól, melyekről lelkesen és némileg irigykedve írok, most nem kell visszafognom magam, mert a Whorion nincs rászorulva arra, hogy esetleges hibáikat jó szándékúan elhallgatva, erényeiket túlságosan is kiemelve ódákat zengedezzek róluk. Ez a korong bizony eszement erős, és végre nem kell semmilyen nyakatekert jelzőt keresgélnünk: ez egyszerűen metal, mindenféle körülírás nélkül.
Emlékszem, 1998 egyik legjobb albuma számomra a Covenant (később The Kovenant) "Nexus Polaris" című kiadványa volt. Az a lemez azóta is állandóan visszatér a lejátszómba, évente többször újrahallgatom és a kezdeti varázs ugyan már rég elmúlt, de még mindig képes lenyűgözni zeneiségével. A kreativitásuk csúcsán lévő norvégok egy olyan dalcsokorral álltak akkor elő, mely számtalan újítást hozott és utat mutatott rengeteg őket követő bandának. A szimfonikus black metalt valami olyasféle hangulattal töltötték meg, amit azóta sem tudott egyetlen brigád sem megközelíteni, nemhogy meghaladni azt.
Nos, amikor a finnek debütalbumát hallgattam, valami ilyesfélét éreztem. Bár egyre inkább feleslegesnek érzem a skatulyákat, a "The Reign Of The 7th Sector" a szimfonikus, technikás death metal címkéjét kapná egy műfaji besorolásnál és ebben az esetben minden egyes szó igaz lenne. Ari Nieminen énekes igazi jóféle, agresszív hörgéssel vezeti elő a tényleg gonosz és brutális, mégis rendkívüli zenei megoldásokat. A gitárosok teljesítménye egyszerűen elképesztő, gyakran olyan szólók és témák ugranak ki a kezeik közül, hogy bevallom, a stúdiómágiát éreztem a háttérben, mert szinte embertelen, amit művelnek.
A legnagyobb veszély, amely egy ilyen jellegű csapatot környékezhet, az a céltalan és felesleges villogás, képességeik minden művészi cél nélkül való magamutogatása. Amikor a dalok csak apropóját képezik annak, hogy a dobos vagy a szólógitáros lenyűgözhesse hallgatóságát. A Whorion teljesen tudatosan kerülte ezt el, ugyanis itt a lényeg a dalszerzésen van, minden más csak ezt és a hangulatteremtést szolgálja.
Sajnos, a szövegekre csak a számcímekből tudtam következtetni: ha jól értem, valami sci-fi/fantasy történetről van szó, melynek színtere az egész univerzum (a CD-szövegkönyvből mindez biztosan kiderül, a promóanyag azonban ezen információkat nem tartalmazta). A zene is ezt támasztja alá: a dalok kifejezetten futurisztikusak, de ez nem a Fear Factory-féle digitális, precíziós darálást jelenti, a legkevésbé sem. Legyenek bármilyen durvák a riffek vagy földbedöngölő Nieminen hörgése, a dallamok, jóféle melódiák mindvégig ott vannak a nótákban.
Sokadik hallgatás után egy kifogásom azért van: én elbírtam volna még egy-két ötperces dalt a korongon, valahogy rövidnek tűnt a játékidő és ez bizony manapság, amikor szinte minden csapat hatvan-hetvenperces lemezeket készít, sűrűn teletömve azokat ilyen-olyan feldolgozásokkal és tölteléknótákkal, mindent elmond a "The Reign Of The 7th Sector" színvonaláról. Ha akarnék, sem tudnék mondani egyetlen szerzeményt vagy dalrészletet, amikor unatkoztam volna.
Nos, a Whorion lemeze számomra megtestesíti mindazt, amiért a metal a kedvenc zenei műfajom, amiért a metal egyáltalán szerethető. Remélem, sikerül megkapaszkodniuk és előrejutniuk a színtéren, mert ez nem csak a death metal stílus, hanem általában az idei év egyik legkomolyabb extrém metal produkciója.
9/10
