Mai nap a szentesi Angertea zenekarból Mihály Gergővel találkoztam és mivel ez az első beszélgetésünk, igyekeztem a banda múltjából is sok mindent megtudni amellett, hogy a fő téma nem más, mint a vadonatúj "Snakes In Blossom" album (lemezkritika itt).

Szia, első kérésem az hozzád, hogy mondd el, nektek mit is jelent ez a zenekar. Csak hobbi, vagy ez már réges-rég több annál?

Hali! Igazság szerint hobbinak nem mondanám, bár nem ebből élünk. De ez jelenti az életünket! Ez így lehet, hogy bonyolultan hangzik, de ez az igazság. Szóval teljes mértékben fanatikusok vagyunk, és a zenekarnak élünk. Nyilván megvannak a magunk prioritásai, a családjaink, munkánk, de a zenekar, a próbák, a dalírás, a koncertezés, szervezkedés, lemezkiadás az, amitől mindannyian többnek érezhetjük magunkat, ez az, ami kiemel minket a szürke hétköznapok unalmából, a robotolásból…

Ha olyasvalaki olvas minket, aki még sosem hallott rólatok, neki mit mondanátok magatokról?

Talán annyit, hogy van három egyszerű alföldi gyerek, akik a mindennapokban szerzett frusztrációjukat egy nagyon furcsa-dühös zenét játszó zenekarban vezetik le. 20 éve együtt a banda, van öt nagylemezünk és egy EP-nk, melyeken olyan világsztárok működtek közre, mint a Grammy-díjas Neil Kernon producer, vagy Scott Reeder a Kyuss-ból, Bill Gould a Faith No More-ból, vagy Franz Stahl a Scream-ből, Foo Fighters-ből. A zenénket szeretjük experimentális-progresszív grunge metalnak hívni.

Első hallgatás alkalmával rögtön eszembe jutott egy számomra kedves külföldi zenekar. Hasonlítottak már titeket zeneileg a Tool-hoz vagy másokhoz? Ha igen, van-e alapja és ez nektek jól esik, vagy nem szeretitek, ha másokhoz viszonyítanak titeket?

A Tool közös kedvenc gyerekkorunk óta, és benne van a vérünkben a hatása (mosolyog). De ugyanígy sok más bandáé is. Ezek olyan hatások, amiket már nem nagyon tudunk levetkőzni. De emellett azért jócskán megvannak a tipikusan Angertea-s ízek-vonások is. Van egy jellegzetes stílusunk azért. Szóval, ha valaki kópiának nevez minket, azt nagyon nem szeretjük, de természetesen elismerjük a kinti és az itthoni nagyok hatását a zenénken.

Igen, ez teljesen jogos. El is érkeztünk a legújabb albumotokhoz, ami már az ötödik a sorban. Miért pont Szegeden dolgoztatok és miért Vári Gáborral? Meséljetek kicsit a tapasztalatokról!

Vári Gabival ez már a harmadik közös albumunk. Gábor számára a "Twenty-Eight Ways to Bleed" lemezünk volt az első komolyabb nagylemez, amin dolgozott, azt hiszem. Akkor még nem volt meg a stúdiója, több helyen dolgoztunk elég kaotikus formában. Mára Gábor az egyik legelismertebb hangmérnökké nőtte ki magát idehaza az egyik legprofibb stúdióval. Mondhatjuk, hogy baráti a viszonyunk. Nincs is messze tőlünk Szeged, szóval kényelmesen meg tudjuk oldani nála a stúdiózást. Nyugodt légkört biztosít számunkra, ami nagyon fontos, mert a stúdiózás amúgy egy elég stresszes folyamat, mi meg különösen túlaggódunk mindent! Haha.

Számomra egészen hipnotikus lett összességében az album, amellett, hogy ott a dög minden egyes számban és a megfelelő alkalmakkor hagyjátok elszabadulni. Ti hogy éreztek ezzel kapcsolatban? Sikerült egy olyan komplex anyagot összerakni, ami után nyugodtan dőltök hátra?

Én magasan a legérettebb-legsokszínűbb lemezünknek tartom az újat. És minden szempontból elégedett vagyok vele. Bár a legtöbb zenész ezt mondja az aktuális lemezéről… (mosolyog). De tényleg így érzem, és szerintem a többiek is. A legutóbbi lemezünknél, a "Nr. 4"-nál jobban ügyeltünk arra, hogy kicsit emészthetőbb legyen az összkép. Nem külső nyomásra, bár sokan azt hitték, hogy az akkori lemezszerződésünk miatt lett lightosabb az a lemez, de nem. Valamiért akkor úgy éreztük, hogy jobb, ha lenyessük a lehető legtöbb részt a dalokról, és rövidebbekké-emészthetőbbekké tesszük őket. Na, most nem volt ilyen (haha). Ez a lemez majdnem 15 perccel hosszabb, mint a "Nr. 4". Azt hiszem, hogy több idő is kell a megemésztéséhez, de mi nem gyorsfogyasztásra gyártunk albumokat. Ennek a lemeznek, meg alapból az Angertea zenéjének időt kell adni, emésztgetni kell, sokszor meg kell hallgatni, és biztosíthatok mindenkit, hogy a 20. hallgatásra is lesznek újdonságok, érdekességek a dalokban. Érdemes például fülhallgatóval hallgatni a cuccot.

Igaz, ami igaz. Titeket nem elég egyszer meghallgatni, az biztos. Több vendégzenészt is hívtatok, hogy néhányat említsek: Jaksa Robi az Ektomorf-ból, vagy ami engem nagyon meglepett, a Kispálból Dióssy Ákos. Ezek a fúziók hogyan jöttek létre? Régóta ismertétek egymást mindenkivel, vagy volt, akit kifejezetten emiatt kerestetek fel?

Jaksa Robi nagyon régóta a barátunk. Sőt, úgy ismerkedtünk meg, hogy nagy Angertea rajongó volt régóta. Volt neki egy nagyon király bandája a Volumefeeder, és velük sokszor játszottunk együtt annak idején. Mostanában is olyan két-háromhavonta szoktunk találkozni, van, hogy átbuszozunk egymáshoz sörözni, meg dumálni kicsit. Hódmezővásárhelyen lakik, ami tőlem 20 kilométer. Iszonyat tehetséges dobos, a vérében van az egész. Szóval valahogy így jutott eszembe, hogy meghívom egy kis jammelésre (mosolyog)! Ákost is régebb óta ismertük még a gitártechnikusukon, Sasvári Gézán keresztül. Többször ingyen mehettünk Kispál koncira, és dumálgattunk is velük párszor. Nagyon jó arcok amúgy mindannyian. Aztán volt ez az akusztikus dalocskám, a The Moon Encounter, és gondoltam, fel lehetne dobni billentyűvel. Alapból más hangszert nem szerettem volna a dalba. Mivel számomra kispálos hangulata volt a dalnak, eszembe jutott, hogy megkeresem Ákost, aki azonnal igent mondott, és fel is tolta 2 nap múlva a részeit. Aztán Franz Stahl… Hát, emiatt a mai napig kész vagyok eléggé. Szóval ezt nagyon nagy dolognak érzem. Ő hatalmas legenda Amerikában, és vele is az volt, hogy átküldtem neki a dalt, aztán egyből azt mondta, hogy megcsinálja, mert tetszik neki. Nem is gondoltam, hogy válaszolni fog, de amikor megtörtént, több napig a felhők felett jártam. Flóra abba a gimibe járt évekkel ezelőtt, ahol dolgozom tanárként, és már akkor felfigyeltem a gyönyörű hangjára, mivel többször fellépett iskolai rendezvényeken. Az Aquarium megírása és felvétele után egyből eszembe jutott, hogy mennyire király lenne, ha ilyen férfi-női válaszolgatás lenne a dalban. És hogy mennyire illene a hangja a dalba. Megtisztelő, hogy vállalta a felkérést! Szerintem róla még sokat hallunk a jövőben, nagyon tehetséges hölgy! Végül, de nem utolsó sorban Peti a The Void billentyűse csellózik szintén az Aquariumban. Nagyon durva, hogy mennyire szépen kidolgozta a részeit, és mennyire felkészülten jött a stúdióba. Kottákkal, meigymással. Csak néztünk, amikor 4-5 sávon feltolta a részeit, szinte mindent elsőre. Hatalmasat dobott a dalon a játéka.

Amikor először végignéztem a számcímeken, azonnal feltűnt a záró tétel, a Tisza. Erre kíváncsi vagyok, hogy mit tudtok róla mondani. Számotokra mit jelent ez a dal?

Én pár éve Szentesen élek (Ottó Nagymágocson, Migi pedig Orosházán), és ez a város a Tisza mellett fekszik. Nagyon sokszor főleg nyaranta, vagy ősszel-tavasszal, ha jó az idő, kijárok a Tisza-partra. Imádom a hangulatát. Nagyon sok emlék, randik, berúgások, haverkodások kötődnek hozzá. Egyszer úszás közben jutott eszembe, hogy írni kellene egy dalt a folyó tiszteletére. Megpróbáltuk mindenféle oldaláról megközelíteni a dolgot. Benne van a háborgó-áradó folyó ereje, a nyugodt Tisza szépsége, és az elveszettség érzése is, amit sokszor érzek, ha rosszkedvűen merengek a parton…

Egy dologra még nagyon kíváncsi vagyok. Hogy jött a finn Inverse Records-os szerződés?

Semmi extra! Lejárt a szerződésünk a Smash Fabrick-kal, és úgy gondoltam, hogy egy lépcsőfokkal fentebb kell lépnünk, találni kell egy komolyabb kiadót. Szétküldtem a promóanyagunkat millió helyre, és jött pár komolyabb ajánlat. A leginkább előnyösbe mentünk bele, ami az Inverse-é volt. Nem is bántuk meg a döntést. Nagyon durván promózzák a lemezt. Komoly rádiós rotációk vannak világszerte, meg egy csomó interjúfelkérést is kaptunk a napokban… 

Beszélgetésünk végéhez érkezve azt még meséljétek el, kérlek, hogy mik a tervek a lemezzel? Turné itthon és/vagy külföldön? Esetleg a 20 éves fennállásotokat megünneplitek ősszel valami spéci dologgal?

Próbálunk annyit játszani, amennyit csak tudunk. A tavaszi turnénk állomásai már nyilvánosak, ősszel visszatérünk Szerbiába, és megyünk Romániába is, meg pár környező országba. A nyáron játszunk 2-3 fesztiválon, köztük a Rockmaratonon is. Aztán elkészült az első klip a lemezhez, amit hamarosan bemutatunk. De tervezünk még 3-4 újabb klipet is. Lesznek komoly meglepetéseink még… Ezt a lemezt, mint már említettem, nem gyorsfogyasztásra szántuk, és pont emiatt évekre előre megvan a haditerv vele kapcsolatban. :)

A teljes lemez meghallgatható ingyen: