Megjelent az egykori Motörhead gitáros új zenekarának, a Phil Campbell and the Bastard Sons-nak az első albuma, a "The Age of Absurdity". A zenekar neve nem véletlen, hiszen Phil mellett három fia, a gitáros Todd, a dobos Dane, valamint a basszeros Tyla is tagja a csapatnak. A Campbell-család tagjain kívül az énekes Neil Starr erősíti a bandát.
Lemmy Kilmister mellett Phil Campbell volt a legtovább tagja a Motörheadnek. Kezdetben a 2011-ben elhunyt Würzellel ketten gitároztak a bandában, majd társa kilépése után egyedül, több mint harminc évig tépte a húrokat a zenekarban. Lemmy 2015 decembernében bekövetkezett halála után a Mötörhead természetesen megszűnt létezni. A másik két tagnak új zenekar után kellett néznie. A dobos Mikkey Dee a Scorpios-hoz csatlakozott, Phil Campbell pedig megalakította saját családi együttesét.
A srácok nem tétlenkedtek, a legendás Wacken Fesztiválon adták első koncertjüket 2016 augusztusában. Majd az év végén a Saxonnal, 2017 nyarán pedig a Guns N' Roses-szal turnéztak, emellett pedig olyan híres fesztiválok vendégei voltak, mint a Hellfest, a Sweden Rock, vagy a spanyol Download. Közben kiadtak egy hatszámos koncert EP-t, három saját dallal, és két Motörhead, valamint egy Black Sabbath feldolgozással. Majd egy ötszámos stúdió EP-t, rajta a "Live at Solothurn"-on szereplő három saját nótával.
2018. január 26-án pedig megjelenik a csapat első teljes albuma, a "The Age of Absurdity" az egyik legnagyobb rock/metal kiadó, a Nuclear Blast gondozásában. Én az eredeti tizenegy számos verziót hallottam, de a sajtóanyag szerint egy bónusz track is lesz a lemezen, Lemmy első komoly zenekarának, a Hawkwindnek Silver Machine című dalának feldolgozása, melyet a korábbi Hawkwind énekes-gitáros Dave Brock közreműködésével rögzítettek.
A többi dalt a Campbell család hazájában, Walesben vették fel, a Rockfield és a Longwave stúdióban, Romesh Dodangoda segítségével. A maszterelés pedig a legendás londoni Abbey Road stúdióban készült.
Egy, az elején meglehetősen motörheades jellegű dallal, a Ringleaderrel indul az album, de később a Gypssy Kiss című nótát leszámítva nem jut az ember eszébe Phil bátyó korábbi zenekara, ahogy a tavaly megjelent EP sem emlékeztetett rá. Ha valamihez feltétlenül hasonlítani kellene, inkább a Clutch vagy néha az Alter Bridge, amire leginkább emlékeztet az album stílusa, de semmiképp nem a Motörhead. Mr. Campbell valószínűleg a pedálkészletét is lecserélte a cél érdekében, mert nemcsak Lemmy csiszolatlan hangja, hanem a hasonlóan nyers gitárszólamok is hiányoznak a Motörhead feelinghez. Persze valójában dehogy hiányoznak. Inkább az lenne a hiba, ha új bandájában is ugyanazt szeretné tovább csinálni az öreg Phil, mint amit harminc évig játszott.
Ha valaki nem azért hallgatja meg a lemezt, hogy felidézze Lemmy emlékét, akkor nem fog csalódni. Nagyon jó walesi southern rockot kapunk, blues és hard rockos elemekkel vegyítve, melyből árad az őserő. Clutch-rajongóknak kötelező darab. Az album legfőbb hibájának talán pont ezt lehet felróni, hogy túlságosan emlékeztet Neil Fallonék stílusára.
A másik komolyabb hiba, hogy számomra a lemez leggyengébb számával, egy több mint hat perc hosszúságú lassú nótával, az Into The Darkkal zárul. Nem az a baj a dallal, hogy lassú, hanem hogy inkább vontatott. Persze nem lehet végig a csúcson pörögni, de lezárásnak én valami emlékezetesebb, pörgős számot választanék. Talán nem véletlenül került fel az utolsó pillanatban a lemez végére egy bónusz track.
Összességében azonban másba nem nagyon tudok belekötni. Most sem született meg életem első tízes osztályzata, bár az előzetesek alapján nálam benne volt ez is a levegőben. De mindenképpen az egyik kedvenc lemezem lesz 2018-ban a "The Age of Absurdity", ezt már most januárban meg merem jósolni.
A Campbell család a lemezbemutató turnéja keretében Budapestre is ellátogat, szeptember 6-án a Dürer Kertben lehet majd élőben is meghallgatni a zenekart (koncertesemény ITT). Én valószínűleg ott leszek.
www.facebook.com/philcampbellatbs
8/10
