Rozsdagyár

ENSLAVED - In Times (2015)

2015. március 09. - Kovenant

enslaved_in_times_artwork.JPG

Most, hogy március 6-án megjelent a norvég Enslaved tizenharmadik albuma, az "In Times" a Nuclear Blast kiadónál, feltúrtam a lemezgyűjteményemet és meghallgattam az első két korongjukat, a "Vikingligr Veldi" és a "Frost" címűeket, melyek még 1994-ben jelentek meg, pár évvel követve csak a norvég black metal színtér fogantatását, habár a zenekar két alapító és alaptagja, zenei agya és főnöke, Ivar Bjornson és Grutle Kjellson már kamaszként (13 és 17 évesen), 1991-ben megalapították a bandát. A kötődések szorosságára jellemző, hogy a csapat egy demóként rögzített Immortal-szám, az Enslaved In Rot után kapta a nevét. Nos, furcsa dolog ez: több mint húsz év telt el a vizsgált albumok között, az Enslaved elképesztő utat tett meg a zenei fejlődés terén, egyszerűen össze sem lehet hasonlítani legújabb kiadványukat a koraiakkal, de mégis, valahogy ugyanazok maradtak, felismerhetően ők azok. Talán ezt hívják hitelességnek?

Már az elején el kell, hogy mondjam: az album megjelenését követő három nap egyszerűen túl kevésnek bizonyult egy kiveséző, átfogó, elemző kritika megírásához. Az ötvenhárom perces lemez hat nótából áll, tehát egyenként majd' kilencperces szerzeményekről van szó. Az Enslaved tulajdonképpen az Accept vagy újabban a Battle Beast zenei ellenpontja: tudatosan kerüli a mainstream vagy akár a metal műfajon belüli, széles tömegeket érintő áttöréshez vezető siker receptjét: nincsenek azonnal megfogható, dúdolható rádióbarát melódiák vagy akár refrének, háromperces nóták, megszokott verze-refrén-verze-szóló-refrén dalszerkezetek. A gyanútlan hallgató számára az egész egy egybefolyó massza, gyakori és váratlan váltásokkal. Aki azonban ismeri a norvégokat, az pontosan ezt is várja el tőlük. Black metal alapokon nyugvó zenei kavalkádot, ami azonban nem össze-vissza hányt ötletekből áll, hanem szigorú kompozíciós renden alapul. De ez a rend csak tíz-tizenöt meghallgatás után kristályosodik ki, annyira sűrű, tömény az "In Times" (persze szinte mindegyik Enslaved album).

Elsőre nekem tulajdonképpen egy black metal kúrán levő Porcupine Tree ugrott be, hiszen a dalokon belül is élesen elkülöníthetően jönnek elő a nyers black metal elemek, illetve a '70-es évek kevésbé ismert prog-rock előadóit (Camel, Caravan) mesterének tekintő Steven Wilson-féle dallamok. A műfajkeverés nagyon divatos manapság, de az Enslaved pontosan azt hozza, amit a több száz kutyaütő banda sosem fog tudni megvalósítani: kiemelkedő dalszerzői és atmoszférateremtő képességeket és elképesztő zeneiséget.

A nyitó Thurisaz Dreaming mindennek iskolapéldája: talán az új album legkeményebb szerzeménye, fokozatosan építkező, vészjósló kibontakozással és befejezéssel.

A harmadik szerzemény, a One Thousand Years of Rain egyértelműen népzenei ihletettségű, de a folk-témák szerves részét képezik a dalnak: rengeteg csapat egyszerűen csak torzított gitáron szólaltatja meg vagy hörögve végigüvölti a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt és ezzel le is van tudva a hagyományőrzés. Az Enslaved esetében pontosan itt érhető tetten a különbség: ismerni és tanulmányozni, na meg szeretni kell a népzenét, talán ezen is kell felnőni, és a témák, dallamok alapját, megközelítését, jellegzetességeit kell átemelni szervesen abba a műfajba, ahol az adott banda alkotni akar.

A progresszív rockos megközelítés és a fentebb említett csapatok hatása talán a címadó In Times tételben és a záró Daylight szerzeményben jelenik meg leginkább, mely egészen elképesztő dallamokat rejtő gitárszólót tartalmaz. De mindegyik nóta annyira sokszínű, hogy szinte egyenként lehetne elemezgetni őket oldalakon keresztül, ami persze teljesen felesleges. El kell merülni az albumban és saját magunknak felfedezni a részleteket és azt, ahogyan azok egésszé állnak össze.

Az Enslaved a 2004-es albumuk, az "Isa" óta már az őket ismerők számára jól azonosítható és kiforrott stílusban alkot, talán legjobban a progresszív black metalként jellemezhető címke alatt. Az "In Times" egy újabb album, éppen annyira különbözik a többitől, hogy élmény legyen megismerni, de egyértelműen és felismerhetően Enslaved produkció. Három-négy nagyobb zenekart tudnék talán felsorolni, akik ennyire konzisztens módon és színvonalon alkotnak már legalább tizenöt éve. Mastodon, Enslaved ..., hát, maradjunk ennyiben.

enslaved_bandheader_940x300_1.jpg

10/10

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3610420396

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Veridicus76 2015.03.10. 17:32:32

Mestermű. Egyértelműen az Év Albuma, nem valószínű, hogy bármi más übereli.

Kovenant 2015.03.10. 17:42:31

@Veridicus76: Azért várjunk még ezzel, még csak március eleje van ...

Veridicus76 2015.03.10. 22:07:47

Tudom, merész kijelentés, de ez az album annyira erős, hogy ha azt mondom rá, hibátlan, tökéletes, időtálló monolit, akkor még nem is mondtam semmit. :-) Rég lelkesedtem ennyire zenéért, pedig mindig lelkes vagyok, de ez folyamatos eufória, mámor. :-)

Veridicus76 2015.03.11. 14:08:08

Szerintem a Nauthir Bleeding a csúcspont. Önfeledt zenei orgia. A középrészben az a gitár valami földöntúli gyönyörűség.

pistike66 2015.03.26. 18:29:59

Mestermunka.

Veridicus76 2016.07.15. 16:50:05

@Kovenant: a Borknagar és a Death Angel új albuma is méregerős mestermű, tagadhatatlan. :-)
süti beállítások módosítása