A Da Vinci Projecttel egy egészen friss zenekart ismertem meg, ugyanis a csapat tavaly alakult. Én is ősszel találkoztam velük először egy budapesti koncert keretében, ahol bizony telt háznak játszottak, ami igen jó egy ennyire új zenekartól. A csapat zeneileg az alternatív rock és a grunge világában mozog, így az első bemutatkozó EP is e köré épül, jól alkalmazva az alternatív, a grunge és az egészen metálos elemek folyamatos váltogatását.

Térjünk is rá a lemezre, melynek a címe "Jó éjt". A lemezborítót látva azonnal az jutott eszembe, hogy nagyon jó, de mégis felettébb bizarr humora van a srácoknak, ugyanis egy lebegő hullával találkoztam a borító közepén, ami valljuk be, nem túl szokványos. Főleg nem ebben a stílusban. Grafikai szempontból egyébként tökéletes munka, csillagos ötös. Itt pontosan ennyire volt szükség. Sem többre, sem kevesebbre...

A korong első száma a "Yellow Stone Road" címre hallgat és elsőre egy tipikus alternatív stílusú számnak gondoltam... Egészen a 10. másodpercig, ugyanis onnantól már brit rock érzetet kelt a dal, sőt azonnal eszembe is jutott a Blur-tol a "Song 2", valamint az ausztrál Jet-től az "Are You Gonna Be My Girl". Tipikus klippes nóta: énekelhető, nagyszerű szólóval rendelkezik, tombolni lehet rá és igazán jó a lüktetése is egészen az első pillanattól az utolsóig. Jó kezdés egy kislemezhez, így kell indítani egy bő negyed órás zenei utazást.

A második szám sokkal melankolikusabban és borongósabban kezdődik mint elődje, ráadásul itt már magyar szöveggel találkozhatunk. Szűk egy perc után aztán kapunk egy igazán kemény zúzást, ahol meg kell, hogy dicsérjem a gitárokat, mert nagyon el lett találva a hangzás. Ezután a már jól bevált formula ismétlődik, azaz megint egy lágyabb rész, majd a zúzós, amit egy őrült gitározgatás illetve szólózás vált fel, mielőtt belépne egy ordítósabb vokál és tuszkolna minket egészen a szám végéig, ahol szépen jó éjszakát kívánnak nekünk. Ezután valóban elhittem azt a hullát a borítóképen, az már biztos. Bornemisza Lőrinc szövegére és dallamaira kicsit még kitérve, nagyszerűen teremti meg a nyomottabb hangulatot szinkronban a nagyon primitív, de annál találóbb basszus témával, egészen az énekek legelső percétől a legutolsóig.

Az "Unholy Village" számnál már be sem dőltem annak, hogy egy lassú szám következik, hiszen az előzőekből kiindulva, biztosan be fog durvulni legalább egy kicsit. Nos, ez a jóslat simán bejött. Az előzőekben már leírt recepttel indul a dal, azaz jelen esetben van egy szép akkordbontás és egy kellemes énekes rész nagyszerű zenei aláfestéssel bő egy percig. Itt most is jön a durvulás, ám tudják még hova fokozni és egy old school grunge téma az, amit kész termékként kapunk. Kicsit furcsa érzésem van a továbbiakban, mert megáll a szám szó szerint, hiszen még a dob is eltűnik egy rövid időre szinte teljesen. Itt főleg a gitároké a főszerep és nagyszerűen építik fel ismét a számot, ahogy az ének, majd a dob is beszáll és emelik egyre feljebb és feljebb dalt. Bár egy igazán hosszú dallal van dolgunk, a már leírtak miatt egyetlen pillanatra sem válik unalmassá, hiszen eszméletlen kiszámíthatatlan, ami jelen esetben nagyon jó. A bridge téma pedig egyszerűen óriási a szám végén és teljes mértékben elviszi a hátán az utolsó egy percet. Már-már fel akartam kelni a székből és ropni rá egy embereset...

Be kell vallanom, az utolsó számmal nagyon nehéz dolgom volt, mert számomra túl alternatív volt a többihez képest. Persze itt is ugyanúgy megvoltak a maga keményebb részei, de valahogy nehezen akart összeállni a számomra. Az "Amivé válik" azt biztosan bebizonyította, hogy ők se nem grunge, se nem alter, se nem rockzenekar. Ők egyszerre mindhárom és ez így van jól. Mindhárom irányból átvették azokat az elemeket, melyekre szükségük volt és összeolvasztották egy sűrű masszába, ami egyszerűen csak Da Vinci Project stílusú. Összegezve a történetet, ez egy bemutatkozó anyag. Az már biztos, hogy látni hova mutat és bár picit furcsa, hogy felváltva voltak a hazai és külföldi dalszöveggel ellátott számok, azért egy élvezhető kislemeznek kell mondani a "Jóéjt"-et. A pontszám, amit szeretnék rá adni, az 8. Ennek elég sok oka van. Egyrészt még az elején vannak és van hova fejlődni minden téren, másrészt pedig biztos vagyok benne, hogy a következő vagy az azutáni lemez ennél sokkal, de sokkal jobb lesz, ugyanis még sokszor ennyi van bennük. Így meg aztán pláne nem adhatok többet, hiszen a következőekben lesz még hova emelnem a jelenlegi pontszámot.

8/10