Negyedik stúdióalbuma érkezik február 26-án a magyar power metal alapcsapatának: a "Rise Of The Wise" című Wisdom korongot az osztrák NoiseArt Records jelenteti meg, mely már a második nemzetközi terjesztésű albumuk a sorban a 2013-as "Marching For Liberty" után. Az, hogy egy magyar rockzenekar egy elismert külföldi istállóval áll szerződéses kapcsolatban, szerencsére egyre kevésbé jelent meglepetést, elég ha az Ektromorf, a Thy Catafalque vagy a Perihelion nevét említjük meg példaként. A Wisdom azonban az európai metal rajongók legnépszerűbb, ezért leginkább túlzsúfolt mezőnyében versenyez a hasonszőrű, már befutott nagycsapatokkal (Powerwolf, Sabaton, Helloween, és némi ráhagyással a Nightwish), valamint a feltörekvő, a semmiből naponta előburjánzó több száz szereplővel.
Ahogy a lemezt hallgattam, észrevétlenül repültem vissza vagy jó harminc évet az időben: utoljára ezzel a fajta speed/power muzsikával anno a Helloween tálalásában találkoztam, a "Walls Of Jericho" környékén. A korrektség kedvéért: ez a zene sosem érintett meg, egy-két jobban eltalált szerzeménytől eltekintve a stílus teljes életművét kényelmetlen rácsodálkozással és óvatos távolságtartással kezeltem, legyen az akár a teuton alapítók vagy a későbbi Hammerfall, Rhapsody és társaik produkciója. Olyasmi érzésem van a speed/power metallal kapcsolatosan, mint a fantasy zsáner vonatkozásában: Tolkien - bár nem az én ízlésem - remekül alkotta meg a Gyűrűk Ura trilógiát, kitalálta ezt az egész mesevilágot törpöstül, tündéstül, hobbitostul, sárkányostul, trollostul együtt, de aztán az erre a későbbiekben felépített teljes műfaj ezt írta meg újra és újra, kilencvenöt százalékban azonos módon és tartalommal (tisztelet a kivételnek). Valahogy így járt a speed/power metal is: mintha mindenki a nyolcvanas évek klasszikus Helloween korongjait akarná újra- és újra létrehozni, dallammenet, dalszerkezet, de még gitárszólók szintjén is.
Nagyon is kíváncsi voltam azonban a Wisdom új albumára: kemény időszak van mögöttük két tagcserével (Balu dobost Tóth Tamás váltotta, a brit Alestormba igazolt Bodor Máté gitáros helyére pedig a finn Battle Beast zenekarból kurta-furcsa módon kirakott alapító, Anton Kabanen érkezett, aki azonban itt még nem játszik), majd' háromnegyed évet csúszó lemezmegjelenéssel, valamint a csapat Facebook-oldalának indoklás nélküli, hónapokra történő letiltásával.
A fenti, más bandákat felőrlő akadályokhoz képest a "Rise Of The Wise" rendkívül egységes, kétség és túlzás nélkül nemzetközi színvonalú produkció: nem véletlen, hogy a Powerwolf és a Sabaton vendégeként vagy előzenekaraként Európa-turnén is részt vehettek. Az együttes - a lentiekben részletezett egyetlen, de sajnos igen nagy hiányosság mellett - megtette a magáét, most már valóban a kiadó promócióján, no meg a jószerencsén múlik, hogy mennyire sikerül boldogulniuk a fentebb már említett, kemény versenyzőkkel teli színtéren.
A rövid instrumentális bevezetőt nem számítva tíz nóta szerepel a korongon. Rögtön kezdésként berobban az első dalként kihozott Raven's Night: irgalmatlan kétlábdobos, nyaktörő, megadallamos nóta, melyben azonnal megcsillan a Wisdom két erőssége is. Nagy Gábor énekes olyan könnyedén, tisztán és profin hozza ki a hangjából a maximumot, ami előtt tényleg le a kalappal, a szólókra pedig most nagy hangsúlyt helyezett a csapat, talán itt található a legkidolgozottabb gitármunka az egész Wisdom-diszkográfiában.
A sok pozitívum mellett azonban hamar feltűnt, hogy bizony bármennyi elsőrangú hangszeres és egy kitűnő frontember alkotja a tagságot, a dalszerzés terén bizony nem alkotott százszázalékosat a csapat. Mindig reménykeltően indulnak a nóták, jók az indítóriffek, de mintha el lennének átkozva a dalok: újra és újra ugyanarra a kórussal megtámogatott, három-négy hangból álló bombasztikus refrénre fut ki mindegyik. Ez a harmadik-negyedik tételnél már nem hogy zavaró, hanem inkább mulatságos lett. Hiába jó a Hunting The Night riffje és szólója, megint ugyanaz a dallam, mint a Hero, a Secret Life, stb. című tételeknél.
Most hagyjuk a fentebb már kivesézett Helloween-faktort. Ez is éppen elég lenne, de mint műfajspecifikus adottságot, tegyük egy kicsit félre. Az azonban már kifejezetten bosszantó, hogy minden egyes szerzemény pontosan azt a sémát, pontosan azt a dallamot követi, legfeljebb egy kicsit másképp csavarják meg ugyanazt a refrént és mindig ott süvölt a kórus. Ez egy dalban adhat drámai töltetet, de amikor minden egyes számban ezt használják fel, az bizony már rendesen fárasztó tud lenni. Az énektémák pedig sajnos nagyon sablonosak, nem érzem azt, hogy bármiféle változatosságra törekedtek volna és ez nagy mértékben lerontotta nálam a végeredményt. Pedig Nagy Gábor hangja több mindent elbírt volna, kár ezért.
Az egyetlen kivétel talán a záró címadó nóta, melyben a Sabaton frontembere, Joakim Brodén vendégszerepel: itt végre egy karcosabb, középtempósabb, szikárabb riffre épülő hagyományos heavy metal nótát kapunk, ahol a két vokalista eltérő karakterű hangja izgalmas feszültséget hoz létre.
Mint említettem, a speed/power metal nem a szívem csücske, így mintegy kívülállóként véleményezhettem a lemezt: a stílus vagy éppen a zenekar elkötelezett rajongói minden bizonnyal teljesen másképp fogják fogadni az új Wisdom-albumot és ez így is van rendjén. Tökéletesen, professzionális hangzással és hangszeres tudással, valamint egy kitűnő énekessel elkészített korong a "Rise Of The Wise", csak éppen a tartalom az, amit kevésnek érzek. Sokkal, sokkal változatosabb dalszerzői munkára lenne szükség mind hangulat, mind tempó, és mind dallamok terén.
7,5/10
