A holland csapat, a Textures február 5-én jelentette meg a Nuclear Blast kiadó gondozásában ötödik albumát "Phenotype" címmel, öt évvel a 2001-es "Dualism" után. Ha a banda zenéjének stílusbeli besorolásán kezdenénk gondolkodni, azonnal bajba kerülnénk, mert az ismert metal címkékkel gyakorlatilag lehetetlen a kategorizálás, így jobb híján mindenki - a zenekar és a kiadó is - progresszív metalként hivatkozik rájuk. És ez tökéletesen rendben is van: a "Phenotype" úgy szól, ahogy a kortárs metallemeznek szólnia kell 2016-ban és most nem kizárólag a rendkívül professzionális hangzásra gondolok. Ez a muzsika a mában született: köze sincs igazából semmihez, amit a rockkánon közel ötven éves története során összegyűjtött és mégis szervesen fejlődött ki abból a hollandok produkciója.
Metalcore, poliritmikus matekmetal/djent, némi deathcore, a dallamos death metal gitárriffjei, post-hardcore: talán ezeket a stílusjegyeket lehet felsorolni, ha a Textures zenéjéről van szó, de mindez nyakon lett öntve a hagyományos progresszív metal dallamérzékenységével, instrumentális sziporkázásával, így a szűk háromnegyed órás korong korántsem könnyű hallgatnivaló.
Az alapítók közül már csak Bart Hennephof gitáros és Stef Broks dobos játszik a lemezen, Daniël de Jongh énekesnek - aki a harmadik frontember a bandában - ez már a második közös munkája a csapattal és ő az egész produkció egyik erőssége, ez kétségtelen. Gyakorlatilag egy komplett stílusprezentációt ad elő: a legbrutálisabb hörgésektől az extrém üvöltéseken keresztül a legszebb, legslágeresebb dallamos énekig mindent bemutat, ami a mai metalban előfordulhat (talán a női operás ének kivételével, hála Istennek!).
A Textures leginkább olyan, mintha egy óriási adag fekete teát benyelt TesseracT-ot hallgatnánk: miközben a britek az utolsó albumukon szépen kigyomlálták a zenéjükből a metal szinte minden maradékát (lemezkritika itt), a hollandok most - az előző "Dualism" korong tapasztalatait leszűrve - még egy lapáttal rá is tettek a zúzásra és nagyon is meggyőző lett az eredmény.
A korong iszonyatos elánnal indít: az Oceans Collide című nóta brutális agressziójával kicsit le is taglóz, nem igazán voltam benne biztos, hogy ezt így végig fogom hallgatni, de aztán szerencsére bejönnek azok a kitekert témák és dallamok, melyek egy számon belül is ezerfelé ágaznak, rengeteg szín hoznak be. Hamar rá lehet ülni erre a vonatra: gyorsan rá lehet érezni a zene ritmusára, a dallam-durvulat hullámvasútjára, de ez nem válik mechanikussá. Egyetlen szempontból éreztem megcsináltnak a dallamszerkezeteket: néha túlságosan is kiszámíthatóan érkeznek a dallamos metalcore refrének, de még ezt is stílusosan csinálják, nem viszik túlzásba és hát a melódiák tényleg eszement jók.
A három leginkább sikerült szerzemény az itt klipként is beszúrt New Horizons a szinte kézzelfogható slágerességével, a Shaping A Single Grain Of Sand az összetettségével, kalandozásával és húzósságával, míg a záró Timeless szinte vegytiszta prog-metal, ha pedig hozzávesszük az előtte levő Zman című tételt, mely vele egybefolyik és szerves egységet alkot, akkor egy nyolcperces, tökéletes, hagyományos szerkezetű dalt kapunk, mely persze azért tele van eszement ütemváltásokkal.
Mivel igen sokféle alkotóelemből van összegyúrva a zenei tartalom, ezért ilyenkor alapvető fontosságú, hogy az összetevők zökkenőmentesen, organikus módon illeszkedjenek egymásba és úgy érzem, hogy ez nem mindig sikerült százszázalékosan. Tulajdonképpen ez az egy fenntartásom van csak a lemezzel kapcsolatban: néhány tételben a brutális üvöltés nem illet a dallamokba, máshol viszont a dallamos refrént éreztem kicsit erőltetettnek. Az is igaz viszont, hogy a teljes szétválasztás teljesen különböző megközelítésű dalokat eredményezett volna és az egészet úgy sokkal eklektikusabb érezhetnénk. Talán a hollandoknak volt igazuk, talán mindegy is ez: a "Phenotype" kétségtelenül a djent/matekmetal 2016-os csúcsteljesítménye és aki eddig félve közelítette meg az ilyen felfogású csapatokat, bátran tegyen próbát a Textures kiadványával, mert a fentiek ellenére egy nagyon is szerethető, megjegyezhető témákat tartalmazó album lett ez, ahonnan a metal súlya sem hiányzik.
9,5/10
