Ha valakinek kétségei vannak afelől, hogy a metal underground legmélyebb bugyraiban is időről időre igazi kincsekre lehet akadni és a rock fősodorbeli, kereskedelmileg sikeres (hahaha!) előadói egyre inkább válnak érdektelenné és önismétlővé, akkor elég belehallgatnia a svéd black metal csapat, a Voodus január 23-án a Heathen Tribes Records gondozásában megjelent "NightQueen" című korongjába. 

A négytagú banda még 2004-ben alakult Jormundgand néven, majd változatlan felállással 2015-ben vették fel a Voodus nevet. Eredetileg egyfajta black/death keveréket játszottak, melyből fokozatosan veszett ki a death-jelleg és mostanra tulajdonképpen egy kompromisszumok nélküli, de korántsem kaotikus, hanem kifejezetten dallamos és az atmoszférára és a dalírásra nagy hangsúlyt fektető zenekarrá váltak. A "NightQueen" tulajdonképpen EP, de mivel bő harminchét perces, köszönhetően a számok hosszának, teljes értékű albumként hallgatható.

A terjedelmes nóták terén nem igazán viccel a brigád: az öt tételből három is tíz perc körüli, egy rendkívül hangulatos, viking-atmoszférájú instrumentális nóta, a Metamorfos (mely egy Amon Amarth korongra is simán ráférhetne) és egy régebbi kiadványról átmentett, még death metalos hatásokat tükröző, egyébként bitangul eltalált szám, a The Burning Light Of Daath mellett. Ez utóbbi érdekes módon a lemez egyik legdinamikusabb, legkompaktabb darabja, bár mind hangzásában, mind pedig zenei megközelítésében kilóg valahogy innen, de mégis jó kis hallgatnivaló.

Az anyag megszólalása elég demós, kicsit kiforratlan, de egyáltalán ne valami gagyi garázshangzásra gondoljunk: abszolút élvezhető minden, csak éppen a dobok, főleg a cinek és a lábdob (pedálok) rettenetesen előre vannak keverve a mixben, az éles kattogásuk bizony néhol zavaró. Az ének - Tobias Fongelius gitáros/frontember jóvoltából - mintha a másik szobából érkezne, de ez is teljesen rendben van: eszement, mániákus, pengeéles vokalizálás folyik végig a korongon, nagyon is a stílushoz passzolva.

A kiadvány gerincét alkotó három tízperces tétel pedig abszolút telitalálat: változatos, rengeteg témát és hangulati váltást, kvázi-akusztikus részeket tartalmazó monstrumok ezek és aki nem nyalja meg mind a tíz ujját a dalok hallatán, azoknak bátran ajánljuk az MR2 (Petőfi Rádió) aktuális játszási listáját, mondjuk napi tizenöt órában.

A számok csak ritkán igénylik a blastbeatet: ilyet is találunk, de azért a középtempós döngölés jellemző végig és a nóták húzását alapvetően a kitűnően eltalált atmoszféra teremti meg. A választott stílushoz (tradicionális black metal) illően a téma a jól ismert okkult, a sötét erők, a démoni befolyás. Bevallom, engem rettenetesen fáraszt már ez, de szerencsére a zene kárpótol az esetleges esetlenségekért. 

Remek album: tökéletes atmoszférateremtés, érdekes zenei megoldások, a hangzás gyengeségein pedig hamar túltehetjük magunkat. Ahhoz képest, hogy az anyag eredetileg kazettán, majd 100 példányban CD-n jelent csak meg (természetesen a csapat Bandcamp-oldalán végighallgatható), simán leköröz úgymond nagykiadós produkciókat is egyediségben és minőségben. Természetesen a svédek nem találták fel a meleg vizet, de ez egy korrekt, néha egészen sziporkázó korong lett, mely melegen ajánlott elsősorban a hagyományos black metal, másodsorban pedig a metal underground híveinek.

8/10