A világ már csak úgy működik, hogy szeretünk sommás, rövid értékeléseket tenni, általában múltbéli tapasztalataink alapján: ezt hívják sztereotipizálásnak. Ennek megvan a maga evolúciós funkciója, az információfeldolgozás és a túlélés egyik módja ez, hiszen próbálunk előrejelezni dolgokat, illetve kezelni az iszonyatos mennyiségű adatot, ami felénk ömlik és árad az élet minden másodpercében. Ezt manapság általában negatív gondolkodási sémaként mutatják be, szerintem helytelenül, de kétségtelen, hogy emberek megítélése kapcsán rengeteg félreértéshez és személyes problémához vezethet. Kis híján én is ebbe a hibába estem, amikor a Season Of Mist gondozásában május 13-án "Wistful" címmel megjelenő új Sylvaine korong promóciós anyagát vettem szemügyre.
A Sylvaine név egy fiatal norvég lányt takar, aki immár második albumát adja ki a francia istállónál: minden hangszeren ő játszik, ő írja a dalokat, azaz ő áll az egész koncepció mögött, munkáját csak két vendégdobos segítette a felvételek során. Természetesen nagyon könnyű lenne a 2015-ben a Relapse Records által megjelentetett dán hölgy Myrkur néven futó projektjéhez hasonlítani a "Wistful" lemezt: szőke, modellalkatú női előadók, akik élesen elütnek a black metal berkeiben uralkodó sztereotípiáktól és erre a kiadó minden bizonnyal rá is játszik majd reklámkampányában. Csak éppen a zenei tartalom minősége tér el teljesen, nagy szerencsénkre egyébként, a Myrkur tavalyi lemezén találhatóétól.
Mindig is érdekelt, hogy az alapvetően macsós, férfiak uralta és a férfi nézőpontot tükröző metalhoz mit tud hozzátenni egy saját zenei világgal és felfogással rendelkező női előadó. És most nem arra gondolok, amikor az extrém metal színtéren manapság egyre gyakoribb hörgőgép amazonok üvöltik le a hallgató fejét vagy éppen operaénekes csodák vagy popdívák szemelik ki maguknak ezt a színteret, hanem amikor egy igazi, a klasszikus értelemben vett és minőségben alkotó dalszerző/előadó fogalmazza meg érzéseit, gondolatait. Márpedig Sylvaine ilyen: rendkívül érett, kerek produkcióval állt elő, tele olyan finomságokkal, érzelmekkel, hangulatokkal, melyeket csak ő és így tud elővezetni.
Igazából a "Wistful" albumnak vajmi kevés köze van a metalhoz: néha az akkordbontogatós, szinte akusztikusnak ható gitártémák egy kicsit besúlyosbodnak, illetve az énekesnő előveszi black metalos hangszínét is, de ez mindösszesen két dalt érint a hétből. Az Earthbound és az In The Wake Of Moments Passed By című nóták sorolhatóak valamelyest ide: ezek valóban post-metal jellegű tételek, de ezek is tele vannak pakolva gyönyörű dallamokkal és hangulati elemekkel, amúgy Enya vagy Loreena McKennitt módra.
Természetesen nincs szó arról, hogy olyasmivel találkoznánk Sylvaine lemezén, melyet még soha, sehol máshol nem hallhattunk: a francia Alcest azonnal eszünkbe juthat, de leginkább az ír The Cranberries első albuma, az 1993-as "Evereybody Else Is Doing It, So Why Can't We?" álmodozós soft-rockja ugorhat be több alkalommal a norvég hölgy énektémái kapcsán, főleg a korong legslágeresebb, legkerekebb, legmemorizálhatóbb dala, A Ghost Trapped In Limbo esetében (bár a Saudade című tétel is magán viseli az írek hatását). Kelta folk témák nem szerepelnek ugyan a lemezen (szerencsére, mert ez a legklisésebb megoldások egyike, mellyel ma előállhat egy rockzenekar), de a szigetország tündérekkel és csodákkal teli erdei világa hangulatában azért megjelenik, ha csak áttételesen is.
A "Wistful" korong legnagyobb értékét abban látom, hogy a hasonszőrű post-rock, atmoszferikus post-metal produkciók hallgatása során egybefolynak a dalok, egy lassan hömpölygő iszapmassza módjára kavarognak az általában egy-két akkordra kihegyezett harmóniamenetek, itt viszont hét, jól elkülöníthető karakterrel rendelkező és egyből megjegyezhető szerzeményt kapunk, álmodozós, merengős, kifejezetten szomorkás, de mégis rendkívül megnyugtató zenét. Minél többet hallgatom, annál szívesebben sétálok bele ebbe az árnyékokkal teli zenei erdőbe, ahol talpunk alatt puhán roppan az avar, csodálatos dallamokat énekelnek a madarak és állandó félhomály uralkodik a fák között.
9/10
