Megjelent a budapesti Vendetta Inc első nagylemeze "Blight" címmel, melyet már meg is rendelhettek a GarageLive oldaláról (ITT), akár néhány jó minőségű zenekaros póló kíséretében. Mai nap a frissen megjelent korongról, a zeneiparról és persze a zenekar történetéről és jövőjéről beszélgettünk.

Sziasztok, üdvözöllek titeket első ízben a Felvidéki Rock Magazin hasábjain. Meséljetek kicsit magatokról. Mióta létezik a zenekar és mikor alakult ki a jelenlegi felállás?

Sziasztok! Köszönjük a lehetőséget. Nos, a jelenlegi felállást József Mátyás (ének), Nemes Nimród (basszus), Bartha Barna (gitár) és Salgó Norbert (dob) teszi ki 2012 óta.

Hogy találtátok meg egymást? Régi barátságok, vagy esetleg zenészkereső oldalak segítségével? Egyáltalán mi a véleményetek az ilyen oldalakról? Hasznosak szerintetek?

Nimród és Barna unokatestvérek és már a Vendetta Inc. előtt is zenéltek együtt. Slagival is egy régi közös bulin ismerkedtek meg 2008 körül, de akkoriban csak egy alap haverság alakult ki. Nem igazán tartottuk a kapcsolatot, de ha összefutottunk valahol, simán eldumáltunk. Aztán pár évre rá Nimród felkereste a srácot, hátha érdekelné a dolog. Így történt, hogy 2011-ben elkezdtek hárman jammelgetni, akkor még egy kispesti bunkerben. No és itt jönnek képbe a zenészkereső oldalak. Istenért sem találtunk rá a megfelelő orgánumú frontemberre, gondoltuk, feldobunk pár hirdetést, hátha…Slagi többször is feltette ugyanazt a hirdetést, 2-3 hetente. Majd vártunk és vártunk, közben persze próbák ezerrel. Egyszer csak jön egy email rövid bemutatkozással, csatolt hanganyaggal. Padlót fogtunk a srácon, aztán látjuk, hogy külföldön nyomult jó sokáig. Ami azt illeti, az email-t is Portugáliából küldte. Ő volt Matyi. Hálaég, pont egy hónapra rá költözött haza, és azóta is Ő a frontemberünk.

Tehát azt kell mondjuk, igen, hasznosak lehetnek ezek a platformok, de kell hozzá egy kis szerencse is.

Mennyire zökkenőmentes számotokra a próbák, koncertek leszervezése? Gondolom, mint a legtöbb underground zenekarnak, nektek is elsősorban hobbi a zenélés és nem ez a fő kereseti forrásotok.

Nálunk az a helyzet, hogy a próbák annyira alapvetőek, mint másnak pl.: az edzés. Igyekszünk minél több időt a teremben tölteni és fejlődni. Persze azt is tudni kell, hogy nem csak zenélésből áll a próba. Lemegyünk, dumálgatunk, röhögünk, evés-ivás, zene. Fél napot biztos lent vagyunk egy ilyen alkalom gyanánt. A koncertek leszervezése sem annyira vészes, főleg, ha minket hívnak (ha-ha!), de nem esünk kétségbe egy-egy saját szervezés kapcsán sem. Ha olyan bandákkal veszed körül magad, akiknek szintúgy érdeke a problémamentes és sikeres buli, akkor bizony mindent meg lehet oldani. Ez az underground.

Noha egyelőre még nem a zene a fő kereseti forrásunk, mégis munkaként fogjuk fel a zenekart. Egy olyan munkaként, melyet imádunk csinálni. Szerintünk ez lehet a dolog nyitja.

Stílusilag nehezen tudnám meghatározni mit is játszotok pontosan. Jól érzem, hogy az új anyag más irányt mutat, mint az eddigi munkásságotok?

Így igaz! Nagyon más világ. Amikor Matyi megérkezett hozzánk, felvettünk két demó dalt, az A Taste Of Power-t, illetve az Entangled-öt. Az még egy kezdetleges próbálkozás volt, majd jött 2013-ban a Bristle With Rage kislemez, amely egy komolyabb, ám mégis kiforratlan anyag.

Pár napja hoztuk ki első nagylemezünket Blight címmel, amely merőben eltér a korábbi stílusunktól. Súlyos riffek, hosszabb, komplexebb dalok és változatosság jellemzi a lemezt. A kilenc tétel magában foglal kettő akusztikus átkötőt, melynek köszönhetően fejezetekre bomlik az album. Mindenképpen Tarantinós hangulatot akartunk elérni, melyet remélhetőleg a kedves hallgató is észre fog venni.

Ha már szóba került a „Blight” nagylemez, akkor térjünk is rá erre. Mennyi időt vett igénybe és hol rögzítettétek a számokat? Sokszor látok olyat, hogy akár több évig is el tudnak húzódni az ilyen munkálatok. Nektek mi erről a tapasztalatotok?

Hát nekünk nem volt rá pénzünk, hogy évekig vegyük fel a lemezt. (Ha-ha!!!) Viccet félretéve, feldemóztuk a dalokat még a stúdiózás előtt. Így legalább hallottuk, mit kell, vagy nem kell változtatni. A stúdiómunkálatok Sohajda Péternél zajlottak az egerszalóki Standing Waves-ben. Konkrétan egy hét alatt vettük fel az anyagot. A dob és a basszus együtt ment fel metronóm nélkül, majd ezek után a gitárok és az ének is felkerült. Hosszú és pepecselős munka volt, de megérte. Sohi nagyon profi és hatalmas arc. Még mi sem tudtuk felidegesíteni. (Ha-ha!)

Nyilván, ha több idő áll rendelkezésünkre, akkor talán profibb lenne az anyag, de így is meg vagyunk elégedve.

Mostanában állt össze a lemez tartalma, vagy vannak köztük akár több éves szerzemények is?

Vannak abszolút újak, és régebbiek is egyaránt. A Relentless Descent és A Sírig egy viszonylag friss szerzemények, viszont a többi dal (Black Wolf, Downtrodden, Blight, stb..) már a koncertek szerves részét képezi egy ideje.

Mik a tervek ezzel az anyaggal? Szétküldtétek kiadóknak itthon és külföldön, vagy mindenképp saját kiadásban szerettétek volna megjelentetni?

A fizikai formátum szerzői kiadásban jelenik meg, online pedig a GarageLive Records segítségével. Innen is üdv a srácoknak! Szét fogjuk majd küldözgetni, akár még jól is elsülhet a dolog. Ha más nem, legalább egy lemezkritika erejéig jók leszünk külföldön. (Ha-ha!)

Egyáltalán mi a véleményetek a lemezpiacról, leáldozott? Vagy azért még megéri fizikai hordozón is megjelentetni? Úgy láttam ti is ezt tervezitek, és már lehet is előrendelni pólókat és CD-ket is.

Nézd, az a helyzet, hogy a „trú” fanatikusok megveszik a lemezeket. Nem feltétlen a miénket, de úgy általában a metál szubkultúrán belül az a tapasztalat, hogy mennek a lemezek. Mi például még mindig imádjuk a CD-ket és támogatjuk az underground bandákat. A korong meghallgatása inkább egy rituális folyamat, mint csak szimplán rátenni a telefonra az mp3-at. Persze, lényeges, hogy a mai digitális világgal lépést tudjunk tartani, ergo a lemeznek fent kell lennie az összes fontosabb online zenei platformon, mint pl.: a Spotify, a Deezer és társai.  A merch cuccok is sokat nyomnak a latba. A GarageLive webshopján előrendelhetőek a pólóink, és a lemez, és hamarosan a koncerteken is megvásárolható.

A dalok igazán súlyosak lettek, amihez gratulálok. Kik a példaképek? Ha egyáltalán manapság még létezik ez a fogalom eme internetes világunkban…

Köszönjük szépen! A példakép, mint fogalom szerintünk mindig is létezni fog. Legalábbis, amíg az igényes zene megmarad. Nagy hatással van ránk a Gojira, a Pantera, a Lamb Of God és még rengeteg kiváló zenekar munkássága. A hazai bandák közül a Let The Cigar Die, a Hortobágy Hardcore Crew, az Apey and the pea, a The Void azok a zenekarok, akiknek sokat köszönhetünk mind zeneileg és emberileg.

A beszélgetésünk végéhez is értünk. Egy élmény volt srácok! Így zárszónak meséljétek el kérlek, hogy mik az idei koncerttervek, illetve, hogy készültök-e egyéb akciókkal még 2016-ban.

Nyáron részt veszünk a második AlpárFeszten, Tiszaalpáron, illetve a békéscsabai RockStock-on, majd ősszel egy komolyabb országos körutat tervezünk, melyről a banda facebook oldalán lesznek további információk.
Köszönjük szépen az interjút! Metal!