Régen vártam már idén egy ilyen albumra. Most végre nem kell önmagam előtt is kifogásokat keresnem vagy valamiért mentegetnem egy adott bandát: nem, itt minden klappol, nincs gyenge pont, és végre hátradőlhetek és csak élveznem kell ezt az ambróziát, az olümposzi görög istenek ételét vagy italát (itt még a görög szakértők is hezitálnak), mely mézként terül szét a számban és csupa kellemes utóíz marad utána. Az amerikai Revocation július 22-én a Metal Blade gondozásában megjelenő "Great Is Our Sin" című albumán nem tudok fogást találni.

Gyakorlatilag mára a teljes banda kicserélődött David Davidson gitáros/énekes/zenekarvezető körül, de ez szerencsére nem hozott semmiféle minőségbeli változást a death metal brigád zenéjében. A hatodik korongjuk is pontosan ugyanazt az ízig-vérig mai megszólalású és felfogású, összetett, mégis dallamos, egyben szenzációs instrumentális teljesítményt magában foglaló muzsikát rejti, mint az eddigi anyagaik, de úgy érzem, hogy a "Great Is Our Sin" lemezen sikerült tökéletesre faragni a koncepciót és hibátlan dalokat is írni emellett.

A tavalyi Nightwish album után most a Revocation választott egy Charles Darwin idézetet lemezcíméül: "Ha a szegények szenvedéseit nem a természet törvényei, hanem a mi intézményeink okozzák, nagy a mi bűnünk." Ez a mottója az egész anyagnak, azaz az emberiség hibáit veszi górcső alá szövegeiben az amerikai banda, kezdve a középkori nyilvános kivégzésektől a politikai és gazdasági korrupción át a környezetszennyezésig és klímaváltozásig. Tükröt tart tehát elénk ez az album, mely korántsem mutat rólunk kedvező képet. De a zene  - bár agresszív - mégsem letargikus vagy éppen depresszív, sőt: tele van annyi szépséggel és dallammal, hogy óhatatlanul kiolvashatjuk a pozitívumot is belőle.

Természetesen a Revocation igazi erőssége mindig is Davidson egészen elképesztő színvonalú szólói voltak. A gitáros a Berklee College of Music hallgatójaként szívta magába azt a tudást és kompozíciós megközelítést, melyeken egyértelműen nyomott hagyott a dzsessz. Egészen szenzációs dolgokat művel végig a lemezen, szólói önmagában is megállnák a helyüket akár egy instrumentális albumon is, de a kegyetlen riffelés és a néha szokatlan témák is őt dicsérik.

De amit még mindenképpen ki kell emelni, az a fantasztikus dallamérzékenység, mely megmutatkozik mind a szólók, mind pedig az énekdallamok (főleg a refrének) terén. Dúdolható, sokszor a Mastodont idéző énektémák sorakoznak szinte minden dalban, amitől nagyon kellemes atmoszférát kap még a legsúlyosabb tétel is (lásd a záró Cleaving Giants Of Ice nótát, amelyben a szóló szinte eposzi magasságokba emelkedik).

Ha nem lenne végletesen lejáratva a progresszív jelző, bátran alkalmaznám a Revocation zenéjére: tökéletesen XXI. századi muzsika, mind megszólalásában (Zeuss producer munkája, aki többek között a Hatebreed és a Bleeding Through korongjain dolgozott korábban és ismét organikus, szinte analógos megszólalást eredményezett a hozzáállása), mind pedig tartalmában teljesen mai. Ez a lemez egészen bizonyosan nem jelenhetett volna meg harminc, de akár csak tizenöt évvel ezelőtt sem. Már szinte nehéz is death metalnak nevezni, annyi hatás (thrash, progresszív, még akár metalcore is) jelenik meg benne. Igazi, jelzők nélküli metalalbum, melynek nyitó nótáját (Arbiters Of The Apocalypse) egy csúcsformában levő Testament is írhatta volna.  

Ami külön tetszik a lemezen és szintén a dalszerzői vénát dicséri, hogy a dalok nincsenek túlnyújtva, túljátszva: négy-öt perc körüli tételek sorakoznak itt, mindösszesen kereken tíz, negyvenöt percnyi játékidővel. Ez volt valaha a vinyl kiadványok átlagos hossza és valahogy ez tűnik az optimálisnak is a befogadás vonatkozásában. Kicentizett, maximálisat ütő dalok ezek, a meglévő keretek tökéletes kihasználásával.

Fölösleges végigelemezgetni a dalokat: mindegyik hibátlan gyöngyszem, melyeket nem vizsgálgatni kell, hanem gyönyörködni bennük. Ebben az albumban minden benne van, amit metalrajongóként szerethetünk: húzós, nyaktörő riffek, eszement szólók, jóféle dallamok, értelmes, elgondolkodtató szövegvilág. Extrém zene, de tele annyi finomsággal és előremutató megoldással, hogy elleszünk vele egy darabig. Kötelező! 

10/10