Mai nap Kiss Gergővel, a Doors Emlékzenekar és a Joe Cocker Coverband gitárosával beszélgetünk, aki több évtizede tépi a húrt rendületlenül. A jövő és a jelen mellett kicsit a múltba is visszautazunk vele, hogy mégis miként indult az ország legrégebbi emlékzenekara és mi motiválja őket.

Kedves Gergő, köszöntelek a Rozsdagyár hasábjain. A zenekarod (Doors Emlékzenekar) koncertjeiről már több alkalommal adtunk hírt. Hogy is indult ez az egész még anno olyan 25 éve? Te mikor csatlakoztál a csapathoz?

Helló mindenki - kedves Rozsdagyár! Köszönjük a híradást koncertjeikről!
A Doors Emlékzenekar Magyarország első - legrégebbi emlékzenekara.

Anno 1992-ben egy színházi előadás lett megálmodva Jim Morrison életéről. Ezzel kapcsolatban jött létre a Doors Emlékzenekar. Az előadás aztán sajnos mostanáig sem jött létre, de az 1992 december 8-i koncert utáni óriási sikeren és a Doors Emlékzenekar iránti érdeklődésen felbuzdulva a zenekar folytatta pályafutását. Azóta is folyamatosan koncertezünk, egyre többen követnek minket a közösségi oldalunkon is, így egyre több emberhez eljuthat a munkásságunk. Én a 2000-es évek elején csatlakoztam a zenekarhoz mint gitáros és közben úgy alakult, hogy a koncertek szervezésében is részt veszek.

Ez kicsit a jelenre és a múltra is vonatkozik. Mi motivál titeket abban, hogy a The Doors dalait játsszátok? Ekkora hatással volt rátok ez a zenekar? Mit jelent számotokra az, hogy The Doors?

Tinédzserkoromban The Doors-t és a '70-es, '80-as évek rockzenéjét hallgattam. Sokszor megnéztük a The Doors filmet. Zenész és zenét hallgató oldalról is azt gondolom, a The Doors zenéje nagyon változatos! A pszichedelikus rocktól a blues-rock, jazz rockig sok stílus keveredik. Ezért nem unalmas játszani és hallgatni.

The Doors filmkultusz a kilencvenes években még inkább megismertette sok emberrel a csapat zenéjét és az érzést.

A The Doors Emlékzenekarral nem koncertezitek halálra magatokat, de saját tapasztalatból mondhatom, hogy minden buli minőségi. Jobban szeretitek az állandóságot és ezért szoktatok egymás után akár több koncertet is adni egy-egy klubban?

Minden koncerten a The Doors koncert-érzést szeretnénk elővarázsolni. Szeretünk klubhelyeket kialakítani, de ez rajtunk kívül álló okok miatt folyamatosan változik. Havonta maximum egy alkalommal játszunk Budapesten. Ez a részben tudatos döntés, nem akarunk belefásulni és változatos műsorral igyekszünk fenntartani az érdeklődést.

A ritkább koncerteknek inkább az az oka, hogy megválogatjátok a megkereséseket, vagy az egyéb munkáitok miatt is fontos, hogy ne legyen túl sűrű a naptár?

Büszkék vagyunk rá, hogy sok-sok nagy fesztiválon játszottunk már. A trendek változnak, van amikor beleférünk a kínálatba és sajnos olyan is van már, hogy a szervező kérése: ne legyen tribute zenekar.

Mi nem ebből élünk, tehát ha van koncert, örömmel játszunk, ha nincs, akkor ez van, majd legközelebb. Nekünk az egyéb elfoglaltságok miatt így is elég sűrű a naptárunk.

Hogy érzed, a közönség és maga a magyar élő és könnyűzene milyen irányba változott az elmúlt egy-két évtizedben? Régebben könnyebb volt a zenekarok helyzete?

Próbálkoztunk mi is (más néven) saját dalokkal! Nagyon nehéz volt... A mi tapasztalatunkkal és tudásukkal is befulladt a produkció. Ami a rádióban és TV -ben szól, az a "sláger" akár magyar előadó, akár külföldi. Ha benne vagy, akkor mindenhová hívnak, ha nem, akkor nagyon nehéz, mint minden kezdet. Az interneten terjedő "vírus" videók, videoklipek talán megtörik ezt az állapotot.

Régebben (még a válság előtt) több volt a vidéki klub és a támogatás is. Akkoriban mindenki többet játszott vidéken. Ma kevés, vagy nincs támogatás, kevesebb a fizető vendég és ez végzetes lett a kluboknak.

Nemrég voltatok Felvidéken is játszani és ahogy a képeket néztem, nem semmi buli lehetett. Mi volt az apropója, ami miatt kimentetek és hogy sikerült a koncert? Jól fogadtak titeket az ottani emberek?

A tavalyi SZIGET koncertünk után, odajött egy szlovák srác (velünk egykorú), névjegykártyát adott és már akkor mondta, hogy majd meghív minket. Persze, gondoltuk… Aztán még megnézett minket egy klubkoncerten Budapesten úgy, hogy nem is tudtuk, hogy ott lesz.

Végül most januárban egy nagyszerű jótékonysági koncerten játszhattunk, melyet sérült embereknek, hozzátartozóiknak és támogatóiknak szerveztek. Profi körülmények között, hihetetlen fogadtatásban és vendégszeretetben volt részünk!

Tavaly év végén ugye billentyűst is cseréltetek. A banda egyik alapköve (ha lehet így fogalmazni), Fóris Szilárd távozott, ugyanis külföldi munkája miatt nem tudta vállalni tovább a zenekart. Hogy vált be a friss tag? Ahogy láttam elég fiatal hozzátok képest, hozott amolyan új, friss lendületet a csapatba?

Ez kicsit téves információ. Fóris Szilárd ugyanis valóban külföldön turnézott, de nem végleg távozott tőlünk! Távollétében tanítványa: Varga Ricsi helyettesítette, akivel az előző koncertünkön közösen is felléptek. Óriási jamboree volt.

Legközelebbi koncertetek ismét az Under Budapest Klubban lesz (március 9.), ahol decemberben tartottatok egy rendkívül sikeres Jim Morrison emlékestet, az énekes születésnapján. Mivel készültök erre a bulira? Várhatóak esetleg különlegességek?

Nagyjából ötven The Doors számot tudunk, és ebből válogatva általában előadunk kb. tizenhat dalt. Természetesen vannak a legnagyobb slágerek, melyek kihagyhatatlanok! Nincs két egyforma koncerrt, így mindegyik koncertünk különleges!

Köszönöm a beszélgetést, egy élmény volt. Sok sikert március 9-én az Under Budapestben!
A koncerthez minden részlet megtalálható ITT!