Veletek is fordult már elő, hogy egy baráti sörözés alkalmával odalépett a társasághoz egy teljesen ismeretlen, finoman sörszagot árasztó, középkorú alak, aki természetesen halálosan király arcnak gondolván magát kezdte el nektek mesélni, hogy miket csinált ’85 nyarán, az ezerkettes Lada hátsó ülésén a csajokkal Balatonaligán, miközben az autómagnóból meg valami jó banda énekelt? Beszélgessünk kicsit az új Otep lemezről!
Nekem tényleg nem voltak nagy elvárásaim. Otep Shamaya amolyan női Jonathan Davisként lett ismert annak idején. A 2002-es "Sevas Tra" például egy kimondottan jó lemez volt. Dühös, agresszív, abszolút saját korának a terméke volt, lehetett rá pörgetni a rasztát meg verni az oldalláncot a házibuliban. Lényegében ráokádta a hallgatóra mindazt a sérelmet, mely felgyülemlett benne (mondjuk akkoriban az egész nu-metal ipar erről szólt). Ezen a ponton is közismert volt, hogy Otep a saját neméhez vonzódik, de a kutyát nem érdekelte, igazából most se. Már most leszögezném, hogy semmi homofóbiát ne keressen senki az írásomban, itt most a zenéről értekezünk. Szóval hópihék, most lehet koccolni, köszönöm.
Ahogy teltek az évek, Otep is úgy lett idősebb (na nem mintha amúgy öreg lenne), és ami anno jól állt a húszéves szőke lánynak, azt már egyre kevésbé hallgatja szívesen az ember harmincon túl, negyven felé meg talán már kezded is cikinek érezni. Szóval így jöttek egyre laposabb és laposabb lemezek, hősnőnk időközben feminista vegan melegjogi aktivista lett, Amerikában erőre kapott az alt-right, Trump nyerte a választásokat, és el is érkeztünk az aktuális albumhoz, a "KULT 45"-höz.
Beszéljünk először a jó dolgokról. A hangzás ott van. Egy ilyen produkciónál ez szerintem alapvetés kell, hogy legyen, de szerencsére itt nincs hiba. Minden hangszer kap elég teret, minden jól elkülönül a mixben, nincs fazék pergő és kávédaráló gitár. A borító is szerintem jó lett, kifejezi azt, amiről szól a lemez. Ami még pozitív meglepi volt, az Otep énekhangja. Mármint tud ő rendesen is énekelni, ha akar, az utolsó előtti Be Brave dalban például.
És akkor most a feketeleves. Egyszerűen nem lehet, én legalábbis nem tudom komolyan venni ezt a lemezt. Lehet, én vagyok a kispolgár, de nekem nem működik az, hogy egy negyven közeli nő olyan tőmondatokkal politizál húsz évvel ezelőtti riffekre, amelyekkel amúgy kocsmai tömegverekedéseket szokás indítani Borsodban. Értem én, hogy neki van véleménye, illetve hogy ő egy közösség hangja, ezekkel tökéletesen tisztában vagyok, ahogy azzal is, hogy nem nekem szól a lemez, de ahhoz, hogy ez a megmondóemberesdi működjön, sajnos harmatos az anyag, túlságosan is.
A kezdő Halt Right talán a legvállalhatóbb szám, itt még bizakodtam is, ám az azt követő Molotovnál kezdtek alábbhagyni a reményeim, noha még ez is csak kapargatja a felszínt. A következő Said The Snake-nél már elvesztettem a reményeket, majd az azt követő Undefeated… hát… ki kell mondjam, hogy egy rettenetesen sz*r rap szám. A Trigger Warning némileg kiemelkedő ebben a halmazban középtempójával, messze az egyik legjobb tétel a felhozatalban. Az egyetlen lemezelőzetes dal, a To The Gallows sem egy kiemelkedő darab, de az album színvonalát legalább hozza. Innentől kezdve igazából felesleges is elemezgetnem a dalokat, mivel szinte ugyanaz a képlet végig: ugrálós metal odamondogatós szöveggel, melybe néhol beletör valami elektromos izé, vagy rap. Lényegében ennyi.
Nagyon nem szeretek lemezeket lehúzni, mert becsülöm egyébként azt a munkát, melyet az előadó beletesz, mialatt én két kávé alatt összerittyentem rá a fikatengert, de sajnos ez most nekem nem jött át. Tényleg, srácok, olcsóbban megússzátok, ha feltesztek egy régi RATM lemezt, és olyan istenesen elkezdtek rá otthon k*rvaanyázni, sokkal olcsóbban megkapjátok ugyanazt az élményt. A "KULT 45" ugyan egy létező társadalmi jelenségre reflektál, de 2018-ban, amikor a legutolsó szabolcsi pottyantós budi is Gojira/Meshuggah/stb. szintű zenekarokkal van kitapétázva, ezt a lemezt még a legkeményebb retrósoknak se tudom jó szívvel ajánlani. Inkább vegyétek elő a kora-2000-es évek Otepjét, sokkal jobban jártok.
4/10
