A rockzenében az az egyik legnagyobb pozitívum, hogy hihetetlenül szerteágazó, változatos. Nincs még egy ilyen műfaj, amely ennyi különböző alstílust foglalna magában. Ez a változatosság tartja életben már évtizedek óta és kreativitásának köszönhetően időről-időre felbukkan egy-egy újabb mellékága is, mely további izgalmat varázsol a már egyébként is sokszínű műfajba.

A legnagyobb kihívás számomra, hogy ne csak egy bizonyos vonalon belül alkotó zenekarok albumairól írjak, hanem egyik nap mondjuk egy brutális death metal anyagról, legközelebb pedig egy progresszív rock lemezről. Ezáltal a zenehallgatás és a kritikaírás is sokkal izgalmasabbá válik. Olyan ez, mint amikor egy színész egy horrorfilm főszereplőjeként ugyanolyan lehengerlő teljesítményt nyújt, mint mondjuk komédiásként. A változatosság gyönyörködtet ugyebár.

De említhetném a Rozsdagyár szerkesztőgárdáját is: egyikünk elképesztő részletességgel, másikunk mesélősen, aztán van aki lényegre törő, rövid, ám tömör beszámolókat ír. Mindenki megtalálhatja hát a kedvére valót. És nem utolsósorban törekszünk arra is, hogy lehetőleg minél szélesebb palettán képviseltessük magunkat a rockzene birodalmán belül.

A jelen kritika tárgyát képező Kris Barras Band blues/rock/country jellegű zenéje például egy újabb üde színfolt magazinunk hasábjain, hisz általában a súlyosabb muzsikák vannak nálunk többségben, de ahogy már az imént említettem, igyekszünk minél sokszínűbbek lenni, beszámolni a rockzene legkülönbözőbb területein működő zenekarokról - amennyire persze ez lehetséges.

A 2015-ben megalakított angol Kris Barras Band által képviselt zenei világ tipikus amcsi rádiórock-féle, laza, slágeres, egy nem kimondottan rockzene-kedvelő ember számára is bejövős vonal. A "Light It Up" a formáció harmadik sorlemeze, mely a Mascot Label Group gondozásában látott napvilágot 2019. szeptember 13-án. A gitáros/énekes Kris Barras mellé felsorakozott zenészek (Josiah J Manning - billentyűk, Elliott Blacker - basszusgitár, Will Beavis - dobok) profin, kiváló érzékkel játszanak a hangszereiken, és dalírás tekintetében sem vall szégyent a banda.

Az elsőként felcsendülő What You Get southern rockos témával indít, később pedig egy Bon Jovi-féle refrénben csúcsosodik ki. A Broken Teeth sem igazán tér el az előző tétel felépítésétől, illetve hangulatától. A Vegas Son picit tempósabb dal, mely fülbemászó refrénnel, vidám, szárnyaló gitárszólóval ékeskedik. Az egész albumot áthatja egy afféle pozitív, laza, bulizós életérzés.

Az Ignite (Light It Up) egy karcosabb gitártémával, valamint Hammond-orgonával színesített dal, a Rain balladisztikus, rádióbarát szerzemény. A What A Way To Go megnyerő gitárriffje és a Not Fading pörgős, energikus rockbombája az, amit még kiemelnék. A lemez egységes, színvonalas, de kevés az úgymond felejthetetlen téma, illetve dal, melyet napokig, esetleg hetekig nem tudsz kiverni a fejedből.

A Kris Barras Band lemezét elsősorban a hangulatos, laza rockzenét kedvelők táborának ajánlom, másodsorban pedig a kő-metalos arcoknak amolyan lazulásképp, mondjuk egy Metallica- és egy Cannibal Corpse-lemez közé beékelve. Nem holmi megfáradt produkció: korrekt, nívós anyag.

8,5/10