Rozsdagyár

ANNIHILATOR - Ballistic, Sadistic (2020)

2020. január 28. - Mr.Zoom

annihilator-ballistic-sadistic-.jpg

Immáron a 17. albumához érkezett az 1984-ben alakult, nagylemezeit tekintve 1989 óta a nemzetközi színtéren alkotó Annihilator zenekar! A Kanadából startoló csapat az egyik legrégebbi gárda a thrash metal műfajban, töretlen kitartásuk és példaértékű hozzáállásuk igazán megsüvegelendő, a legszélesebb körökben is tiszteletreméltó teljesítmény.  Magáról a kiadvány tartalmáról pedig még nem is beszéltünk!

Az előzetes videók nagyon felkeltették a kíváncsiságomat, mert úgy láttam, mintha vérfrissítést kapott volna a társaság, az új tagoknak köszönhetően valósággal megfiatalodtak, magától értetődő lazaságal vezették elő a jobbnál jobb témákat. Különösen a Psycho Ward tetszett, mely ennek a kiadványnak egyfajta slágere lehet, még ha nem is annyira a toplistákra illő tétel, mégiscsak megmozgatja az embert, és egyben visszaröpít 1993-ba, a "Set The World On Fire" idejére. Az a lemez ugyan nem volt a legsikeresebb anyaguk, mégis sokak számára lehet kellemes emlék a sokoldalú, thrash zenekartól szokatlanul fülbarát szerzemények miatt.

Azóta történt egy s más. Jeff Waters szinte évről évre keverte a kártyákat, például nem kevesebb, mint hét énekest szerepeltetett a formációban, melyben végül magára vállalta a feladatot, és szerintem jól tette. Van annyi hangterjedelme, amennyi ide kell, nem is értem, miért kellett annyit variálnia ezen a téren. Összehasonlításképp említhetnénk James Hetfieldet, aki talán még nála is szerényebb kvalitású énekes, mégsem adta át senkinek a Metallica mikrofonját. Az Annihilator mégiscsak Jeff Waters zenekara (basszusgitárosok is szép számmal adták egymásnak a kilincset, nem beszélve a dobosokról!), úgy illő, hogy maga vigye el a műsort, melyért felelős.

Nem cifrázom nagyon, iszonyat erős lemezt tett le idén az asztalra. Klasszisokkal jobbat, mint a legutóbbi, a 2017-es "For The Demented", mely ugyan technikai megoldásokban bővelkedett, de egyetlen fogós téma, vagy kiemelkedő dal nem szerepelt rajta. Tegyük hozzá a rend kedvéért, hogy akkoriban Jeff amolyan egyemberes bandaként vitte magával a nevet, hiszen programozott dobokat használt, maga játszotta fel az összes gitársávot, Aaron Homma, a jelenlegi ritmusgitáros csak kisegítőként szerepelt. Mostanra már ő is kivette a részét az alkotási folyamatból, csakúgy, mint Fabio Alessandrini a doboknál, és Rich Hinks a basszusgitárnál.

Kiváló tételek, az első számtól az utolsóig, ezúttal líraiságtól mentesen (elkövettek már egy-két merényletet e téren), mondhatni hiba nélkül zakatol végig a lemezanyag a lejátszóban. Azért annyit megjegyeznék, hogy ugyan a csapatnál hagyomány a visszatekintés vagy visszakacsintás a korábbi lemezanyagok munkáira, ezúttal a Lip Service című tétel ezt túlzásba vitte. Hiszen ez nem más, mint a Knight Jumps Queen című, 1993-as nóta koppintása. Ha saját magát ismétli az ember, az még talán nem annyira nagy baj (sajnos erre szó szerint rá lehet énekelni az eredeti szövegét), csak érthetetlen, miért volt rá szükség? Pontosan Jeff dalszerzői képessége miatt lett annyira kiváló ez a lemez (mivel önmagához mérten kiemelkedő darabokat alkotott), bizonyára akadt volna még egy szerzeménye erre a helyre, amely - azt hiszem - sokak számára furcsa meglepetés a lemezen.

A kiadványt az Armed To The Teeth nyitja, mely egyben a nagylemez címére, és a borítóra reflektál. Gyors, speedbe hajló darab, elképesztő – és valóban elképesztő – Waters-szólókkal. Az egyik kedvenc gitárosom ez a fickó, elsősorban azért, mert úgy képes meghajlítani a hangokat, ahogy másnak eszébe sem jutna, lásd (vagy inkább halld) 1.07-nél azt a kis szösszenetet! Igazi kis mestermunka! Később aztán a szóló kibontásában is zseniális.

Ugyanezt a lendületet viszi tovább a The Attitude, elsőrangú gitárnyihogásokkal és dörgedelmes dobalappal felvezetve a témát. A Psycho Ward már említésre került, szerintem a lemez csúcspontja. Az I Am Warfare géppuskaszerű lábdobjai földbe döngölik az embert, a gitárszólamok pedig a csapat fénykorát idézik, mely szerintem az "Alice In Hell" idején volt, bár a "Schizo Deluxe" is nagyon jól sikerült.

További tuti darabok: Dressed Up For Evil (klasszikus headbangelésre késztető tétel), Riot (Hetfield-szerű ének, gyönyörű szóló), One Wrong Move (kaotikus örvénylés). A "Ballistic, Sadistic" ott mozog valahol a képzeletbeli Annihilator-dobogón, nagy kérdés, nem késett-e el ezzel kicsit az együttes, hiszen manapság a thrash korántsem annyira népszerű műfaj, mint a nyolcvanas, kilencvenes években, amikor extremitása miatt egyike volt a legszélsőségesebb muzsikáknak. Mára egy ilyen energikus thrash metal bomba nem robban akkorát, mert a különböző -core irányzatok mellett már nem tűnik annyira különlegesnek.

Pedig az. Elsősorban a benne rejlő zenei megoldások miatt, melyeket minden műfaj zenészei csak ámulattal lesnek. Rodrigo és Gabriella, a két akusztikus gitárzenész nyilatkozta egy interjúban, hogy a flamenco, a jazz, és a thrash metal gitárosok között teljesítményben a thrasherek viszik el a pálmát, elképesztő technikai tudásuk, gyorsaságuk és virtuozitásuk miatt. Pontosan ezek azok a dolgok, melyek miatt az Annihilator mostani lemeze is nagyon ajánlott bármilyen műfaj kedvelői számára.

Zárszóként csak egy gondolat a lemezborítóról: úgy tűnik ezeknek a kiválasztásához Jeffnek kivételes anti-tálentuma van. Volt már ilyen-olyan kecskefej, meg táncoló ördögök, meg meggyötört leánykák, most ez a láncra vert amazon, akinek nehezen behatárolható a nemi identitása, hát nem is tudom… Esetleg egy jobb ízlésű ember a kiadónál szólhatott volna, hogy talán ezt nem kellene. De most már mindegy. A kirakatban pocsékul mutat, viszont az együttes történelmében fontos pont. Pont.

 9/10

annihilator-promo.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9915428716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása