A black metal kicsit olyan, mint a csokoládé. Az átlag felhasználónak elég, ha egy kicsit elcsipeget belőle; teljesen mindegy, milyen fajta, kávé mellé vagy ebéd után pont jól fog esni. Azonban ha valaki erre van kihegyezve... Akkor van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Akárcsak Gombóc Artúrnak a kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé; egy black rajongónak ott van a depresszív black metal, szimfonikus black metal, pogány black metal, atmoszferikus black metal vagy hogy a hordó legalját kapargassuk, nemzeti szocialista black metal.
A black metal Gombóc Artúrjainak kedvez az osztrák-izlandi kooperációval létrejött Vástígr legújabb lemeze. A Cult Of Lilith-ből ismert Kjartan Harðarson és Kristján Jóhann Júlíusson, valamint a pusztán Þ néven említett ausztriai zenész két éve dolgozott a formáció debütáló lemezén, mire az végre 2019 szeptemberében napvilágot látott. Az „Aura Aeternitatis” rutinos lemezhallgató számára már pusztán a matematika alapján is grandiózus albumnak tűnik: a negyvenöt perces játékidő mindössze öt dalból tevődik össze.
A lemez címe latinul annyit tesz: „az örökkévalóság lélegzete”. Ez a környezetünk azon elemeire utal, melyeket nem az ember teremtett: természet, kozmosz, tér és idő, vagy maga a Föld. Ezeknek élettartama az emberéhez képest végtelen, habár az ember, hiába tiszavirág életű, önzően és ostobán mégis saját magát helyezi a világ ranglétrájának élére. Az album fő koncepciója az egyén örökös sodrással szembeni küzdelme, minden áron.
Ahogy a témából is látszik, ez nem az a klasszikus templomégetős - vérhányós lemez. A dalok időtartama bő hatpercestől tizenegy percesig terjed. Ez az átlagosnál hosszabb játékidő sok teret ad a zenészeknek: középtempós, kitartott riffek, alig torzított, már-már instrumentális szólók, csendesülős, akusztikus leülések is beleférnek a dalokba. A szabadon szárnyaló, rideg hangzású témák olyanok, akár a behavazott síkságon nekiiramodó szél; jegesek és megállíthatatlanok.
Ez a hangzás kitűnően harmonizál az album borítójával. Itt nyugodtan megítélhetjük a könyvet a borítója alapján, a havas hegyoldalban magányosan sétáló vándort követő Kaszás remek illusztrációja a Vástígr hideg, kegyetlen, de mégsem koromsötét hangzásának.
Bár az "Aura Aeternitatis" egyértelműen atmoszféracentrikus, azért a black metal kritériumának is bőven eleget tesz. Szigorúan extrém vokállal, jól bevált tremolópengetéssel és helyenként elszórtan blast beattel találkozhatunk az albumon, mindezt a rossz hangminőség jegyében. Olyannyira zajos helyenként, hogy az inkább death-re hajazó, gurgulázós-hörgős vokál annyira a háttérbe szorul, hogy az amúgy is visszhangos, torz kísérettel együtt azt az érzést kelti bennem: valószínűleg ezt hallhatja belőlem a szomszédom, amikor Jinjert próbálok énekelni mosogatás közben.
Ezen kívül sajnos nem sok mindent lehet hozzáfűzni ehhez a lemezhez. Férfiasan megvallom, legalább háromszor ültem neki, mire egyszer fogást találtam rajta. Mert ha a black metal olyan, mint a csokoládé, akkor én bizony nem vagyok Gombóc Artúr. Én bőven beérem egy teljesen átlagos kocka csokival, ha ennél többet fogyasztok belőle, akkor megémelyedek tőle, ráadásul egy teljes napra elkeféli a vércukromat. Azonban a stílus kedvelőinek valószínűleg nem fog csalódást okozni ez a puritán, helyenként elmerengős, de azért kellőképp csörömpölős lemez.
7/10
