Csapjunk a lovak közé!  Nagyjából ezzel a felkiáltással indítja nagylemezét a svéd Vampire, ennek megfelelően egy életerős lónyerítés jelzi, itt nem fognak finomkodni a srácok. A Prelusion című intró után rögtön be is robban az első szám, a Rex, ebben kapnak szerepet az említett négylábúak, s mindössze két perc eltelte alatt máris leveszi minden zenehallgató, hogy ez kérem ízig-vérig csatametal, méghozzá a legmegátalkodottabb fajtából! Nem fognak művészkedni, sem tempókat tördelni, sem áriázni, sem modern elemekkel díszíteni a régifajta rockzenét, mivel ők őszintén és tisztán nyüstölnek.

Azt írják a promóciós anyagukban, hogy a Possessed, Iron Maiden, Slayer vonalán mozgolódnak, és ez valóban elég találó: a direkt, zakatolós témák a Possessed bemutatkozását, a gitárszólók a Smith/Murray párost, a karcos énektémák Tom Arayát idézik, még ha a színvonal nem is minden szinten éri el a nagy elődöket. A fenti legendák hatása tagadhatatlan. Ugyan megnevezték még a Mercyful Fate zenekart is, mint jelentős inspirációt, ám ezzel én magam már óvatosabb volnék. Ez már egy kicsit erős párhuzam: mondjuk el tudom képzelni, hogy néhány év múlva kibontakozik ebből a svéd bandából egy hasonló kaliberű zenekar, ám jelenleg a kettő nincs közös nevezőn.

Senkit nem szeretnék megbántani a csapat tagjai közül, de a Mercyful Fate olyan alaplemezeket tett le az asztalra, mind énekben, mind technikai elemek alkalmazásában, mind ötletességben, amit azóta is keveseknek sikerült elérniük. Jelenleg a szóban forgó csapat ezektől mérföldekre van, de szívből kívánom a Vampire legénységének, hogy részük legyen hasonló haditettekben.

Az együttes, mint mondottam, erőből tolja a fémet, óriási lendülettel és elszántsággal, ami - mint általában lenni szokott - a kifinomultság rovására megy. Az Inspiritus vagy a Pandemoni tételek is tartalmaznak figyelemreméltó megoldásokat, csak valahogy a fiatalos hév olyannyira elragadja a tagokat, mintha egy ismeretlen erő nem engedné számukra a magasabb szintű zenei megoldásokat. Kicsit a Venom korai korai lemezei is eszembe jutottak: a Manitou, vagy az At War With Satan kénköves világa, csontig lecsupaszított dalszerkezetei köszönnek vissza a Vampire muzsikájában.

Ami az egyik oldalon hátrány, a másikon előny: koncerteken hatalmasakat lehet ugrálni a néhol velőtrázó üvöltésekkel tarkított, galoppos témákra, amennyiben ezeket kedveli valaki, jól jegyezze meg magának a Vampire nevet, nem fog csalódni bennük. Igazi old school harcosok, akik minden riffjükkel, szólójukkal, daltémájukkal a fent említett legendás metalbandák előtt tisztelegnek.

A lemezt záró két szerzemény, az Anima és a Melek-Taus jellemzik a banda progresszívabb vagy összetettebb oldalát, ezekben középtempóra váltanak, és ördögi vajúdás közepette döngölik földbe a hallgatókat. Kiemelném a dallamos gitárszólókat: ha nem is hallani tőlük túl nagy bravúrokat, mégis megragadják a figyelmet, mondhatni a hátukon viszik a szerzeményeket. A gitárosok egyébként érdekes művészneveket választottak maguknak, úgy mint: Sepulchral Condor és Black String.

De van még a Vampire tagjai között egy másik keselyű is, a dobos, akit Abysmal Condor néven tisztelhetünk, a basszer simán és egyszerűen Command, az énekes pedig maga a Hands of Doom. 2014-ben jelent meg bemutatkozó lemezük, a "Vampire", ezt követte a "With Primevil Force" 2017-ben, és most itt a "Rex", a legújabb hanghordozó.

Elsősorban azok fognak örömöt lelni benne, akik kedvelik a melódiákban gazdag fekete fémet, s nem zavarja őket, ha az énekes különösebb dallamokat nem mutat be, ellenben elemi erővel ordítja a világba minden gondolatát a környezetéről, és egyáltalán mindenről, ami szent, avagy szentségtelen. Tíztételes, kommersztől távol álló, rádiókban nem hallható, minden ízében underground anyag, talán felesleges is hozzátennem: csak gyűjtőknek!

6/10